Számos fehér folt utal arra, hogy milyen sok tennivaló akad/akadna, amikor égtájunk művelődéstörténetének kikutatását hozzuk emlékezetbe. Ezúttal egy olyan kultúrtörténeti témával foglalkozunk, mely a legkevésbé kiderített területek egyike, jelesül a mai Vajdaság térségében kibontakozott és realizálódott filmkultúrára vonatkozó adatok feltárásával, összegyűjtésével, tanulmányozásával és feldolgozásával.
Igen kevés dolgozat foglalkozott/foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, holott, mint a meglevő kisszámú munka is tanúsítja - lásd pl. az Új Symposionban 1967-ben közzétett Bosnyák Ernő-életrajzokat vagy az Életjel kiadásában 2009-ben napvilágot látott Lifka 1880-1952 című kötetet -, nos tehát, lenne bőven áttekintenivaló.
Ha egy kicsit nagyobb odafigyeléssel fordulnánk a témához, már a 20. század elejétől fogva nagyon érdekes, azt is mondhatnám, eseménygazdag mozzanatokat fedezhetnénk fel a mozi területét illetően. Amikor három évtizeddel ezelőtt a szabad líceumokkal kapcsolatos adatok begyűjtésére és feldolgozására vállalkoztam egy monográfia megírása céljából, a sajtóanyag tanulmányozása közben a korabeli mozgóképszínházra vanatkozó számos utalással találkoztam, mégpedig Zombor, akkori szabad királyi város és megyeszékhely esetében olyképpen, hogy a Gozsdu Elek által működtetett Szabad Lyceum 1901 és 1906 között minden évben lehetővé tette az előadásaira ellátogatóknak, hogy a városi színházban megtekinthessenek néhány ismeretterjesztő filmet is a budapesti Uránia ''tudományos színház” vidékjáró tevékenységének köszönhetően.
A Magyar Tudományos Akadémia természettudományi szakosztálya 1897-ben indította útjára az Urániát, s minden jel arra mutat, hogy Lifka Sándor munkatársa lehetett ennek a kiváló, tudományos igényeket kielégíteni igyekvő filmes vállalkozásnak. Ezt a tényt Siflis Zoltán most megjelent háromnyelvű - szerb, magyar, angol - munkája is felemlíti, mely a Szabadkai filmalkotók arcképcsarnoka címet viseli, s melyet az idei palicsi filmfesztiválon vehetett kezébe az érdeklődő.
Amikor elöljáróban arra utaltam, hogy milyen érdekes és figyelemre méltó meglepetések érhetik a térségünket érintő filmkultúra alakulástörténetének a kutatóját, akkor többek között éppen Lifka Sándor sok találgatásra épülő történetére is gondoltam. Brenner János A kinematográfia úttörője című dolgozatában ugyancsak ír arról, hogy az Uránia emberei - valószínűleg Lifka is közöttük volt - 1902-ben pl. Dalmáciában is filmeztek. Az viszont tény, hogy 1905 márciusában, amikor újfent Zomborban járt a tudományos filmszínház, a bemutatott filmek között ott volt a Dalmáciáról készített is.
Az Uránia filmjeit 1907-től kezdve viszont feltehetően a Bosnyák Ernő által megnyitott állandó zombori filmszínház mutatta be, így azok végleg eltűntek a líceum programkínálatából. Lifka, mint tudjuk, 1911-ben állapodott meg Szabadkán miután létrehozta az állandó ''electro bioskop”-ot.
Mint mondottam volt, sok a filmkultúránkra vonatkozó fehér folt, így csak üdvözölni tudunk minden olyan törekvést, mely ennek a művészeti kifejezésformának az emlékeit igyekszik számba venni. Ma, amikor a moziba járás öröme sem olyan egyértelmű, mint volt néhány évvel ezelőtt, nem mellékes, hogy miként viszonyulunk ehhez a kulturális örökséghez.
A szabadkai filmalkotókról készített Siflis Zoltán-könyv fontos művelődéstörténeti kiadvány, mely egyben kordokumentum is, és lehetővé teszi az elkövetkezőkre nézve azt, hogy ne merüljenek feledésbe a filmkészítéssel kapcsolatos tevékenységek és természetesen az alkotók, akik rendezőként, operatőrként, zeneszerzőként, gyártásvezetőként, dramaturgként, forgatókönyvíróként, esetleg vágóként, díszletervezőként, építészként filmforgalmazóként tevékenykedtek, illetve munkálkodnak még ma is.