home 2024. június 16., Jusztin napja
Online előfizetés
Vajon felkészít az iskola a munkavállalásra?
Rózsa Zsombor
2024.04.27.
LXXIX. évf. 17. szám
Vajon felkészít az iskola a munkavállalásra?

Milyen szerepe van az oktatásnak a munkaerőpiaci kihívások megoldásában?

Mottó: „Aki úgy gondolja, hogy a tanulás drága, próbálja ki, milyen a tudatlanság” (Benjamin Franklin).

Hazánkban a közoktatással szemben leggyakrabban megfogalmazott kritika, legyen szó általános iskolai, középiskolai vagy egyetemi képzésről, hogy nem követi eléggé a munkaerőpiaci igényeket. Egyszerűen fogalmazva: nem képes kellően felkészíteni a gyerekeket és a fiatalokat a szakmai karrierjük során előforduló kihívásokra.

Szerintem a kompetenciák fejlesztése kellene hogy legyen a jelen és a jövő oktatásának elsődleges feladata, mert ma már a klasszikus lexikális tudás halmozásánál sokkal fontosabb, hogy a gyerekek készségeit, képességeit, személyiségjegyeit, attitűdjeit, kommunikációs készségeiket, valamint a dinamikus világfejlődést követő digitális ismereteiket bővítsük és fejlesszük. Ez összhangban lenne a jelenlegi munkaerőpiaci elvárásokkal, melyen a szakmai kompetenciák mellett olyan kvalitásokra van szükség, mint a magabiztos kommunikáció — elsősorban szerb nyelven —, fegyelmezettség, hatékony problémamegoldás, digitális írástudás, tárgyalóképes angolnyelv-tudás, precizitás, terhelhetőség, gyors tanulás és a feladatok önálló vagy csapatmunkában való elvégzése. A munkaadók nem szokták feltüntetni, de nem tévedek, ha hozzáteszem, hogy az alázatosság az egyik legfontosabb kompetencia, mely szükséges a munkahelyi helytálláshoz, az ebből következő fejlődéshez és a későbbi szakmai sikerekhez.

A felsorolt munkahelyi elvárások és készségek hiánya nem csupán egy elméleti kritika, hanem gyakorlati probléma is, melyet sok esetben tapasztalhatunk a vajdasági, magyar ajkú, végzős középiskolások esetében. Amikor a munkaerőpiaci kompetenciákról és igényekről tartok nekik előadást, sokszor szembesülök azzal a ténnyel, amelyet ők is beismernek, hogy szinte egyik kompetenciával sem bírnak a felsoroltak közül, azaz a pillanatnyi elvárások tükrében nem alkalmaznák őket. Továbbmegyek: vizsgáljuk meg a szakmai tudásukat. Például az IT-szakirányon tanuló végzős diákok mindössze három programnyelvet ismernek a munkaerőpiacon keresett húsz közül. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a közoktatás alulteljesít az elvárások tekintetében, és nem készíti fel megfelelően a diákokat a szakmai kihívásokra, és az elmaradt képességfejlesztés mellett még a szükséges szakmai tudást sem adja át. Így helytálló az a megállapítás, amely szerint a közoktatás csupán formális, azaz végzettséget ad, de felhasználható tudást nem.

 

Ha keserű is, de nézzünk szembe a tényekkel!

Lehet, hogy illúzióromboló leszek, de itt az ideje, hogy őszintén szembenézzünk a helyzettel. Sajnálatos módon munkavállalás szempontjából ma Szerbiában nem feltétlenül előnyös, ha valaki kisebbségi hátterű. Ugyanez igaz Magyarországra is, ahol a külhoni magyar munkavállalókat nem fogadják mindig jószívvel. A nyugati országok pedig nem munkavállalókat keresnek, hanem inkább a modern kor rabszolgáit, akikkel olyan munkát végeztethetnek el, amelyet a helyi lakosok messziről kerülnének. Szerintem a közösségünk szempontjából az lenne a legcélszerűbb, ha a saját szülőföldünkön olyan teljesítményt tudnánk nyújtani, amely megfelel a jelenlegi elvárásoknak, és ezáltal megtalálnánk a boldogulásunk útját is. Ehhez fel kell nőni a kor és a társadalom követelményeihez, azaz egyszerűen nagyobb tudásra, sokkal jobb képességekre, fegyelmezettségre, rátermettségre és tettrekészségre van szükségünk, hogy a nemzeti háttér másodlagos kérdéssé zsugorodjon a szakmai rátermettséghez képest. 

