Már régen gyanítottam, hogy a szavazatok összeszámlálása sokkal izgalmasabb és érdekesebb, mint maga a szavazás. Hogy az eredményhirdetésről ne is beszéljünk. Különleges érdekességként említhetjük például azt, hogy a szavazatokat úgy is meg lehet számlálni, hogy mindenki elégedett legyen, győztesek és vesztesek egyaránt. Minden relatív, mondhattuk volna, amikor azt hallottuk az első fordulóban, hogy a szocialisták még az 5-6 százalékkal is több mint elégedettek. És a vajdasági magyarok is a 90 ezer szavazattal. A radikális jelölt veszített, mégis büszke volt arra, hogy több mint 2 millió választópolgár az ő pártján van. A számok játéka alapján a Szerb Radikális Párt vajdasági első embere arra a megállapításra jutott, hogy Boris Tadićnak az elnöki tisztséget tulajdonképpen Vajdaság és a vajdasági magyarok nyerték meg. Ennél szebb elismerést mi vajdaságiak nem is kaphattunk volna a radikálisok részéről.
Ezúttal azonban egészen más szemszögből szeretném nézni a legutóbbi elnökválasztás két fordulóját. A hivatalos adatok szerint Szerbiában 6,7 millió polgár számára készítenek szavazócédulát, megbízható politikai szakértők és közvélemény-kutatók viszont azt állítják, hogy az igazi szavazópolgárok száma nem több mint 5,5 millió. A különbség tehát több mint 1 millió, a fantom-szavazók javára. Hogy kik ezek, arról hivatalosan senki sem hajlandó beszélni. Én viszont most kijelentem, hogy több ilyen fantom-szavazót személyesen ismerek! Például a sógoromékat, akik 35 éve élnek Németországban, 20 éve német állampolgárok, de továbbra is érkeznek számukra a szavazócédulák. Noha néhányszor már személyesen is kértem: töröljék őket a listáról. A szomszédomnak két fia él Svédországban, egy lánya pedig Olaszországban. A miloševići rezsim idején mentek el, szabályosan kijelentkeztek -- mégis kapják a szavazócédulákat. Az újságok időnként mint érdekességről számolnak be arról, hogy valaki folyamatosan kapja a szavazócédulát, jóllehet már évek óta halott. Tehát állítólag körülbelül 1 millió fantom-szavazócédulát nyomtatnak, melyekkel ki tudja, mit lehet csinálni, vagy ki tuja, kinek és miért jók. Netán szükség esetén ezek is ,,szavaznak'.
Ne foglalkozzunk most azzal, hogy ez az 1 millió fantom-szavazó demokrata vagy radikális párti-e, mert ennél sokkal fontosabb egy másik, úgyszintén 1 milliós szavazótábor. Mivel legutóbb a két elnökjelölt összesen körülbelül 4,5 millió szavazatot kapott, az derül ki, hogy ebből a reális 5,5 milliós táborból 1 millió ezúttal sem szavazott. És ez bizony már nem mellékes, hiszen itt és velünk élő emberekről van szó, akik valóban szándékosan nem szavaztak. Jó lenne tudni, hogy kik ők, miért nem szavaztak, vagy kire szavaztak volna. Ellenségei ennek az országnak, vagy csak mérhetetlenül csalódottak és kiábrándultak.
Lehet, hogy a végén ők fognak majd dönteni Európa és a nemzet bölcsője között. Addig is azonban ki-ki a maga módján számol és kalkulál a szavazatokkal. A radikális elnökjelölt például kiszámította, hogy a vajdaságiak és a vajdasági magyarok szavazatai nélkül ő győzött volna 30 ezer szavazattal, és most ő lenne Szerbia elnöke! Ejnye, ejnye, már megint a vajdaságiak és a vajdasági magyarok a bűnbakok! Bízzunk azonban abban, hogy a szendvics és a különvonat ezúttal nem merül fel megoldásként.