Egy rövid hír a médiában: ,,Életbe lépett a kiotói egyezmény.' Talán még hozzáadták, hogy ez kapcsolatban áll a globális felmelegedéssel és a klímaváltozással.
Mi is valójában e hír háttere? Mit jelenthet ez nekünk vagy - ami még fontosabb: az eljövendő nemzedékeknek - gyermekeinknek és unokáinknak?
A kérdés megválaszolásához vissza kell térni az 1992-ben, Rio de Janeiróban, a Környezet és fejlődés témára megtartott ENSZ-konferenciához. Ott fogalmazták meg az ezzel kapcsolatos ajánlásokat és nyilatkozatot, továbbá a Feladatok a 21. századra című dokumentumot az éghajlatváltozásról szóló keretegyezménnyel - amelynek érvényesítéséért még mindig küzdeni kell - és a biodiverzitásról, a biológiai sokféleség megőrzéséről szóló egyezménnyel együtt. Az Elvek az erdőkről sajnos csak elvi ajánlás maradt.
Ezen a konferencián határozták el, hogy csökkenteni kell az ún. üvegházgázok kibocsátását a földi légkörbe, hogy ezáltal csökkenteni lehessen a globális felmelegedés ütemét.
Az üvegházhatást okozó gázok
Hat ilyen gázt neveztek meg. Többek között a széndioxidot(CO2)és a metánt is. A széndioxid a legjellemzőbb üvegházhatást kifejtő gáz, ami ugyan természetesen is része a földi atmoszférának, de az ipari forradalom kezdete óta jelentősen megnőtt az emberi eredetű kibocsátása. A szén, a kőolajszármazékok és a földgáz elégetésének végterméke, s akkor szabadul fel, ha a lakásainkat fűtjük, ha közlekedünk, ha áramot termelünk a hőerőművekben. Ide tartozik a trópusi erdők irtása is, ami duplán ront a helyzeten: egyrészt, mert a kiirtott fatömeg egy hányadát egyszerűen elégetik, másrészt, mert elpusztítják a növényzetet, amely felveheti és átalakíthatja a széndioxidot. Azt meg döbbenten vettem tudomásul, hogy a másik sokat emlegetett üvegházhatású gáz, a metán is elsősorban emberi tevékenység következtében szaporodik a légkörben. Az állattenyésztés és a rizstermelés által!
A riói keretegyezményt aztán az 1997-es, Az éghajlat változása keretegyezmény érvényesítéséről szóló kiotói jegyzőkönyv követte, amelyben már meghatározott értékeket szabtak meg az egyes országok számára.
Pontosítsunk: azt a célt tűzték ki, hogy 2012-re 5,2%-kal csökkentsék a teljes széndioxid- és metánkibocsátást az 1990-ben mért alapértékhez képest.
Tehát az ún. kiotói egyezmény nem is egyezmény, hanem csak egy jegyzőkönyv, amely az egyes országoknak előírja, hogy milyen mértékben kell csökkenteniük az üvegházgázok kibocsátását.
Érdekesen fogalmaz a nyilatkozat, amikor a fő célt ecseteli: ,,...az a cél, hogy az üvegházhatást kifejtő gázok koncentrációját stabilizáljuk egy olyan szinten, amely nem okoz antropogén (emberi forrású, emberi eredetű) zavart a
klímarendszerben...'
Majd így folytatódik: ,,... mindez nem zavarhatja az élelmiszertermelést és a további gazdasági fejlődést...'
Ez a két rövid idézet is azt mutatja, milyen akadályok állnak a kiotói jegyzőkönyvben megfogalmazott célok elérése előtt.
Miért csak 2005 februárjában?
A kiotói jegyzőkönyv akkor lép életbe, ha 55 olyan ország ratifikálja, amelyeknek az 1990-es értékek alapján számolt gázkibocsátása eléri a globális kibocsátás 55%-át. 2004-ig 184 ország iktatta törvénybe a jegyzőkönyvet, mégsem léphetett életbe. Az ok egyszerű: ez a 184 ország együttesen nem érte el a kibocsátás 55%-át, elsősorban azért, mert a legjelentősebb szennyező, az USA még mindig nem ratifikálta a jegyzőkönyvet. Megtette ezt viszont Oroszország 2004 októberében és így az idén, február 16-án életbe léphetett. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Oroszország nem egészen a környezet miatti aggodalomból lépett. Állítólag megegyezett az Európai Unióval, hogy viszonzásul támogatni fogják felvételét a WTO-ba( Világkereskedelmi Szervezetbe).
Mekkora csökkentésekről van szó? Mivel az 1990-es referenciaérték százalékairól beszélnek, de szolgáljunk néhány adattal:
EU - 8% csökkentés (a régi tagországok)
USA - 7% csökkentés
Japán, Kanada, Magyarország - 6% csökkentés
Oroszország, Ukrajna - 0% (nincs dolguk 2012-ig)
Ausztrália - 8%-kal növelheti a kibocsátást.
Izland - 10%-kal növelheti a kibocsátást
Milyen eszközöket biztosít még a kiotói jegyzőkönyv?
Még azok az országok, amelyek törvénybe iktatták, se gondolták komolyan az üvegházgázok kibocsátásának valódi szám szerinti csökkentését. Ez abból látszik, hogy kereskedni lehet a kibocsátási mennyiségekkel.
Három lehetőség létezik erre.
- Elszámolhatják a más fejlett országokban alkalmazott eredményes intézkedéseiket.
- Elszámolhatják a fejlődő és gyorsan népesedő országokban elért technológiai eredményeiket.
- Kibocsátási kvótát vásárolhatnak azoktól az országoktól, amelyeknek feleslegeik vannak.
Azt se felejtsük el, hogy a kiotói jegyzőkönyv nem tartalmaz semmilyen büntető intézkedést azok ellen, akik túllépik a határértékeket. Ami ennél sokkal aggasztóbb, hogy olyan országok, mint Kína és India nincsenek korlátozva, ami a kibocsátást illeti. Ez a világ két legnépesebb országa és várható az emisszió nagy arányú növekedése.
Az EU-ban megkezdődött a kereskedés. Emellett a francia és a német szakemberek elővették az atomenergia felhasználásának kérdését újra. Az a tervük, hogy ,,új generációs' atomerőműveket építenek, amelyekkel felválthatnák a széntüzelésű hőerőműveket. Egy Németországban megjelent tanulmány azt állítja, hogy egy nagyobb atomerőmű 10 millió tonna üvegházgázt ,,spórol' meg. Ez nagyon szép, de mi lesz az atomhulladékkal?
A tudósok pedig tovább vitatkoznak, hogy mit is jelent a 0,69 °C-fokos globális felmelegedés, amit az elmúlt évszázadban mértek. Sokan azt tartják, hogy 2 °C a kritikus határ. A számítógépes modellek a legkülönfélébb ,,forgatókönyv'-eket szülik. Olyanokat is, amelyek felhasználásával már 50 év múlva bekövetkezhet a katasztrófa.
Mindenesetre egy dologban mindenki egyetért: a globális felmelegedés egyik döntő tényezője az ember, és itt az ideje a cselekvésnek.
A másik sokat emlegetett üvegházhatású gáz, a metán is elsősorban az emberi tevékenység miatt szaporodik a légkörben, az állattenyésztés és a rizstermelés következtében