home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Ünnepre készülődők
KOVÁCS Nándor
2013.04.03.
LXVIII. évf. 14. szám
Ünnepre készülődők

A hétköznapok egyhangúságából emel ki bennünket az ünnep, amely lelkierőt, reményt és lendületet ad az akadályok leküzdéséhez, feltárva a közösségi élet szépségét, megtartóerejét. Ezt szolgálja valamennyi ünnepünk, a vallási, a nemzeti és a családi ünnep is, hiszen kölcsönösen hatnak egymásra. Értékrendünk is ennek alapján rendeződött: Isten, haza, család.

Az egypártrendszerben eltöltött évtizedek azonban ezt az értékrendet — errefelé a Délvidéken legalábbis — fakulttá tették, igaz, csak a városokban, mert azért falun kimondatlanul is sokáig mértékadó volt, ma viszont már ott is jobbára a hittől elfordult emberek a hangadóak. Ők határozzák meg, mikor érjenek rá közösen ünnepelni, miként és mikor foglalkozzanak a hagyományokkal. Így történik meg, hogy olyankor farsangolnak faluházban, iskolában, óvodában, amikor már régen tart a nagyböjt. Így kerekedik ki aztán az emberek ködös gondolatvilágában egy új valami, ami se hagyományhoz, se hitélethez nem kötődik, és amiről gondolkodás nélkül akár le is mondhat, mert a rá való készülődés a gondon kívül számára mást nem jelent.

Az ünnepre pedig készülődni kell. Korábbi húsvétok egyikén riportalanyát faggatva egy újságíró éppen ennek a készülődésnek szeretett volna nyomába szegődni. Az asszony elmondta, hogy a nagyböjt idején az egész család gyónással igyekszik lelkileg felkészülni legnagyobb ünnepünkre. Jó, jó, de hogyan készül az ünnepre? — értetlenkedett tovább a riporter, mert azt szerette volna hallani, hogy a háziasszony mi mindent tesz majd az asztalra. Számára és még nagyon sokak számára ugyanis ezt jelenti az ünnepre való készülődés. Mint ahogyan maga az ünnep is számukra csupán néprajzi hagyomány és nem élő hitből fakadó örömünnep. Ilyenkor, ünnepek előtt az újságokban rendre ételreceptek jelennek meg, pszichológusok figyelmeztetnek, hogy a gyerekeket is vonják be a házimunkába, de egy félmondat sem hangzik el arról, hogy miként vonhatnánk be őket a lelki felkészülésbe. Pedig a gyerekek igen lelkesen készülődnek, várnak minden ünnepet. A maguk módján lelkileg már ők is tudnak készülődni. A gyermek 2-3 éves kortól már tudatosan próbál jó lenni. Így akár az egyéves testvérkének is készíthető egy boríték, jóságtarisznya, amelybe a jócselekedeteket lehet gyűjteni. Milyen boldog is a gyerek, ha egy kis cetli kerül be a tarisznyába, mert jó volt.

Sokan ehhez hasonló módon készülnek advent idején is a karácsonyra. Vidámságot, jókedvet, igazi elmélyült készülődést visznek így az ünnepváró időszakba. Az ünnepre készülődést ők nem néhány hétig tartó vásárlási hajszaként élik meg, hanem valódi megszentelt várakozásként. Számukra nem lesz mindegy, hogy gyónnak vagy csak önmaguknak vallják be a hibáikat, a kettőnek ugyanis semmi köze egymáshoz. Nem a vallást akarják önmaguk képére formálni, hanem magukat alakítgatják a saját nemzeti kultúrájukban élő istenképhez, erkölcsi normához.

Ünnepeink ezáltal válnak közösségépítővé, magunk is így újulhatunk meg és tehetjük ismét fontossá, elmozdíthatatlanná ünnepeink dátumait. Mert miként vallási ünnepeinket sem helyezzük arra a napra, amikor ráérünk, ugyanúgy nemzeti és családi ünnepeinkről is a maguk idejében és megfelelő helyen emlékezünk meg. Március 15-éről és Szent Istvánról köztereken, a nemzeti gyásznapról pedig temetőben.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..