Ami a kenyeret igazán kenyérré teszi
Lajkó Szilvia
2016.08.01.
LXXI. évf. 30. szám
Ami a kenyeret igazán kenyérré teszi

Az idén júniusban tartotta meg aratóünnepségét a moholi nyugdíjas-egyesület. A nagy hagyományú rendezvényen több helybéli és környékbeli településről érkező csapat mérettetett meg. A szervező egyesület tagjai már kora reggel zeneszóval, zsíros kenyérrel várták a részvevőket és a vendégeiket a székház épületében.

Zsótér Mihály, az egyesület elnöke elmondta, a nyugdíjasok igazán kivették részüket a szervezésből, mindent megtettek, hogy ez a rendezvény létrejöjjön. Sokat segített még Nagy József is, az adai Szociális Gondozóközpont munkatársa:

— A gyermekkori hagyományainkat igyekszünk megeleveníteni, azt, amit átéltünk. Valójában imitáljuk a valamikori munkát. Kézi kaszával arattuk le a búzát, keresztbe raktuk, néhány napot kint volt a mezőn, majd onnan lovas kocsival hoztuk be szüleinkkel. Az idén Ada, Mohol, Szenttamás, Felsőhegy, Völgypart és Valkaisor aratócsapatai vettek részt az ünnepségünkön, valamint érkeztek vendégeink Mórahalomról is. A részvevőket és vendégeinket fogatos kocsikkal vittük ki az aratás színhelyére, a moholi Almádi család parcellájára. A négytagú csapatok tagjai a kaszás, a marokverő, a teregető és a kévekötő. A verseny csapatonként egy 6 x 19 m-es parcellán folyt. A csapatok közötti parcellasorsolás után a verseny a reggelihez való terítéssel kezdődött, melyet azonnal pontozott a felsőhegyi Ősz Szabó Imre, a valkaisori Papp Ferenc és a törökfalui Balla Imre összetételű zsűri. Van igény erre a rendezvényre, és mindig igazi élmény felidézni a régi idők nyugalmát, a határban végzett gépmentes munka szépségét. Mi szeretjük ezt.

* A fiatal generáció mennyire érdeklődik az aratás hagyománya iránt?

— Sajnos nem igazán. A XXI. században haladni kell a korral, nem pedig visszafejlődni, viszont szép és jó érzés felidézni a múltat, ezért is szerveztük meg ezt az ünnepet. Úgy gondolom, ahogyan mi, úgy egyszer ők is meg fognak öregedni, és akkor majd talán fontosabbnak érzik a gyökereiket, azaz rájönnek, régebben milyen áldozatos munka árán is került a kenyér az asztalra. Reméljük, kapaszkodóként élik meg ezt a hagyományt, és majd tovább éltetik. Nem kell nemet mondani! Csinálni kell! — tette hozzá Mihály.

A moholi nyugdíjas-egyesület tagjai ez alkalommal is tanúbizonyságot tettek vendégszeretetük határtalanságáról, pozitív életfelfogásukról, emellett pedig a szokott formájukat hozva nagyon jókedvűek voltak. A hagyományos kézi aratás sokat tapasztalt művelői ők, és ez még mindig igen jól áll nekik!


Annus Erzsébet felvételei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Községeink Életéből rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..