T E L E C S K A 1883—1933. Írta ifjabb Lakatos István. Megjelent a Jugoszláviai Magyar Újság 1933. október 29-ei számában Városok és községek — a Jugoszláviai Magyar Újság cikkpályázatára beérkezett művek cím alatt.

„Vasárnaponként összegyüttünk egy házhoz, oszt mer még nem vót papunk, hát Lábadi András mög Bálint Antal bácsi előre mondta az imádságot, mög kántorkodtak, oszt úgy imádkoztunk, de még az uccán is állt a nép. Elejibe a körösztölést is, mög a temetést is Kernyán tartottuk, de aztán gyütt a Veisz Mihál plébános, erre oszt otthun löhetött, meg a temetőkertöt is kijelöltük.

1885-be épült az első oskola, azelőtt a templom, Hajnald Lajos kalocsai érsök építtette. A falu népe mög, akármikó illen nagyobb építés vót, munkával mög ingyen fuharozással segítött a közterhön.

1886-ban építöttük a faluházát, ekkor mán Gyulafalvának hítták a falut, gróf Szapári Gyulárul, aki a telepítési ügyet röndözte. A faluháza akkó még kicsi vót, egy tanácsteröm, egy konyha, ott főzött a jegyző mög a kisbíró, mög egy jegyzőszoba, ekkor gyütt oda Szépkely Sándor, ű vót az első nótárius.

No, ahogy a dohányengedély mög vót, nem sokat dángubáztunk, hanem hozzáfogtunk a dohántermeléshön. Abba az üdőbe Palánkára vittük a dohánt. Sose felejtöm el, egy ízbe ahogy beváltották a füstölni valót — akkó jó termés vót rá — nagy mulatozást csaptunk Palánkán, oszt hogy-hogynem, egyik társunk valahuvá eltévedt. Kerestük, de hiába. Hazagyüttünk. Tizennegyed napra gyütt haza gyalog, klumpába. Nevettük is. Később Szögedre vittük a dohánt, hej de nagy vót az öröm a gyerökökné, hoztuk nekik a sok új krajcárt, az lött akkó becserélve krumplicukorra. De a jó dohánytermésök a falu fejlődésin is möglátszott.

Lassan-lassan épült Gyulafalva, a Lábadi, Bezdán, Hajnal, Varga, Bálint, Pesti, Kovács, Farkas és sok más család szorgalmatos munkája, törekedése fejlesztötte Gyulafalvát, majd Bácsgyulafalvát, a mostani Telecskát.

Eddig tartott Döme bátyám, valamint Bunford János bátyám elbeszélése Telecska alapításáról.

Falusi látkép

S most végigvezetem az olvasót a putrik és sátrak helyén épült, gyönyörű házakból álló, nyílegyenes, rendezett utcájú Telecskán.

Ahol valamikor egy kis kétaraszos, bútor nélküli kis putri állott, ahol télen a gyerekek a banyakemence tetején melegedtek, s ahol anyáink a nyitott tűzhelyen háromlábú vaslábasban főztek, ott ma már 3-4 szobás téglaépületek emelkednek, s a régi agyagos, mázolós szoba földje helyett festett padlós, tágas szobák állnak cserépkályhával és sok helyütt rádióval.

A községnek öt párhuzamos, szépen fásított nagy utcája van, de a keresztutcákban is szép, tágas lakóházak sorakoznak már. Említésre méltó a négyoszlopos »kiugróval« ellátott községháza, valamint a kastélyszerűen épített jegyzőlak. A római katoli-kus templomot a község közepén, az utcák kereszteződésén, 1898-ban építtette Császka György kalocsai érsek, a község lakosságának áldozatkész hozzájárulásával. A templomtéren van a kántorlak, az első középülete Telecskának; évekig ez volt az iskola is, templom is, majd az öreg parókia csendes, szép épülete. Szomszédságában az iskolaigazgatói épület, két tágas iskolateremmel, ezzel szemben az óvoda új épülete. A központhoz közel az emeletes, villaszerű postaépület kedves képét látjuk. A községháza tőszomszédságában az újonnan épült önkéntes tűzoltólaktanya, a tűzoltószerek szertárával. Említésre méltó a motormalom modern felszerelésével és még számos szép épület.

Kulturális téren is igen szép eredményekkel dicsekedhet a község. A Népkör, Gazdakör tanulságos könyvtárával, a Katolikus Leányegylet vallásos működésével, a Műkedvelők Gárdája népies színművek előadásával állnak helyet a kultúra szolgálatában. Az Önkéntes tűzoltótestület — Beleszlin Boskó és Pazotka Heinrich parancsnokok vezetésével — szépen fejlődik. Rill András igazgatóval az élén, a Telecskai Takarék- és Hitelszövetkezet eredményes munkát végez. Az Egyházi dalárda az ünnepi miséken Fehér Fülöp Sándor vezényletével szebbnél szebb énekeket ad elő. Pece Sándor adminisztrátor — Pósch Lajos esperes-plébános betegsége miatt — egyedül látja el érdemdús munkáját a katolikus hívők lelki irányításának missziójában. Ember György iskolaigazgató értékes és tanulságos előadásokkal fejleszti a község kultúráját.

