Imádom a születésnapokat. És szeretem, amikor meghívnak ünnepelni. A Kosztolányi Dezső Színház szülinapját is közösen ünnepeltem a csapattal, hiszen az idén is egy nagyon erős programmal készült, szinte kihagyhatatlan néhány nap ez már évek óta Szabadkán.
A szerző felvételei
Az idén a Góbi Rita Társulat Reptében című előadása volt a piskóta, a magyarországi Elefánt zenekar koncertje a csokis töltelék, az Újvidéki Színház vendégjátéka, az Álmodozók pedig a díszítés a KDSZ szülinapi tortáján, melyet a programsorozat végén Urbán András vágott fel.
A november a Kosztolányi Dezső Színházban az ünneplésről szól. A hónap eleji születésnapot a Desiré Central Station Fesztivál koronázza meg. Urbán András igazgatót arról kérdeztem, miben látja a színház legnagyobb erősségét, és mi az, amin szívesen erősítene.
— A KDSZ egyik nagy erőssége az úgynevezett műhelymunka, mely itt folyik. Ez egyrészt művészi jellegű dolog, és a gondolkodást is értem rajta. Egy olyan tér, ahol lehet máshogy gondolkodni, nem csak a színházi kliséken belül. Ezt természetesen a közönség határozza meg. Az a közönség, amely nézi vagy nem nézi az előadásainkat, s ez egy nagy harc jelenleg is, de azt gondolom, hogy a Kosztolányi-színház most is egy olyan élő organizmus, amelyben létezik egy óriási lendület. S ez az embereknek köszönhető, akiktől színházzá válik egy színház. Ha tehát össze kell foglalnom, azt mondanám, azért erős a színházunk, mert itt minden értelemben egy műhelymunka tud folyni, s azt hiszem, ezt az itt dolgozók is érzékelik.
* Melyik szegmensen erősítenél?
— Nagyon nagy szükségünk van egy biztosabb infrastruktúrára, s itt most elsősorban az emberi infrastruktúrára gondolok. A jelenlegi anyagi körülmények közepette nagyon nehéz működtetni a színházat, és nemcsak a produkciók költségére gondolok, hanem arra a hálátlan állapotra is, amely a munkahelyeket illeti. Az előző városi hatalomnak az úgynevezett racionalizációval sikerült egy olyan vágást ejtenie a Kosztolányi Dezső Színházon, hogy a mai napig vérzik. Nagyon hálátlanok ezek a személyi bérezési szituációk, s ezért nagyon nehéz színházi szakembereket alkalmaznunk. Az embereknek meg kell élniük valamiből. Ez az a minimális biztonság, amely hiányzik ahhoz, hogy felszabadultan lehessen haladni, s ne csak a show must go on filozófiáját kövessük.
Ezek fényében kívánok a színháznak még nagyon sok boldog születésnapot, rengeteg nézőt s az eddigiekhez hasonlóan izgalmas, jó előadásokat!