A három törzsszövetség
Talpai Lóránt
2022.01.28.
LXXVII. évf. 4. szám
A három törzsszövetség

Térségünkben nem hallunk túl sokszor Kazahsztánról. Az utóbbi időszakban azonban nagy zavargások robbantak ki az országban. Mi történik ott? Ezt próbáltam megtudni dr. Vasa Lászlótól, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatójától.

* Milyen előzményei voltak a kazahsztáni eseményeknek, és mi történik ott jelenleg?

— Kazahsztánban a függetlenné válása (1991) utáni húsz évben egyáltalán nem, az utóbbi tíz évben azonban többször is voltak nagyobb tömegeket megmozgató tüntetések (2011, 2014, 2016), melyeket a hatóságok általában erőszakosan levertek, és melyek akár halottakkal is jártak. A kazahok messze a legjobb életszínvonalon élnek Közép-Ázsiában, sőt, még az átlagoroszhoz képest is, de egyrészt a fejlődés regionálisan nem egyenlő, másrészt a társadalmon belül nagy különbségek alakultak ki, azaz közepesen gazdag ország létére jelentős szegénység is jelen van. Tetézték mindezt a pandémia okozta gazdasági bajok és az utóbbi hónapok masszív élelmiszerár-emelkedése, mely megélhetési gondokhoz vezetett. Mindemellett a már fentebb említett tüntetések mindegyike a nyugat-kazahsztáni, legszegényebb és leginkább elhanyagolt régióban robbant ki, mely a kazah államot alkotó három törzsszövetség közül a Kicsi Zsüz „szálláshelye”. Ez a törzs kirekesztettnek érzi magát a függetlenség utáni törzsi osztozkodásból. Fontos tudni, hogy a kazah társadalom megőrizte a hagyományos törzsi kereteit. Tagjai számára ma sokkalta fontosabb az az információ, hogy ki melyik zsüz, azaz törzsszövetség tagja, továbbá hogy azon belül melyik törzsé vagy nemzetiségé, mint az, hogy önmagában milyenek a kvalitásai. Érdemes megjegyezni, hogy a klánrendszerrel még a szovjet uralom sem bírt, a szocializmus idején végig megmaradt, a Szovjetunió felbomlása óta pedig a reneszánszát éli. A zsüz alapján álló rendszer képes kifinomult egyeztetési, hatalom- és jövedelemmegosztási mechanizmusai segítségével fenntartani a kazah államrendet, de — az intézmények klasszikus politikai értelemben vett autoriter jellegének tükrében némiképp meglepő módon —korántsem egységes. Olyannyira nem, hogy 2011-ben még halvány szeparatista törekvések is megjelentek Nyugat-Kazahsztánban, az említett tüntetések mentén. Általánosságban Kazahsztánt és a kazah népet rendkívül békésnek tartják (főleg Kirgizisztánhoz és Tádzsikisztánhoz képest), az események ilyen mértékű elfajulása ezért is okozott nagy meglepetést nem csupán külföldön, de a kazah átlagpolgár számára is. Az előzőekben említett problémákat lobbantotta be szikraként az autókhoz tankolt cseppfolyós gáz árképzési mechanizmusának piaci alapúra való helyezése, vagyis az állami szabályozás megszüntetése, mely pillanatok alatt duplájára emelte meg az üzemanyag árát. Békés tüntetések kezdődtek Zsanaozenben, a híressé vált nyugat-kazahsztáni olajipari városban, melyek átterjedtek Almatira, az ország korábbi fővárosára és napjaink üzleti-pénzügyi központjára, mely egyúttal a legnagyobb város is Kazahsztánban. Itt azonban szervezettnek tűnő fegyveres csoportok radikalizálták a helyzetet, ami a városháza felgyújtásához és rendőrök kivégzéséhez vezetett. Fontos, hogy nem volt egységes szervezőerő a néhány tízezres tömegek mögött, nem volt és nincs is kivel tárgyalni a követelések teljesítéséről. A rendőrség feltűnően amatőr módon kezelte a helyzetet, sőt, egyes objektumok őrzés nélkül maradtak, ez adott gyanút arra, hogy nem csupán külföldi erők (amerikai, orosz, iszlamista) involválódása feltételezhető, hanem az államigazgatáson, karhatalmon belüli szabotázs is történt. Feltűnő továbbá, hogy noha Tokajev elnök a tüntetők minden követelését már a legelején teljesítette, az indulatok nem hagytak alább. Egyrészt mivel a mélyebb politikai sérelmek is felszínre jöttek (ne feledjük, harminc éve nincs szólás- és gyülekezési szabadság az országban), másrészt az emberek csalódottak voltak a reformok elmaradása miatt, melyet Nazarbajev számlájára írtak, illetve a radikalizálódott csoportoknak nem volt érdekük a békés rendezés.


Fotó: dr. Vasa László (forrás: geopolitika.hu)

* Egyesek puccskísérletnek tartják az összetűzéseket, míg mások felkelésnek. Az igazság valahol a kettő között van?