Angyali vigasságok

Érdekes ősi népszokásai vannak Telecskának. A szentivánnapi tűzugrálás — a gyerekek nagy örömére — még dívik. A karácsony előtti »kántálás« pedig elmaradhatatlan kelléke a nagy ünnep előtti hangulatnak. Ez abból áll, hogy 5-6 gyerek, kisebbek-nagyobbak, felöltöznek pász-
torgúnyába — egy pár cigányos jelmez, meg a napkeleti bölcsek és régi királyokra emlékeztető köntösök, a kis betlehemi jászol, gyertyával felszerelve —, nagy csengetéssel és a »Csordapásztorok« éneklésével járják körül az uccákat, minden ablak alatt megállva: »Möghallgatik-e kentök az angyali vigasságot« kiáltással beszólnak, és egypár egyházi énekkel megnyitják a benn csendesen kártyázgató gazduram erszényét és gazdasszonyom diószsákját.

A karácsony utáni aprószentek napján a suprikálás sem marad el, a falu legényei kis pálcákkal járják körül az ismerősök házait és »Hányan vannak az aprószentek?« kérdéssel ijesztgetik a ház női tagjait, néha jókorát suhintva a jányokra, asszonyokra.

A disznótorok, hajnalig tartó nótázással, még ma sem ritkák.

Hanem aztán a lakodalom! A tarka virággal díszített kalappal meg szalagos bottal a vőfélyek már egy héttel a menyegző előtt hívogatnak. Hosszú verses beköszöntő után a ház urát és egész családját tréfás versekkel szórakoztatják. No meg aztán a magukkal hozott kulacsból borral kínálják a gazduramat. A lagzi napján a lakodalmas háznál nagy nótázás és víg zeneszó jelzi, hogy az egybegyűltek jól mulatnak. A násznagy a főhelyen méltóságteljesen fogadja az újonnan érkezőket, akiket a vőfélyek vezetnek eléje. Nagy dikciót mond és átveszi az ajándékokat. Azután a férfiakat a háziorvoshoz utalja — megvizsgálás végett —, aki bizonyos injekciót ír elő, jókora pohár bor formájában, mert szerinte a beteg szomjúságban vagy víziszonyban szenved, s ezt borral lehet gyógyítani. Az esketésre menet a kocsiúton egyenkint és csapatostól körbeforgó menyecskék sikongatnak, s a fiatalság (néha az öregje is) táncolva halad előre. A fúvós zenekar pedig szakadatlanul muzsikál. Minden járókelőre vagy a kiskapuból nézőkre akad tréfás mondás:

— Három tepsi túrós lepény, tátott szájú bótos legény... ijjujjuu!!!

Erre aztán az illető bótos legény hirtelen beugrik a kapun, ha nem, akkor a fonott kaláccsal koszorúzott borosüvegből nagyokat kell húznia, mert különben a kínálgató megsértődik.

— Ez az ucca de széles, menyasszonyunk de kényes

— Ne nézzen ki az ablakon, gyűjjön ki oszt itt mulasson, ijjujjuu!

Esketés után a menyasszonyos háznál a menyasszony kikérése következik. Ez a következőképpen megy: a vőlegény násznagya és a vőfélyek nagy verseléssel kérik a menyasszonyt a násznagyától, aki erre három fogas kérdést ad fel, amelyre a vőlegény násznagyának meg kell felelni. Jaj, ha nem tud megfelelni, az nagy szégyen! De ha aztán talpraesetten megfelel, akkor a menyasszonyt a hozzátartozók női tagjainak nagy sírása-rívása közepette kiadják. Az ebédet vagy a vacsorát a vőfélyek szolgálják fel tréfás versekkel és beköszöntőkkel.

Másnap, vagy nem ritkán harmadnap, a még kitartó férfi vendégek fölkerekednek és borbéllyal, orvossal és megfelelő faberetvával és injekciós szerszámokkal, meg foghúzó eszközökkel felszerelkezve, maskarás kártyavető cigányasszony kíséretében elindulnak »kállátóba«, hogy a megmaradt ételt és itókát jó hangulatban elfogyasszák. A betegvizsgálati díjat, meg a beretválási díjat egy bíró vagy orvos ítéli meg és juttatja a fúvósoknak, akik a menetet kísérik.”

(Vége)