Négyszemközt Németh Ernővel, a Szabadkai Rádió magyar nyelvű műsorainak megbízott főszerkesztőjével - A program most már tudatosabban áll össze; színesebb, változatosabb, élvezhetőbb, mondja - Saját bevallása szerint ő tulajdonképpen nem is újságíró, hanem ,,rádiós' - Fennáll a veszély, hogy a Szabadkai Rádiótól elveszik a magyar hullámhosszt
Ha nem ismernénk Németh Ernőt, az utcán bizonnyal gyógyszerésznek néznénk, esetleg szorgalmas banktisztviselőnek. Szelíd vonások, merengő szemek, de az idő mintha megállt volna felette. Ha követjük a Szabadkai Rádió magyar műsorainak szerkesztőségébe, netán a stúdiók valamelyikébe, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy megjelenése csalóka. Egyszeriben megváltozik: ,,rádiós' lesz a szó legszorosabb értelmében, olyan rádiós, akinek ezernyi terve van. Látszik rajta: ha valaki szereti a munkáját akkor élethivatásává válhat. Ő a ,,homo radiophonikus'. Nem csodabogár - a munka, a műsor javítása, színesebbé tétele a szenvedélye.
- Mellőzzük az életpraxis ügyeit: mi kötötte - és mi köti - Németh Ernőt a rádióhoz?
* Gyakran mondom, hogy én tulajdonképpen nem is újságíró, hanem inkább rádiós vagyok, mert a kettő nem ugyanaz. Amióta az eszemet tudom, hallgatom a rádiót. Gyermekkoromban a régi kis Sokol rádiónkat a párnámra téve aludtam el, miközben hallgattam a világ hangjait és csodálkoztam, hogy a pici készülék a szobámba repíti a földkerekség minden nyelvét. Később már tudatosan kerestem a különféle műsorokat: imádtam a hangjátékokat a budapesti rádióban, az ifjúsági műsorokat. 1986-ban történt, hogy véletlenül meghallottam a Szabadkai Rádió Fiatalokról fiataloknak című műsorának felhívását, hogy munkatársakat keresnek. Az egyik osztálytársnőm unszolására mentem el vele együtt a képességvizsgára, de gondolni sem mertem arra, hogy felvesznek. Sikerült. Állandó közreműködő lettem, később ennek a műsornak a szerkesztője, majd a Rádió munkatársa.
- Személyazonossági igazolványában mi áll?
* Csupán néhány adat, amelyek azonban félrevezetők lehetnek. Szabadkán születtem 1969-ben, de Horgoson élek, viszont Királyhalmán nőttem fel. Munkám végett egyre többet vagyok Szabadkán. Szeretem ezt a várost, a baráti kapcsolatok is inkább már ide kötnek.
- Némi egyszerűséggel azt mondhatjuk, hogy most már tudatosabban áll össze a program. Színesebb, változatosabb, élvezhetőbb ...
* Nagyon idegesített, hogy a korábbi műsorkoncepciónkat átmásolták más itteni rádióállomások. Ezért gondoltam azt, hogy csináljunk valami teljesen újat, pontosabban olyat, ami nálunk nincs. A Petőfi vagy a Pozsonyi Rádió műsorrácsához hasonlítanám azt, amit kínálunk a hallgatóknak, természetesen azzal, hogy mi csupán tizenketten vagyunk az egész napos műsorra. Ha nem lennének az állandó külső munkatársak - akik tulajdonképpen nem is a szerény tiszteletdíjért dolgoznak, hanem azért, mert ők is imádnak rádiózni - nem tudnánk mindezt megvalósítani. Óránként van híradás, napi négyszeri híradó, reggeli műsor, délelőttönként családi magazinok és kívánságműsor, délutánonként napi két magazinműsor, zenés, szórakoztató és ismeretterjesztő műsorok, esti mese a gyerekeknek... És persze a Rádiókvíz, amely még így is népszerű, hogy nem tudunk nagy nyereményeket adni, sokszor a saját könyvtárukból ajándékoznak egy-egy könyvet a munkatársak a hallgatóknak. Arra is ügyelünk, hogy a hangok cserélődjenek, legalább öt-hat ember szólítsa meg naponta az embereket.
- Új ember, új műsorséma. Nem járt mindez kockázattal?
- Amikor belevágtam a műsor átszervezésébe, sokan mondták, hogy ennyi emberrel mindezt nem tudom megvalósítani. Mégis sikerült. Május 1-jén történt az átállás, s az első naptól kezdve a hallgatóktól pozitív visszajelzések érkeznek. Imádják a hallgatók az Ezüstkor című nyugdíjasműsort, amit Németh János készít. Azt mondta az egyik betelefonáló, hogy Németh János egy aranyember. Hasonló fogadtatásra talált Piukoviæ Norbert Kívánságvonal című műsorával, akit élő műsorban egy néni aranyos gyereknek nevezett. Azóta viccelődünk a szerkesztőségben, hogy a Makkhetesen csak aranyemberek élnek.
- Számíthatunk-e újabb újításokra?
- Szeptembertől egy pici módosítás lesz a sémában. Egy-két műsor más terminust kap, indul két újabb szórakoztató adás, szombaton egy örökzöld összeállítás, illetve szerdán este a Rádióparti. Egyelőre újabb bővítést nem tervezünk, inkább a már meglévő műsorszámainkat kívánjuk tartalmasabbá tenni. Dolgozunk tehát, habár fennáll annak a veszélye, hogy a Szabadkai Rádiótól elveszik a magyar hullámhosszat. Ha ez bekövetkezne, akkor megszűnne az egész napos magyar adás, s vissza kellene térni a korábbi gyakorlatra, amikor váltakozott a szerb, a horvát és a magyar műsor. Ebben az esetben a mostani műsorok nagy része megszűnne, de erre rá sem merek gondolni.
- Magányos álmodozónak tartja magát?
- Álmodozó vagyok, de nem vagyok egyedül. Van néhány ember, akikkel merünk nagyot álmodni, és sikerül is azt megvalósítani.