2020-ban jelent meg az És újra felkel a nap, 2021-ben a Mielőtt lemegy a nap című kötete, a következő évben a Megbocsátást vehették kezükbe az olvasók, az idén tavasszal pedig érkezik az Újrakezdés, mely a szerző második regényének a folytatása.

A könyv áprilisban hagyja el a nyomdát, az első hivatalos bemutató Szabadkán lesz. Mivel a Mielőtt lemegy a nap már elfogyott, ismét kiadják a megújult borítójú regényt. Így azok, akik esetleg még nem olvasták, most majd hozzájuthatnak.

— A vágy valahol mindig megvolt bennem, újságírással is foglalkoztam, melynek során fontos volt számomra, hogy egy kerek egészet hozzak létre — mesélte Éva. — Egy szerencsés véletlennek köszönhető, hogy az írás bejött az életembe. Elkezdtem írni egy szakkönyvet, de utána rátaláltam arra, ami igazán nekem való. Jöttek a novellák, majd azokat követte az első könyvem. A megtalált levelek és a családban keringő történetek inspiráltak arra, hogy megírjam az első regényemet.

Fotó: Dajka Anita

* A vajdaságiak, szabadkaiak nagy örömmel fogadták, hiszen a városunkban játszódik, azokon a helyszíneken, ahol naponta megfordulunk. A magyarországi olvasók tetszését elnyerte Szabadka?

— Tetszett nekik. Maga a történet is, de mivel nincs földrajzilag nagy távolság, egyébként meg a határ miatt mégis, maga a helyszín is felkeltette az érdeklődésüket. Szerintem az mindenki számára izgalmas, hogy a regény a történeten túl bemutat egy olyan hátteret, amely színes, hozzáad. Mert nem arról van szó, hogy bárhol játszódhat a regény, például egy kitalált városban. Számomra is nagyon fontos, hogy ezt meg is mutassam. Magyarországon kevés olyan szerző van, aki a magyarságnak ezt a részét, az itt élőket ilyen módon beilleszti a történeteibe. Az egész balkáni területre kiterjedően rendre olyan visszajelzéseket kapok, hogy látni akarják Szabadkát, Újvidéket, Szarajevót, és ez nagyon jó érzés. Voltak többen, akik el is jöttek turistaként, hogy megnézzék a várost, élvezzék a gasztronómiáját. Számomra ez nagyon nagy siker.

* Vegyük sorra: És újra felkel a nap.

— Ez egy ízig-vérig szabadkai történet lett. Családi vonalon indulva írtam meg. Ami valóságos, az a család felépítése. Nehéz elmagyarázni, mi a valóság, mi a fikció, mert amikor ez elindul a fejemben, összemosódik. Az alaptörténet igaz. A II. világháború környékén egy magyar—bunyevác család egy vendéglőt vezet. A nő az, aki a család terheit jobban a hátán viseli, és volt egy vadászbaleset is. Egyébként sokakat megdöbbent, hogy éppen az a valóság. Az élet sokszor felülírja az emberi fantáziát. Majd kialakul a szerelmi háromszög, melyet én adtam hozzá, én találtam ki, hogy érdekesebb legyen.

* Megbocsátás.

— A harmadik regényem, a Megbocsátás Újvidéken játszódik, egy párkapcsolati válságról szól, ahol egy házasság történetét két szemszögből láthatjuk. Le kellett menni a mélybe. Az író mindenképp jó megfigyelő, a történetekben vannak gyerekek, idősek, felnőttek, férfiak és nők, meg kell tudni őket jeleníteni. Nagyon sok saját tapasztalat is van e mögött. Itt Szabadkán találkoztam egy olvasóval, aki elmondta, a Megbocsátásban megjelent kérdések az ő családjukban is felmerültek, és sokat adott nekik a könyv. Például megnyugvást is, hogy nincsenek egyedül. Ez sokaknak fontos.

* Hamarosan megjelenik az Újrakezdés, mely valójában a Mielőtt lemegy a nap folytatása.

