Andriga Sándor már több mint fél évszázada jelen van a palánkai magyarság közösségi életében. A múlt évszázad derekán a néhai Petőfi Sándor ME-ben tevékenykedett, majd annak megszűnte után, a sors kifürkészhetetlen sodrása nyomán Újvidékre került, befejezte a középiskolát, állást szerzett, megnősült, gyermekei születtek. Mikor nyugdíjba vonult, visszakerült Palánkára, és bekapcsolódott a magyarság közösségi életébe. Akkortájt, a múlt évszázad nyolcvanas éveiben, a templomon és a piacon kívül az egyedüli hely, ahol a magyarok szabadon elszórakozhattak, gyakorolhatták anyanyelvüket a családi és a baráti összejövetelek, valamint a farsangi jelmezbál voltak. Ezeken a bálokon Sándor rendszeresen jelen volt. Bakos Pállal, a palánkai magyarok kimagasló egyéniségével, Andriga Sándor elkészítette a Szent Korona mását, amelyet ma a cserkészek őriznek. Amikor 1998-ban időszerű lett a magyar egylet újraalakítása, Sándor tevékenyen bekapcsolódott a munkába, s neje, Gizella meg az ő ötletére a kultúrkör a Vecsera Sándor nevet kapta, azon emberéét, aki maradandó nyomot hagyott a múlt század második felének művelődési életében a palánkai magyarok között. Az 1999 áprilisára tervezett alakuló közgyűlés az ismert események miatt elmaradt, s csak 2001 májusában jött létre a Vecsera Sándor MME. Első elnöke Andriga Sándor lett.
- Amikor elfogadta az elnöki megbízatást, tudta-e milyen feladat vár önre?
- Az elnöki megbízatást csak rábeszélésre fogadtam el, mert tudtam, hogy nagy feladatok előtt állok. Életemben addig nem voltam vezető pozíción, csak a saját szakmámban voltam főnök. De ha már elfogadtam az újonnan alakult egylet vezetését, minden tudásomat beleadtam, hogy jól végezzem a munkámat. Tanácsért gyakran elmentem Újvidékre a Petőfi Sándor ME-be, s végül kilábaltunk a tudatlanságból, a tapasztalatlanság keltette bizonytalanságból. Az első nagyobb feladat a tagságtoborzás volt. Sikerrel elvégeztünk, kb. 200 ember iratkozott be az egyesületbe, és kapta meg a tagsági könyvét egy ünnepi közgyűlésen, melyen részt vettek a vajdasági magyar művelődési élet vezetői is.
- Hogyan haladt az új egylet talpra állítása?
- Mindjárt megalakulásunkkor létrehoztuk az anyanyelvápoló csoportot, mivel volt egy óvónőnk, aki elfogadta a gyermekek oktatását. Ugyancsak megalakítottuk a zenei szakcsoportot Mák István zenetanár vezetésével, mivel célunk a Durindón való részvétel volt és az egylet megismertetése szélesebb körben is. Fennállásunk első évében még nem jutottunk ki a Durindóra, mivel kevés idő maradt a fölkészülésre, de a következő évben már megjelentünk Törökbecsén, s felhívtuk a vajdasági magyar közösség figyelmét arra, hogy Palánkán is élnek magyarok. Időközben gyarapítottuk hangszerállományunkat, s egyre jobbá vált a zenei csoport. Mivel már volt magyar nyelvű műsorunk a helyi BAP rádióban, melyet névadónk fia, ifj. Vecsera Sándor vezetett, őt bíztuk meg a tájékoztató szakcsoporttal. 2003-ban kibéreltük mostani helyiségünket, szereztünk két számítógépet, és fölmerült bennem az ötlet, hogy egyesületi közlönyt adjunk ki. Megkértem ifj. Vecsera Sándort, hogy vállalja el a főszerkesztői teendőket, el is vállalta, és így, 2004-ben megindult a havi lapunk. Végül ,,meghódítottuk'' a tévét is: 2005-ben beindult a Dunakanyar c. műsor, hetente félórás terjedelemben, ennek rendezője és műsorvezetője megint csak ifj. Vecsera Sándor lett, akinek akkor már egy évtizedes tapasztalata volt egy palánkai magántévében.
- Mit tart mandátuma legnagyobb sikerének?
- Az én legnagyobb sikerem egyben az elnökség sikere is, ez pedig, hogy talpra állítottuk a kört, és erős egyesületté fejlesztettük ki. Sikerként könyvelném el azt is, hogy kezdettől fogva mindjárt tagjai lettünk a VMMSZ-nek, majd 2002-től a bajai BÁCISZSZ-nek, később pedig a Horizontnak. Baráti összeköttetést teremtettünk a mélykúti Szederinda citerazenekarral is, melynek tagjaival éppen Baján ismerkedtünk meg Magyarország EU-taggá válásának megünneplésén.
- Van-e jövője a palánkai magyarságnak?
- Sajnos, az ,,utánpótlásunk'' nem nagyon vagy egyáltalán nem tud magyarul, és ráadásul nem látok köztük senkit, aki ma-holnap átvenné az egyesület vezetését. A jövő tehát nem tűnik rózsásnak. Amíg mi öregek és a középkorosztály bírjuk, nem lesz gond az egyesülettel, de ha mi lassan kidőlünk a sorból, elképzelni sem merem, mi lesz...
- Milyen érzésekkel fogadta a VMMSZ kitüntetését, a plakettet?
- A kitüntetés az első pillanatban meglepett, ám amikor minden elmúlt, azt gondoltam, talán meg is érdemeltem, noha vannak még rá érdemes emberek közöttünk rajtam kívül is. Büszke vagyok rá, és szeretném megosztani a nejemmel, akit gyakran magára hagytam az egyletben való elfoglaltságom miatt. Az elmúlt tíz év alatt sok emberrel megismerkedtem, sokan felismernek, s talán ezért is kaptam meg többek között az elismerést. Van egy szólásom, amely mottóm is lehetne: mindig ott kell lenni, ahol harangoznak.
Horvát Tibor, a Vecsera Sándor MME jelenlegi elnöke, az aktivisták év végi találkozóján elmondta, hogy a VMMSZ elismerésére nemcsak Andriga Sándor lehet büszke, hanem maga a palánkai magyarok kultúrköre is.