Angel tulajdonképpen egy új stílust teremtett meg azáltal, hogy még nagyobb sebességre kapcsolta az electro zenéket, továbbá pörgős, funkos keyboard futamokkal tarkított azokat. A 39 Flavours Of Tech Funk című album nagyszerű ízelítőt nyújtott a teljesen egybemosódónak tűnő száguldó funk, electro és techno zenéből. A válogatáson szereplő techno zenék keménységükkel, fémes „hasításaikkal” és éles „cineikkel” különültek el kissé az electro daraboktól.

A kilencvenes évek közepétől a techno és electro stílus egyébként folyamatosan egymásba olvad. Minderre kiváló példa Luke Slater zenei munkássága. Slater az acid house korszak ifjú titánjaként kezdte pályafutását 1988-ban, Londonban, pontosabban a Trollban. A kezdeti próbálkozásokat követően hamarosan kísérletibbnél-kísérletibb techno zenéket dolgozott ki különböző művészneveken. Olyanokon mint a Planetary Assault System, a Morganistic, a Clementine vagy a 7th Plan. Az 1997-es Freak Funk, az Electric Funk Machine vagy az 1999-es Wireless albumok pontosan ilyen fűszerkeverékei voltak a techno, az electro és a break zenének. Luke Slater és társainak zenei hatása valóságos techno szigetté változtatta Nagy-Britanniát. Az úgy nevezett London és London környéki Wonky-techno, a maga indusztriális, pörgős, nyers, fémes zajhatásaival rabul ejtette a nyolcvanas évek végi acid house és rave korszak közönségét.

Az olyan nevek, mint a chilei származású Christian Vogel a Defunkt2 (1996), a Syncopate to Generate (1998) vagy a Whipaspank (2000) albumok szerzője és a vele együttműködő Neil Landstrumm, Russ Gabriel, Si Begg, vagy éppen Thomas Heckmann (az Amphetamine nevű fantasztikus rave himnusz szerzője) mind-mind meghatározó zenészei voltak az úgy nevezett Wonky techno műfajnak.