— Igen, a negyedik regényem. Az Újrakezdés utolsó jeleneteit itt, a szabadkai otthonomban dolgoztam fel. És valóban, ez a második regényem folytatása. Az a titói Jugoszláviában az 1950-es években játszódik, és valahogy folytatásért kiáltott. Egy idős embernek a visszaemlékezése az életére, aki magával cipel egy titkot. Ennek a titoknak a felfedésével zárul valamennyire ez a folyamat, az új pedig innen indul. Ez már egy teljesen jelenkori történet, mely nemcsak képletesen, hanem ténylegesen is szabadkai helyszínről indul, majd utána Szeged is jelen van a regényben. A főhős visszatér Szarajevóba, ott oldja meg a magánéleti, megélhetési kérdéseit is, illetve azt, hogy egy féltestvére van a városban, akit megkeres, és láthatjuk, hogyan alakul a kapcsolatuk. Erről szól majd ez a könyv. A Mielőtt lemegy a nap már elfogyott a könyvesboltokban, és úgy gondoltam, ha már kijön a folytatás, akkor a második kiadás az új könyv borítójával legyen összhangban. Ez egyúttal meglepetés is az olvasóknak. Aki nem ismeri, most együtt tudja a kettőt elolvasni. Az Újrakezdés nagyon izgalmas történet, mely Szarajevóba viszi el az olvasót, aki sok új dolgot megtudhat. Fordulatos, meglepetésekkel teli, dinamikus. Sokkal hosszabb ideig készült, mint az előzőek, majdnem két évig, és ezért még nem jutottam addig, hogy mélyebben tudjak gondolkodni a következő regényen. Ez még valójában érik bennem, de készülni fog új könyv.

* Szabadkaiság, kapcsolódások, itthon és otthon — erről is beszélj egy kicsit.

— Számomra Szabadka sok minden más mellett gasztronómiai élmény is. Itt arról van szó, hogy az ember fogyasztja a helyi jellegzetességeket, azokat, amelyek otthon, Magyarországon nincsenek, vannak kedvenc helyek, ahova visszajárok, ahova szeretünk visszajárni. Valahol küldetés nekem, hogy megmutassam a várost, Vajdaságot, Szerbia egy részét azoknak, akiknek esetleg nincs módjuk arra, hogy eljöjjenek. Már az első regényem kapcsán is felmerült, lehet, hogy én külső szemmel olyan dolgokat is látok, amelyek az ittenieknek már nem is tűnnek fel, mert annyira hozzájuk vannak szokva. Ez klassz dolog, hogy esetleg az itt lakók figyelmét is ráirányítja az értékeikre. Sokat gondolkodtam azon, hogy egy embert mi köthet egy városhoz. Nyilván a szépsége is megragadott, mert én vizuális szakember is vagyok, de fontos a kapcsolódás, hogy az ember mivel tud azonosulni. Az elsődleges a családhoz való kapcsolódás volt, egy részben más kultúrához, mint amilyennel otthon találkoztam. A bunyevác családi vonal, kiterjesztve a balkániságra, mely számomra huszonöt év után a mai napig is nagyon érdekes, úgy érzem, van még felfedeznivaló. Ebből függőség lett, egy Szabadka-szerelem. Elsősorban emberekhez kapcsolódom, alkotókhoz, általuk pedig a képzőművészethez, a színházhoz, mely nagyon régóta nagy szerelmem. Félig szabadkainak vallom magam egy ideje. Egyszer csak észreveszi az ember, hogy már annyira kötődik, hogy nem tud meglenni nélküle, hogy amikor megérkezik, olyan, mintha otthon volna. Most már van hol aludni, ha több napot töltünk itt. Nagyon jó dolog, hogy jár a vonat Szabadka és Szeged között. Ezt már nagyon vártam. Számomra fontos, hogy együtt tudok lélegezni a szabadkaiakkal, ha kimegyek a városba, akkor egynek érzem magam közülük.

Pap Éva legújabb regénye április 10-én jelenik meg Magyarországon, de a szabadkaiak, valamint a vajdaságiak az elsők között vehetik kezükbe. A szerző részéről gesztus, ahogy a korábbiakban is, hogy Szabadkán tartja meg az első hivatalos könyvbemutatóját. Az író-olvasó találkozó április 16-án lesz a városi könyvtárban.