— Eleinte voltak félelmeim a karakterrel kapcsolatban. Nem tudtam, honnan fogjam meg, nem akartam egy sablonszerű gonoszt alakítani, az unalmas, és senkit nem érdekel. Valóságos figurát szerettem volna Reganből kreálni, hús-vér embert, aki valamiért rossz irányba indult el. Nem ítélkeztem fölötte. A próbafolyamat alatt kikristályosodott bennem, hogy ki is lehet ez a nő, milyen motivációi lehetnek, mi fontos a számára. Imádtam próbálni ezt a darabot. Mindig jó munka a békéscsabai csapattal dolgozni, kiváló színészekkel játszhatom együtt. Chris Rolls, a rendező nagyon felkészülten érkezett, jóllehet egy héttel a próbakezdés előtt kapta meg a felkérést. Némi feszültséget okozott talán a nyelvi korlátok leküzdése, hiszen a rendező nem beszél magyarul, a színészek többsége pedig angolul, előfordultak azonban olyan vicces helyzetek, amikor mindkét fél nagy vehemenciával magyarázott, így hirtelen nem is volt szükség tolmácsra, mindenki értette a másikat. Ez is bizonyítja, hogy a színház nyelve univerzális.

* Milyen érzésekkel, gondolatokkal tér haza egy-egy előadás után? Mit kapott ettől a szereptől?
— Szeretem ezt a darabot, és benne a szerepemet. Tetszik a látványvilága, a nagyszerű hangtechnika, amely befolyásolja a hangulatát. Nem mondom, lelkileg rendesen kifacsar egy–egy előadás, mégis jóleső érzés játszani.

* Kovács Frigyes sok évig a szabadkai Népszínház művésze és társulatigazgatója volt. Milyen volt vele dolgozni? Vitt magával valami vajdaságit, ami esetleg mások számára érdekes, tanulságos lehet?
— Szeretem a hangját, az elhivatottságát, a humorát. Csodás partner, óriási energiával lép színpadra, s ebből meríthetnek mások is. Éreztem, mekkora súlyként nehezedik rá ez a szerep, mennyire szeretné megmutatni, kialakítani magából ezt a humánus, túlságosan is jó lelkű, drámai sorsú figurát. Egyszer azt mondta, mindent beleadott a karakterbe a saját életéből, az összes keserűséget, szomorúságot, ami történt vele. Szerintem sikerült, szívfacsaró lett az alakítása. Remélem, játszunk még együtt.