home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Alapozás — idő- és fokmérővel
Martinek Imre
2018.03.30.
LXXIII. évf. 13. szám
Alapozás — idő- és fokmérővel

A jegyzetíráshoz is hangulat kell. Ihlet. Lüktetés. Belső késztetés. Valami, ami a munkanap legbokrosabb teendőit is lesöpri maga elől arról a bizonyos terítékről. Mondván, a „készülékben” uralkodó túlnyomástól csak itt és csak most lehet biztonságosan megszabadulni. Mielőtt akár a legcsekélyebb mechanikai hatásra is beindulna a sűrített érzések külsőleg és mások által is megtapasztalható robbanásainak láncreakciója. Merthogy hamarosan annak is ideje lészen. Olyan bizonyosság ez, mint a jégcsapok végső leolvadása kikelet havának nyitányában. Egy olyan időszakban, amikor nemcsak az egymástól távol rajtoló erecskék folytathatják újra egyesült erővel a Teremtőtől eleve elrendelt útjukat, de végre a rügyek fakadása is zavartalan.

Száznyolcvan. Másodpercekben is rengetegnek tűnő várakozási mértékegység. Kiváltképp a tettrekészségnek hibernálásra ítélt idejében. Mert ilyenkor sajnos újra előmerészkednek a múltbéli szörnyecskék. Hasonlatosan a nyaranta szinte a semmiből felbukkanó, minden lombkoronát válogatás nélkül felzabáló, szőrös medveszövő hernyókhoz. Bármivel is próbálkozzon ellenük a kertész. Azt is megmondták már a bölcsek, hogy a nem létező dolgok utáni balga vágyakozás helyett sokkal inkább a már meglévőkből kellene kihoznunk a legjobbat, a lehető legtöbbet. Mégis honnan és miből merítsünk? Ráadásul jelenünkben, amikor már az isteni gondviselésben sem hiszünk. Lehet, hogy minderre helyes válasz is létezik, ellenben, mint az X-aktákban, az igazság valahol odaát van. Valahol. Házát az ember az alapjaitól kezdi építeni. Kiszámíthatóan nyers, hajszálpontos utasítások és tervrajzok nyomán. Remélve, hogy a készülő építmény nemcsak önmaga és párja, de majdan gyermekei számára is élhető hajlék lészen. Nem csak egy nyűgös örökség, melytől mielőbb menekülne. Feltéve, ha tudna, vagy nem hurrogná le folyton a lelkiismerete!

Száznyolcvan. Fok. Vagyis félkör. Egy történet másik véglete, ahonnan ugyancsak van visszaút. Déjà vu állapot ez. Részben vagy teljesen megváltozott szerepleosztással. Noha a bőség és az ínség közötti útszakaszt egyetlen, különféle vándorlások idején szívesen használt térkép sem jelöli, az etáp nagyon is szerves része mindennapjaink ideges lüktetésének. Bőségtől és ínségtől egyformán roskadozó világunkban bizony nagyon meg kell dolgoznunk azért, hogy el tudjuk érni embertársunk lelkét... Nem lehetetlen, de fáradságos és időigényes vállalkozás. Mint az alapozás. Idő- és fokmérővel. 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..