A halálhírre előkerülnek a dedikált minikönyvek, a karácsonyokra, húsvétokra, születésnapokra küldött színes metszetek, a harmincvalahány év alatt tőle kapott rajzok, lenyomatok, olajfestmények - az az ex libris is, természetesen, amelyet 1984 őszén a magyarkanizsai írótáborban nekem, rólam készített: a nádasban oly magányosan álldogáló fekete gólya... Körülbástyázom magamat velük, hadd védjenek - ki ellen is?, mi ellen is?
S előkerülnek a régi újságok, a vele készített interjúkkal, a róla, alkotásairól megfogalmazott szövegekkel, a kiállításmegnyitók fényképei és szövegei, s az emlékek, persze, a kicsiny műtermében lezajlott nagy beszélgetésekről...
A 93 esztendős korában elhunyt Andruskó Károly itt a Délvidéken példa nélkül való hatalmas életművet alkotott, s hagyott itt nekünk maga helyett. Kevés szeglete van a világnak, ahol ne hallottak volna róla, ahova ne jutott volna el egy-egy metszete, ex librise, minikönyve... Miközben minden porcikájával vajdasági magyar, zentai magyar ember és művész maradt. Maradéktalanul egyet kell értenünk Hajnal Jenővel, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatójával: ,,Merjük most és később is még nagyon sokszor kimondani: ő a Délvidék egyik legnagyobb szülöttje...'
2007. január 18-án, a Magyar Kultúra Napjának délvidéki központi ünnepségén hangzott el ez a mondat, amikor Karcsi bátyánknak átadtuk (volna) a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa Díját. Személyesen nem lehetett jelen: ekkor már a magyarkanizsai öregek otthonának lakója volt...
A Szövetség elnökeként, régi barátjaként és tisztelőjeként itt nyújtottam át neki a rangos elismerést, az otthon első emeleti kicsiny szobájában.
- Nézd, milyen parányi ez az ablak - panaszkodott gyenge hangon, könnyező szemmel -, csak egy tenyérnyi látszik a tájból. Ezt rajzolgatom most már életem végéig... Úgy mennék haza Zentára, a Tisza-partra...
Hazamentél hát, Karcsi bátyám. Amikor ezután csak Zentán járunk, mindig feltekintünk az égre. Ott vagy már valahol, jóságos tekinteteddel figyelsz minket, s fáradhatatlanul rajzolod-vésed-fested tovább a városházát, s a Tisza-part gesztenyefáit...