Ritka pillanat: pipahuján a Domonkos család: Gábor, Rózsa, és Krisztián Szabó Attila felvétele

A határban már napok óta rajtra készen állnak a termelők, aratócséplők várnak arra, hogy felszáradjon kicsit a talaj, a szem már nem sokáig bírja ugyanis a kalászban. Csatavéren a Domonkos házaspár gazdaságába kerestük a választ a kérdésre: mi lesz, ha a kedvezőtlen időjárás miatt az aratás még későbbre kell halasztani? De vajon mi lesz a búza sorsa akkor is, ha idejében learatják? Házigazdánk a csantavéri gazdakör elnöke, DOMONKOS Gábor aratási és egyéb mezőgazdasági gondokról nemcsak a saját nevében beszélt.
- A múlt héten azon a két napon, amikor kedvező volt az időjárás, megkezdtük az aratást, de az eredmény ugyancsak rácáfolt a hozammal kapcsolatos előrejelzéseinkre - mondja a gazda. Még a késő tavasszal is átlagon felüli termésre számítottunk, sajnos azonban a holdanként mért első hozameredmények nemcsak eltérőek, de jóval alatta is vannak a vártnak. Igaz, hogy az idén a vetésekben súlyos kárt okoztak a rágcsálók, mintegy 30 százalékát tönkretették, többek között ez is oka annak, hogy 10-30 mázsa között van a holdankénti hozam. De ennek a szerény termésnek az eladása is kérdéses, hiszen még mindig nem határozta meg a kormány a búza felvásárlási árát, és a feldolgozóipar se nagyon érdeklődik a termény iránt. A csantavéri takarmánykeverő 6,6 dinárt kínál kilogrammonként, a malmok egyelőre várnak az árajánlattal, várják a kormány határozatát, nehogy véletlenül is többet kínáljanak érte. Én 11 hektárnyi saját és valamennyi bérbe vett területen gazdálkodom, ebből az idén 7 holdon van búza. Már évek óta a szabadkai Fidelinkával kötök rá szerződést. Az idén a kapott száz kiló vetőmagért 240 kiló újbúzát kell visszaadnom. Bizony, ez nagyon sok, de így legalább a minőségi vetőmagot biztosítom. Feltételezem, hogy az idei búzaár sem lesz jóval nagyobb a tavalyinál, ezért azt tervezem, hogy a góréban őrzött tavalyi kukoricatermésből fizetem ki az árendát. Most nehogy azt gondolja, hogy mi nem tudunk számolni, nem értünk a tervezéshez. De rákényszerítettek bennünket, hogy elfogadjuk azt a tizenöt éve tartó, számunkra megalázó helyzetet, amelyben a józan ésszel átgondolt mezőgazdasági stratégia helyét a politika vette át. Ezen pedig elsősorban azért nem tudunk változtatni, mert még az ócskapiaci árusok is jobban összetartanak, mint mi, mezőgazdasági termelők. Noha egyformán sújt bennünket a mezőgazdaságban uralkodó káosz, de amikor az elmúlt két évben útzárlattal tiltakoztunk ellene, a szerbiai málnatermelők nem támogattak bennünket - még csak táviratban sem vállaltak velünk közösséget. A fásultság azonban nemcsak szélesebb körben, hanem a közvetlen környezetemben is érezteti hatását, például a gazdakör összejöveteleire alig jön el 40-50 termelő, pedig közös erővel sokkal többet tehetnénk helyzetünk javításáért. Javasoljuk, hogy az idei búzatermést tartsák vissza a termelők, hiszen valamikor is a padláson várta a búza a vevőt vagy a vetésidényt. Csantavéren nem gyarapodtak a földterületek, tehát jóval több búza sem terem, de a termelők valahogy elkényelmesedtek, az volna a legegyszerűbb számukra, ha mindjárt az aratás napján a malomba vihetnék a learatott termést. Vannak szárítók is, de a topolyai Žitko méltatlan eljárásán okulva kevés termelő bízza a búzáját a malomiparra. Az történt ugyanis, hogy a tárolásra vitt búzát a Žitkóban elemezve megállapították, hogy energiatartalma 44 százalékos, vagyis csak takarmánytápnak felel meg. A termelők ebbe nem nyugodtak bele, és egy neves magyarországi intézményben is elemeztették a terményüket. Kiderült, hogy búzájuk energiatartalma megfelel az európai követelményeknek - mondja Gábor.
Krisztián, a 21 éves fiatalabb fiú is aktív tagja a családi gazdaságnak, és azt vallja, bármerre fordul is a mezőgazdaság helyzete, ő marad termelőnek. Bátyja, Andor magánvállalkozónál dolgozik, de ha kell, ő is besegít a munkákba. A gazdaság ugyanis inkább a tejtermelésre hangolódott, így télen-nyáron mindig van tennivaló.
- Pillanatnyilag nyolc fejőstehenünk van - mondja Rózsa, a háziasszony. Naponta mintegy 110 liter tejet adunk át a szabadkai tejgyárnak. Ezenfelül bikákat hizlalunk és néhány anyakocát tartunk. A malacokat eladjuk. Az állatok körüli teendő java része az én feladatom, meg minden egyéb is a háziasszonyi munkák mellett, de nem panaszkodom. Akármilyen pocsék időket élünk is, mi még nem voltunk éhesek, és én mindig úgy intézem a dolgokat, hogy először a mi mélyhűtőnket töltsem meg, utána majd lesz valahogy - mondja egyszerű, egészséges észjárással a gazdaasszony.
- Hogy mi volna az első dolgom, amit megtennék, ha mezőgazdasági miniszter lehetnék? - kérdez vissza Domonkos gazda. Hála istennek ilyen veszély nem fenyeget, de azt hiszem, a miniszter is csak egy figura, bármilyen józan is az észjárása. Ha ért is a mezőgazdasághoz, még akkor is azt kell tennie, amit az éppen hatalmon levő politikai párt diktál. Mindenesetre én először oda hatnék, hogy a termelők és az állam közötti egykori bizalom helyreálljon. Mert most bizony az államnak nincs bizodalma bennünk - de másnak sincs -, nekünk pedig vakon el kell fogadnunk minden ostoba rendelkezését. Mondjuk, ha én kölcsönt veszek fel - mint most a ,,léglökéses' négysoros kukoricavető megvásárlásakor -, ahhoz annyiféle garancia kell, hogy felsorolni se tudom, azonkívül még be is tábláznak az ingatlanomból, méghozzá annyit, amennyit épp jónak látnak, mert nem hiszik el, hogy majd visszafizetem a kölcsönt. Ezzel szemben ha én a búzámat átadom, azt becsszóra teszem, pedig nagyon logikus volna, hogy átadáskor váltót kapjak, melyet - ha a felvásárló nem fizet - beválthatnék. Ez esetben egészen más lenne a termelők hozzáállása is. És nem történne meg, hogy szó nélkül elviseljük, ha a termésünkért akkor fizetnek, amikor jónak látják... Ha egy-két napon belül nem javul az időjárás, megtörténhet, hogy a búzaszemek a kalászban kicsíráznak, és odalesz az idei termés. Búza, kenyér hiányában talán a kormány is észbe kapna, és végre méltányolná, hogy az elmúlt 15 évben mi termelők a saját erőnkből biztosítottuk az országban a szociális nyugalmat - mondta határozottan Domonkos Gábor, a csatavéri gazdakör elnöke.