A demokraták kormányzása alatt azt hittem, hogy a helyzet már nem lehet rosszabb. Az értelmiség, a szabad és a pártokhoz nem kötődő véleményformálók, akik időnként rendreutasították volna a politikusokat, eltűntek, a homályba vesztek, talán ki is haltak. Véleményformáló értelmiség híján pedig a középszerűek, azaz a jó pártkatonák, más szóval a bólogató Jancsik lettek mindennek a megmondói. Akkor úgy gondoltam, hogy mélyebbre már nem lehet süllyedni. Hát tévedtem — jött a kormányváltás.
Naivan azt hittem (pedig hinni a templomban kell), hogy a demokraták után csak jobb lehet. A kutyából szalonna lesz, és a radikálisokból átvedlett haladók európai jobboldali párttá válnak, mely polgári értékek szerint kormányoz. Hát nem ez történt…
Szerbiában a politikumnak sikerült olyan szintre süllyednie, amilyet korábban sokan elképzelhetetlennek tartottak. Platón, az ógörög filozófus szerint a „demokrácia a csőcselék uralma”, olyan államforma, amelyben a közügyek irányítása nem a legrátermettebb emberek kezében összpontosul. Persze könnyű a pálya széléről bekiabálni, ám vannak dolgok, amelyek láttán nem könnyű az embernek szótlannak maradnia. Hogy hogyan lehet egy vagy két év alatt úgy doktorálni, hogy közben a doktorandusz egyetlen tudományos disszertációt sem ír, és hogy egyes politikusaink hol, melyik magánegyetemen vásárolták meg a felsőfokú végzettségről szóló diplomájukat netán doktori címüket, most mindez nem érdekes. Viszont a Monty Pythont is megszégyenítő kijelentéseik már annál inkább. Ezek a „nyelvbotlások” igencsak árulkodóak.
Vegyük csak a legkirívóbbakat. Nem is olyan régen a szerb államfő egy interjúban arról panaszkodott, hogy szívesen kommentelne az interneten, de sosem kap telefonvonalat. Ennek az embernek állítólag doktori címe van. Vajon a XXI. században hogyan lehet úgy doktorálni, hogy a jelöltnek fogalma sincs az internetről. Persze nem állítom, hogy ez lehetetlen, hiszen minden apró-cseprő ügyben napokig is lehet kutatni a könyvtárban, csak hát ez a módszer meglehetősen időigényes.
A másik kedvencem Dragan Marković Palma, Jagodina első embere, parlamenti képviselő és nem utolsósorban zenekedvelő, akinek — mint mondta egyszer — csak Beethoven és Chopin nem játszott élőben, hiszen még kisgyerek volt, amikor ezek a zenészek nagy népszerűségnek örvendtek. A legutóbbi parlamenti felszólalásában pedig azt ecsetelte, hogy Dubajban volt szerencséje Európa legmagasabb épületét látni. Azt hiszem, ehhez semmit sem kell hozzátenni. A lista persze nem teljes, az ilyen mondatok sorát még sokáig lehetne folytatni.
A csőcseléket egyébként a többi közt a következőképpen jellemezik: műveletlen, hiányzik belőle a műveltség iránti tisztelet, alacsony gondolkodás jellemzi.
