Brindza Beatrix Doroszlón született. Szülei hatására nagyon korán megismerkedett a néphagyományainkkal, azok ápolásával. Topolyán, a Kodály Zoltán Művelődési Egyesületben kezdett el népdalénekléssel foglalkozni, és csakhamar kiderült, rendkívüli adottsága van hozzá.

— Nem titok, hogy Csizmadia Anna sikerein felbuzdulva döntöttem úgy, hogy az általános iskola után a szabadkai Középfokú Zeneiskola népdaléneklési szakára iratkozom — mondja. — Egyetlen vágyam volt: Anna tanárnőjénél, Kanalas Zsófiánál megtanulni a népdaléneklés fortélyait. Heteken át próbáltuk elérni a tanárnőt, mire végre sikerült. Találkoztunk, meghallgatott, majd néhány órát tartott nekem. Végül ő biztatott, hogy iratkozzam a szabadkai zeneiskolába.

Beatrix most a népdalénekes szak másodikos diákja. Tanárnője szerint rendkívül sokoldalú és szorgalmas tanuló, aki amellett, hogy kitartó és hatalmas a tudásszomja, kimagasló sikereket ér el a különféle megmérettetéseken is.

— A Szólj síp, szólj! című vetélkedőn előbb az énekcsoporttal, később pedig szólóéneklésben is figyelemre méltó helyezéseket értem el, nyolcadik osztályos koromban pedig már az enyém lett a kiemelt első fokozat is. Minden díjamra, elismerésemre nagyon büszke vagyok, és minden kedves vagy biztató szó arra ösztönöz, hogy folytassam a számomra kijelölt utat.

Beatrix a tavaly decemberben Dunaújvárosban megrendezett térségi válogatón is továbbjutott, onnan aztán egyenes út vezetett a megyei versenyre. Itt kóta minősítésben részesült, azonkívül kiemelt arany fokozatot kapott. A zsűri szóban külön is megdicsérte a doroszlói lányt, aki nemcsak énektudásával, hanem egész lényével — a nagymamája varrta népviseletben pompázva — elvarázsolta a közönséget és a szakmai zsűri tagjait egyaránt.

— Nyolcvanhat fellépő közül én külön dicséretben részesültem. Ez kimondhatatlanul jó érzés, mert most már látom megvalósulni az álmaimat. És hogy miről is álmodozom? Hát legalább olyan sikereket szeretnék elérni, mint Csizmadia Anna — akinek a nevét már az egész Kárpát-medencében ismerik —, mégis megmaradni annak, aki vagyok. Nem azonosulni akarok Annával, hanem hozzá hasonlóan meg szeretném mutatni, hogy a népdaléneklés egy csoda, és ha az embernek van egy olyan kiváló tanára, mint Kanalas Zsófia, akkor a határ a csillagos ég! Nagyon sokat foglalkozik velem, külön feladatokat ad, és ami a legfontosabb: hisz bennem, a tehetségemben. Ez újra és újra erőt ad, és olyan jövőképet tár elém, amelynek szívesen nézek elébe. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, éppen ezért a sikereim az ő érdemei is.

Beatrix szülei nagyon sokat segítenek abban, hogy a lányuk és tanárnője eljusson egy-egy versenyre: az iskola ugyanis nem állja a költségeket, ezért aztán a szülők vállalják őket.

— Nagyon jólesne, ha egy-egy sikeremet az iskola is elismerné, ha csak egyetlen biztató vagy elismerő szót is hallanék a vezetőségtől. Azt is fájlalom, hogy minden kiadás a szüleimet terheli, jó lenne valahogyan segíteni nekik ebben. Szponzorokat keresek, akik alkalomadtán hozzájárulnának a versenyeken való részvételeim kiadásaihoz. A népdaléneklés ugyanis egyre népszerűbb a fiatalok körében, arról nem is beszélve, milyen rendkívül fontos a hagyományaink és magyarságunk megőrzésében.

Beatrixot a népdaléneklésen és a néptáncon kívül a néprajz is szerfölött érdekli. Tanárnője, Zsófia ilyennemű feladatokkal is ellátja, hiszen a néphagyományaink megismerésében nagy szerepet játszik a néprajzismeret is.

— Most, hogy a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén is első lettem szólóéneklésben, azonkívül egy internetes versenyt is megnyertem, sokkal nagyobb az önbizalmam, és már kikristályosodott bennem, hogy népdalénekléssel és néprajzkutatással szeretnék majd hivatásszerűen foglalkozni. Nagyon büszke vagyok rá, hogy megkerestek a budapesti Liszt Ferenc Művészeti Egyetemről az iránt érdeklődve, hogy ott tervezem-e folytatni a tanulmányaimat. Ezt még nem döntöttem el, mert oda nagyon nehéz bejutni, ráadásul kevés hallgatót vesznek fel minden évben, azok közül is csak a legjobbakat. Nekem nem volt zenei alaptudásom, amikor a szabadkai zeneiskolába iratkoztam, de ha elég kitartó vagyok, akár fel is zárkózhatok a többiekhez.

Beatrix rendkívül elszánt, tekintetében ott tükröződik az érvényesülés vágya. Eddigi sikerei révén kimagasló tehetségét kamatoztatni is tudja. Tisztában van vele, hogy nem elég kiállni a színpadra és énekelni, hanem tudni kell átadni azokat az érzelmeket, amelyeket egy-egy népdal kelt az emberben. És Beatrix ezt is tudja, hiszen minden fellépésével elvarázsolja a közönséget.