Az idén júniusban tartotta meg aratóünnepségét a moholi nyugdíjas-egyesület. A nagy hagyományú rendezvényen több helybéli és környékbeli településről érkező csapat mérettetett meg. A szervező egyesület tagjai már kora reggel zeneszóval, zsíros kenyérrel várták a részvevőket és a vendégeiket a székház épületében.
Zsótér Mihály, az egyesület elnöke elmondta, a nyugdíjasok igazán kivették részüket a szervezésből, mindent megtettek, hogy ez a rendezvény létrejöjjön. Sokat segített még Nagy József is, az adai Szociális Gondozóközpont munkatársa:
— A gyermekkori hagyományainkat igyekszünk megeleveníteni, azt, amit átéltünk. Valójában imitáljuk a valamikori munkát. Kézi kaszával arattuk le a búzát, keresztbe raktuk, néhány napot kint volt a mezőn, majd onnan lovas kocsival hoztuk be szüleinkkel. Az idén Ada, Mohol, Szenttamás, Felsőhegy, Völgypart és Valkaisor aratócsapatai vettek részt az ünnepségünkön, valamint érkeztek vendégeink Mórahalomról is. A részvevőket és vendégeinket fogatos kocsikkal vittük ki az aratás színhelyére, a moholi Almádi család parcellájára. A négytagú csapatok tagjai a kaszás, a marokverő, a teregető és a kévekötő. A verseny csapatonként egy 6 x 19 m-es parcellán folyt. A csapatok közötti parcellasorsolás után a verseny a reggelihez való terítéssel kezdődött, melyet azonnal pontozott a felsőhegyi Ősz Szabó Imre, a valkaisori Papp Ferenc és a törökfalui Balla Imre összetételű zsűri. Van igény erre a rendezvényre, és mindig igazi élmény felidézni a régi idők nyugalmát, a határban végzett gépmentes munka szépségét. Mi szeretjük ezt.
* A fiatal generáció mennyire érdeklődik az aratás hagyománya iránt?
— Sajnos nem igazán. A XXI. században haladni kell a korral, nem pedig visszafejlődni, viszont szép és jó érzés felidézni a múltat, ezért is szerveztük meg ezt az ünnepet. Úgy gondolom, ahogyan mi, úgy egyszer ők is meg fognak öregedni, és akkor majd talán fontosabbnak érzik a gyökereiket, azaz rájönnek, régebben milyen áldozatos munka árán is került a kenyér az asztalra. Reméljük, kapaszkodóként élik meg ezt a hagyományt, és majd tovább éltetik. Nem kell nemet mondani! Csinálni kell! — tette hozzá Mihály.
A moholi nyugdíjas-egyesület tagjai ez alkalommal is tanúbizonyságot tettek vendégszeretetük határtalanságáról, pozitív életfelfogásukról, emellett pedig a szokott formájukat hozva nagyon jókedvűek voltak. A hagyományos kézi aratás sokat tapasztalt művelői ők, és ez még mindig igen jól áll nekik!
Annus Erzsébet felvételei
