* Milyen anyag az agyag? Miért szeretsz vele dolgozni?

— Elsősorban a végtelen alkotási lehetőség ragadott meg a kerámiában, formában, színben, stílusban egyaránt. Mindig is vonzott az anyag kézi megmunkálása, dolgoztam fémmel, fával, ám harmincévesen rájöttem, hogy számomra az agyag formálhatósága a legbarátságosabb. Egy dombormű mintázásánál például relatív gyorsan visszakapom az agyagba belelátott képet, a hibák korrigálására bármennyi idő rendelkezésre áll, ha tartom az anyag nedvességtartalmát. Ha késznek látok egy darabot, bizonyos korlátok betartásával gyorsítható a száradási folyamat, erre rá kell érezni.

* Mutassuk be az olvasóknak a kerámiakészítés munkafázisait.

— Különböző technikákat alkalmazok. Használati tárgyak esetén a munka leggyakrabban az agyag lapra nyújtásával kezdődik, ezt követi a formálás-mintázás, ragasztás agyagpéppel, majd a száradás folyamata. Eleinte letakarva száradnak a tárgyak, hogy kiegyenlítődhessen a nedvességtartalom a repedések elkerülése végett, ezután gyorsítható a művelet. Csontszáraz állapotban mehetnek az elektromos kemencébe biszkvitégetésre. Egy-két napra rá a mázolás következik, majd újbóli égetés magasabb hőfokon.

* Előfordul, hogy a kemencében minden megsemmisül, széttörik, és mindent kezdhetsz elölről. Ezen gyorsan átlendülsz?

— Eleinte nehezebben viseltem az ilyen eseteket, de közben rájöttem, hogy ezek tanítanak, és most már egyre kevesebbszer fordul elő, hogy a tárgy szétrobban a kemencében. Egyébként ez azért van, mert nem várom meg a teljes száradást, ezért a vízgőz szétveti a darabokat. Hogy végképp megússzam az ilyen baleseteket, most már sűrűn előfordul, hogy előszárítom a tárgyakat a kemencében, így minimális az esélye annak, hogy valami gond lesz. Ez csak az első égetésre vonatkozik, a második, vagyis a mázas égetésnél olyan problémák adódhatnak, hogy lefolyik vagy túlfolyik a máz, odaragad a polcra, de ezeket különféle eszközökkel utólag ki lehet javítani.

* Az alkotásaid rusztikus hatást keltenek, nem törekednek a mérnöki pontosságra, mondhatni, lázadnak. Miért választottad ezt a kivitelezési módot?

— A kezdetekkor korongozóasztal nélkül indultam neki a megismerésnek, és magával ragadott a kézzel építgetős irány. A túl sok vízzel járó folyamatokat nem kedvelem, főként télen, illetve a mindennapokban megszokott formáktól eltérőeket szerettem volna készíteni. Nem utolsósorban pedig a használati tárgyak minden darabja különbözik egy kicsit, szimbolikusan velünk, a felhasználókkal is összefüggésbe hozható.

* Milyen kerámiatárgyak születnek a műhelyedben? Van kedvenced, melyet a legjobban szeretsz készíteni?
— Összességében a domborművek állnak hozzám legközelebb, valamint még olyan tárgyakat szeretek készíteni, amelyekhez kialakítottam egy folyamatot, eszköztárat, hogy minden zökkenőmentes lehessen. Ilyenek a tálak, csészék, házszámok, mosdótálak, és folyamatban vannak a falicsempék. Ötletek gyakran születnek, ezeket feljegyzem, gyűjtöm, és amikor odajutok, megvalósítom őket.

* Úgy gondolom, a mosdótálak megérdemlik, hogy külön kitérjünk rájuk, hiszen ezek valóban csak nálad kaphatóak Vajdaságban. Ők a kedvencek?

— A színes mosdótálak szokatlanok ezen a vidéken, pedig nagyon izgalmassá tudnak tenni egy fürdőszobát, a megszokott fehérrel ellentétben. Ha valaki házfelújítás során nagyot mer álmodni, bátran merem ajánlani ezt az irányzatot. Alapnak antik bútor vagy akár egy letisztult asztallap is jó, mindkettő különleges környezetet ad. Egy megrendelés során született meg az ötlet a továbbgondolásra, most már nyolc méretben, kerek, ovális és hamarosan szögletes formában is készítem.

* Van időd a saját elképzelésekre, vagy inkább a megrendeléseknek próbálsz eleget tenni?

— Az új, saját elképzelésekre muszáj időt szánnom, hogy frissüljön a kínálat. Ezt a részét azért szeretem, mert kimozdít a komfortból, nagyobb szabadsággal jár, elvárás és időkorlát nélkül. Szerencsére rengeteg a lehetőség új forma, színárnyalat vagy megmintázásra váró épület terén.

* Mi volt eddig a legnagyobb kihívás a munkád során?

— Létrehozni egy stílust és megvalósítani a munkafolyamatait. Ezen belül az emberi arc megmintázása minden esetben egy élvezetes próbatétel számomra, efféle megbízás volt a hat neves személyt ábrázoló emlékplakett-sorozat, melyet a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség díjátadó ünnepségére készíthettem.

* Hogy látod, Vajdaságban mekkora az érdeklődés a kézművestárgyak
iránt? Értékelik őket az emberek?

— Van hova fejlődnünk ebben, úgy gondolom, de a néhány napos, színvonalasabb rendezvényeken egyre több igényes kézművessel találkozhatunk, ami jó jel. Én azon leszek, hogy terjesszem az ügyet. Ha van efféle kínálat — online is —, akkor az embereknek legalább van döntési lehetőségük vásárláskor. Bízom benne, hogy úgy működik ez, mint az autópályáknál: ha épül még egy sáv, automatikusan növekszik a forgalom is.

* Mik a jövőbeli terveid?

— A terveim között szerepelnek a fürdőszobai elemek, a mosdótálak továbbfejlesztése, a hozzájuk illő csempék készítése, emellett még több domborművet szeretnék készíteni. Egy kiállításban is gondolkodom, illetve nagyobb fesztiválokon is szeretnék jelen lenni.

* Szabadka város egyik legrangosabb díjával ismerték el a munkádat. Milyen a kötődésed Szabadkához vagy a környékéhez?

— Mivel Szabadkai származású vagyok, és Palicson nőttem fel, a részemmé váltak a környék épületei, utcái. Az útkeresésem során ugyan éltem messze innen néhány évig, de ez a zsigeri kötődés visszavonzott. Szeretem a térséget a szépségeivel és hibáival együtt, ezért köszön vissza munkáimban a jellegzetességük.