Az évek óta zárva tartó kiállítás most ismét látogatható — ebben a támogatókon kívül nagy szerepe volt a Magyar Nemzeti Tanácsnak is. Az összeállítás egyébként jövőre lesz negyvenéves.
Az intézmény múltjára ezúttal csak pár mondatban emlékezünk. Vajdaság Autonóm Tartomány Közművelődési Osztálya 1946. november 2-án határozott a zentai Városi Múzeum megalapításáról. Az ünnepélyes avatót 1949. június 12-én tartották, ekkor jött létre az első, állandónak tekinthető kiállítás is. A múzeum 1970-ben költözött jelenlegi helyére, a Szent István-plébánia egyik épületszárnyába. 1972-ben képtárral bővült, két évvel később pedig ismét megnyílt az állandó tárlat. A múzeumi ügyekkel, néprajzkutatással és a néprajz népszerűsítésével a leghosszabb ideig, 1948-től 1978-ig Tripolsky Géza (1926—2000) foglalkozott.
A néprajzi gyűjtemény — amely természetesen csak egy része a múzeum teljes anyagának: a zentai csatára vonatkozó részt 2002-ben, az őslénytani és régészeti kiállítást pedig 2004-ben újították fel — abban a tekintetben egyedülálló, hogy a Tisza mentén élő vajdasági magyarság, illetve elsősorban Zenta mezőváros lakóinak életét mutatja be. 
A 454 négyzetméternyi területen mintegy kétezer darab múzeumi tárgy található, amelyek fotó- és dokumentumanyaggal válnak teljessé. Az első emeleti folyosón elsőként a településtörténetre vonatkozó tárgyakat, iratokat, Zenta mezőváros céhes emlékeit, a kisiparosokra, kézművesekre vonatkozó tárgyakat és a XX. század első harmadából származó szobabelsőt tekinthetik meg az érdeklődők. A tablókon főként Zenta város múltjára vonatkozó fényképeket, iratokat helyeztek el.
A lakóház és az udvar a jellegzetes zentai építészeti sajátosságokat szemléltetik. Az 1910-et megelőző években épült zentai házak fotói a szoba- és konyhabelsőt bemutató kiállításrészekhez vezetnek, ahol a kor eredeti tárgyai láthatók. Többnyire a helyi asztalosok, gölöncsérek munkái, bútorai, cserépedényei kerültek közszemlére, ezek a tárgyak kedveltek voltak a magyarság körében. A néprajzi gyűjtemény legkorábbi darabja a festett, évszámmal ellátott (1868) díszes tálas, a XX. század első évtizedének közkedvelt tárgya pedig a fiókos sublót (almárium) volt. A konyhai eszközök és berendezések az ételkészítési eljárásokról, a lakáskultúráról, az életmódról vallanak. Az évtizedek során különféle hagyatékok is kerültek a múzeum gyűjteményébe. Ezek közül érdemes megemlíteni a Branovacski-féle feliratos kerámiakancsókat és ivóedényeket vagy a Joca Vujićtól származó dohányzacskót, amely 1876-ban készült Szegeden.
A víz közelében élő ember környezetét és az itteni madárvilágot ábrázoló kiállításrész után a legnagyobb teremben a tiszai halászat bemutatása kapott helyet. Tovább haladva a kül- és belterjes állattartást, a földművelést és a hihetetlenül gazdag pásztoréletet bemutató tárgyakat nézhetjük meg. Az itt látható cifraszűrt például Szegeden restaurálták a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A kender és a vászon története is figyelmet érdemel, csakúgy, mint a kötélgyártás, szövés, kékfestés és a fehérhímzés: a vidék öltözködési sokszínűsége, a XX. század eleji mezővárosi viselet egy-egy eredeti darabja is látható, azzal az ünneplő női ruhával együtt, amelyet szintén most sikerült eredeti pompájába visszaállítani.
A zentai Városi Múzeum kiállításai hétfőn, szerdán, csütörtökön és pénteken tíz és délután öt, szombaton pedig kilenc és délután négy óra között látogathatók, megtekintésük ingyenes. Előzetes egyeztetés után szervezett csoportok számára szerb és magyar nyelvű tárlatvezetést biztosítanak. Érdeklődni a 024/811-348-as telefonszámon vagy a muzeum@tlkk.org villámpostacímen lehet. A legközelebbi, érdeklődésre számot tartható rendezvény a május 18-ai, a múzeumok nemzetközi napja alkalmából megrendezett Múzeumok éjszakája lesz, amely 9-től 24 óráig látogatható. Gyermekfoglalkozást és tárlatvezetést is szerveznek a látogatónak.

Az Elődeink hagyatéka című kiállítás katalógusszövegének
a felhasználásával összeállította: (Tha)