Mi a virágpor?

A virágpor nem más, mint a méhek által növényekről összegyűjtött pollenszemek összessége. A gyűjtögető méh mindig egy virágfajra száll és egyfajta pollent, nektárt gyűjt, amíg abból a fajtából talál példányokat. A virágpor színe különböző lehet, az elefántcsontfehértől a szürkéig, sárga, zöldes, piros, barna, akár fekete. Amikor a méhecske a virágra száll, a virágpor rátapad a testére. Igazából a méh teste erre van kitalálva, olyan, mint egy miniatűr seprű. Az egészet vékony szőrszálak borítják, melyek begyűjtik a pollenszemeket.

Munka közben a dolgozó méhek virágról virágra járnak, hogy „kosaraikba” összegyűjtsék a virágport. Hogyan kell elképzelni ezeket a kosarakat? A méhek a lábaikra ragasztják a pollenszemeket, melyek a repülés során így nem tudnak leesni róluk. Egy ilyen gyűjtőkörút után a méh „megtisztítja magát”, és a rátapadt pollent lesöpri a potroha felé, a harmadik pár hátsó lába magasságáig. Miután benyálazta és benedvesítette a pollent, és ugyanarról a növényről elegendő nektárt gyűjtött, két golyót formál belőle, melyeket két „kampóra” akaszt, mely biztosan tartja a nehéz terhet, és nem engedi, hogy repülés közben leessen. A méh minden út alkalmával két ilyen „labdát” szállít, melyek egyenként körülbelül 7-10 milligrammosak, és ahhoz, hogy ezt összegyűjtse, legalább száz virágról kell virágport szednie. A virágpor a méhek egyik fő tápláléka, fehérje-, vitamin- és nyomelemforrás. A nektár és a méz ugyan megadja a méhek energiaellátáshoz szükséges szénhidrátokat, de azok nem teljes értékű táplálékok számukra, ezért van szükségük a virágporra. A virágport gyűjtő méhek különböznek a nektárgyűjtő társaiktól. Ezek a dolgozók olyan növényeket keresnek, amelyek pollenje táplálékban gazdag, és könnyen hozzáférhető. Ezek a növények nem feltétlenül egyeznek meg a nektárt adókkal.

A méhek által gyűjtött virágpor a növény hímivarsejtjeinek reproduktív részeiből áll, így magas koncentrátumban tartalmaz tápanyagokat. Miután a hímivarsejteket tartalmazó virágpor megtermékenyíti a bibét, az így kapott magokban megvan az összes genetikai anyag és tápanyag, mely az új növény kifejlődéséhez szükséges. A virágpor tápanyagtartalma megegyezik a szárított hüvelyesek és a táplálkozási élesztő együttes tápanyagtartalmával. A virágpor íze függ a szezonálisan virágzó növények összetételétől, így íze lehet keserűbb vagy édesebb. A mézzel ellentétben a virágpor használatának nincs olyan hosszú időre visszanyúló hagyománya. A manapság közismert formájában a II. világháború környékén kezdett elterjedni mint kiemelkedő tápanyagforrás.

A virágpor összetétele

A nyers virágpor fehérjetartalma kiemelkedően magas, kiegyensúlyozott aminosavspektrummal bír, így fehérjeforrás szempontjából kiváló választás az embereknek és a méheknek egyaránt. Huszonöt nyomelemet és igen kedvező összetételű szabad zsírsavat, illetve foszfolipidet tartalmaz. A virágporban található trigliceridek többszörösen telítetlen és egyszeresen telített zsírsavak, így étkezési szempontból tökéletes választások különösen a szív- és érrendszeri problémákkal küzdőknek. Függetlenül attól, hogy hol gyűjtötték őket a méhek, a nyers virágpor gazdag karotinoidokban, flavonoidokban, fitoszterolokban és antioxidánsokban. E vegyületek segítik a méregtelenítést, valamint antivirális, antibakteriális, antiallergén, gyulladásgátló és antimutagén anyagként viselkednek.

Hatása a szervezetre

Belső összetételének köszönhetően a pollennek egy sor előnyös tulajdonsága van az emberi test számára: gyulladásgátló, szabályozza a vér koleszterinszintjét és a vérnyomást, emésztésjavító, jótékonyan hat a reproduktív szervekre, különösen gyógyító hatású a prosztata esetében, növeli az immunitást, megakadályozza a vérszegénységet, stb. Emellett persze még nagyon sok jótékony hatása van.

A virágpor fogyasztásának gyakorlata

A pollen felhasználásának konkrét módja attól függ, hogy mi célból kezdjük el fogyasztani. Vannak általános ajánlások, melyeket mindenkinek be kell tartania. Fogyasztása éhgyomorra, étkezés előtt javallott. Legjobb a frissen begyűjtött virágpor. Ehhez sajnos csak a méhész, annak családja és szűkebb környezete jut hozzá. Az ilyen virágpor puha, ízletes és a legtermészetesebb. A nagyközönség csak szárított vagy feldolgozott virágport fogyaszthat.

Fontos hangsúlyozni, hogy a gyermekek esetében a virágpor adagolása négyéves kor alatt tilos! Idősebb (négy—hét éves) korban a fogyasztása gondos adagolási ellenőrzést igényel azért, mert erős pollenallergia alakulhat ki. Hétéves kor felett már orvosi útmutatással szabadon fogyasztható. A várandós nők esetében az egészségre tett hatása továbbra is ellentmondásos az allergén hatás miatt. Minden esetben az orvos tanácsát kell követni.

Az étkezésre szánt natúr virágport hűvös, sötét, száraz helyen kell tárolni. Hatékonysága így is gyorsan csökken. Egyévesnél idősebb virágport már nem nagyon érdemes fogyasztani. Ajánlott mélyhűtőben tárolni. A natúr virágpor adagolásának mértékei: 1 kávéskanálnyi 5 g, 1 evőkanálnyi 15 g. Napi fogyasztás: gyermekek 5—15 g/nap, felnőttek 15—20 g/nap, löket (stosz) terápia: 30—40 g/nap.

A virágporalapú kúrát bármikor el lehet kezdeni. Sokan tavasszal vagy évszakváltáskor fogyasztják, de állandó jelleggel is lehet használni. Kutatások igazolták, hogy csupán víz- és virágporfogyasztással az ember képes hosszú távon is életben maradni. Néhány evőkanál virágpor bevitele után már jóllakottnak érezzük magunkat, így a virágpor megtámogatja a fogyókúrát is.