— A jelenlegi hivatalos kazah álláspont szerint puccskísérlet, szándékos szabotázs történt, de nyíltan még nem mondták ki, hogy a Nazarbajev klánt teszik ezért felelőssé. Az erre utaló jelek azonban erősek, hiszen Nazarbajev korábbi (2019-ben lemondott) elnököt, a nemzet örökös vezetőjét Tokajev elnök (akit maga Nazarbajev emelt hatalomba, és eddig bábjának tartottak) minden pozíciójából elmozdított (a tüntetések egyik fő követelése), leghűségesebb emberét, Massimov korábbi miniszterelnököt, a titkosszolgálat vezetőjét pedig letartóztatták, ahogyan a szintén a titkosszolgálat környékén aktív elnöki unokaöccsöt is. Mindazonáltal nagy kérdés, hogy a felkelés spontán volt-e, avagy tudatosan szították a Tokajevet megbuktatni szándékozó körök. A jelenlegi információk alapján úgy tűnik, hogy a pszeudo-puccskísérlet (mert klasszikusan nem lehet annak mondani, hiszen nem reguláris erők próbálták meg átvenni a hatalmat lázadás keretében) szervezői kihasználták az alkalmat, és rácsatlakoztak a felkelésre. Teljesen hibás megközelítésnek tartom a kazah történések belaruszi, ’56-os magyar vagy ’68-as cseh helyzethez való hasonlítását, itt ugyanis nem voltak százezres tömegdemonstrációk, nincsenek ellenzéki vezérek, egységes követelések. Szándékosan okozott anarchia viszont annál inkább. Tehát ez egyfajta hatalomátvételi kísérlet volt a Nazarbajev rokonok részéről (ők rendkívül fontos és jövedelmező pozíciókban gazdálkodtak az ország vagyonával a saját javukra), akik kihasználták a nép elégedetlensége miatt kirobbant tüntetéseket a zavarkeltésre. Jelenleg ezeknek a fegyveres csoportoknak a likvidálása folyik, és szemmel láthatóan hirtelen nyugalom is lett Almatiban.


Fotó: MTI

* Oroszország, a térség legjelentősebb befolyással bíró nagyhatalma milyen szerepet tölt be jelenleg, avagy milyen tényezők mozgatják az orosz érdekeket Kazahsztánban?

— Oroszország „közelszomszédnak” tekinti Kazahsztánt, csakúgy mint Belaruszt és Ukrajnát, soha nem engedné, hogy orosz érdekekkel szemben álló rendszer alakuljon ki az országban. A kazah elnök hívására természetesen azonnal csapatokat küldött „békecsinálási” céllal. Kazahsztán Oroszország számára hagyományos befolyási övezet, az orosz tulajdonban lévő bajkonuri rakétakilövő bázis helyszíne, pufferzóna, felvevőpiac, biztonsági szövetséges. Kazahsztán lakosságának nagyjából a 20%-a továbbra is orosz (a sztálini nemzetiségi politikának köszönhetően), maga Putyin pedig többször is kijelentette nyilvánosan, hogy Kazahsztán mesterségesen létrehozott állam, melynek északi része valójában orosz. A Kínával való megegyezés alapján Kína elfogadja Oroszország biztonság- és katonapolitikai hegemóniáját Közép-Ázsiában, Oroszország pedig Kína gazdasági terjeszkedését.

* Magyar állampolgárok kimentéséről is hallani lehet. Hány emberről van szó, és mennyi magyar él a térségben?

— A Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatása szerint 100 magyar él Kazahsztánban, ebből 80 a MOL munkatársa, és a konfliktuszónától távol tartózkodik. Almatiból összesen 8 ember távozását szervezte meg a minisztérium orosz segítséggel.


Fotó: MTI

* Ha egy kissé kitekintünk a környező országokra, avagy a Kazahsztánnal határos Üzbegisztánra, Tádzsikisztánra, Afganisztánra, Türkmenisztánra vagy Kirgizisztánra, akkor biztonsági, de akár gazdasági szempontból megközelítve milyen helyzetről lehetne beszámolni? Egyszerűbben fogalmazva: mi a helyzet a térség országaiban?

— Közép-Ázsia európai értelmezése általában nem tekinti oda tartozónak Afganisztánt, de annak helyzete egyébként is széles körben ismert. Kirgizisztánt tartják a legdemokratikusabb közép-ázsiai államnak, ez azonban eléggé paradox helyzet, hiszen a függetlensége óta négy puccs is volt az országban. Üzbegisztánban a korábbi keménykezű diktátor 2016-ban bekövetkezett halála után jelentős gazdasági reformokba kezdtek, és az állam igen prosperáló gazdasággá vált. Türkmenisztán továbbra is a világ második legzártabb országa (Észak-Korea után), klasszikus diktatúra, mely gázvagyonának köszönhetően jelentős bevételekre tesz szert. Tádzsikisztán a térség legszegényebb állama, gyakori polgárháborús periódusokkal, keménykezű elnökkel, többnemzetiségű lakossággal. Kazahsztán közülük a leggazdagabb, és itt volt a legnagyobb a fejlődés az utóbbi harminc évben.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..