 

Ha nem tanul a gyerek, csak önmagát hozza egyre rosszabb helyzetbe 

Vizsgáljuk meg a helyzetet az első számú kompetencia, azaz a szerb nyelv elsajátítása szempontjából. A szerb az ország hivatalos nyelve, a magyar közösség folyamatos létszámcsökkenéséből adódóan egyre kevesebb az olyan vajdasági munkalehetőség, amely nem teszi alapkövetelménnyé a szerb nyelv magas szintű ismeretét. Ma egy általános vagy középiskolai osztályban, ahol magyar tannyelven tanulnak a gyerekek, átlagban mindössze két-három tanuló beszél szerbül (a tanulók 10-15%-a). Ez nagy gond. A cikk megírása előtt négy szabadkai általános iskola és két középiskola szerb nyelv és irodalom szakos tanárát kerestem fel. A célom az volt, hogy megértsem, miért tapasztalható az, hogy a magyar gyerekek tizenkét év tanulás után sem sajátítják el kellően a szerb nyelvet. Egyöntetű véleményük szerint a szerb nyelvet idegen nyelvként kellene tanítani, nem pedig környezetnyelvként. A magyarlakta közösségekben felnövő gyerekeknek gyakran nincs kapcsolatuk az államnyelvvel, míg a vegyes nemzetiségű közösségekben is egyre inkább háttérbe szorul a szerb nyelv használata — a különböző nemzetiségű gyerekek inkább hajlamosak angolul kommunikálni, mint saját anyanyelvükön. Ebből fakadóan a környezetnyelv tanítása túl bonyolult, és a gyerekek hamar elveszítik az érdeklődésüket, ami miatt a tanórák passzív elszenvedőivé válnak, ez pedig kihat a fejlődésükre és a nyelvtudásukra.

A helyzet jelenlegi állapota sajnos nem ígér változást, de a szülők felelőssége kiemelendő. A helyzetet ugyanis nem elfogadni kell, hanem alternatív oktatási lehetőségeket kellene keresni annak érdekében, hogy gyermekeik megtanulják a szerb nyelvet. Szinte meglepő, hogy nem tesznek intézkedéseket például magánórák vagy tanfolyamok formájában annak érdekében, hogy gyermekeik megszerezzék ezt a kulcsfontosságú tudást. 

A fiatalok másik jelentős hiányossága a digitális írástudás területén mutatkozik meg. A közoktatásban az informatikaóra messze nem nyújtja azt a tudást, amelyre a gyerekeknek valóban szükségük van. A digitális ismeretek folyamatos bővítése és az innovációk követése már kora gyermekkortól kezdve rendkívül fontos, melynek szerves része a programozás tanulása is. Ennek a tudásnak a szükségessége az élet minden területén érezhető: munkavégzés, tanulás és kommunikáció. A digitális műveltség ma már egy munkaerőpiaci alapelvárás, és szemmel látható, hogy a kompetencia hiányában végezhető szakmák jövedelme a minimálbér környékén mozog. A digitális világ gyors fejlődése folyamatosan átformálja a társadalmat, és csak azok a gyerekek fogják kényelmesen érezni magukat ebben a változékony környezetben, akik értik és követik a digitális újításokat.

Felismerve a közoktatás hiányosságait, fontos, hogy ne hagyjuk magukra a diákokat ebben a helyzetben. A világ rendkívül gyors ütemben fejlődik, boldogulni csak az fog a jövőben, aki kellő tudással és fegyelmezettséggel bír, illetve aki készen áll a folyamatos tanulásra és fejlődésre. Ebből adódóan a szülőknek alternatív tanulási lehetőségeket kell keresniük a gyermekeik számára, és támogatniuk kell őket, hogy felkészüljenek a munkaerőpiaci kihívásokra. Hosszú távon ez a gyermek, a család és a közösség érdeke is.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..