Egy csaknem húsz éve megoldásra váró helyzet látszik eddigi lemaradásában felzárkózni a szabadkai képzőművészeti szcénán.
Miniatűr a közgyűjteményekről és a felelősség kérdéséről
Egy csaknem húsz éve megoldásra váró helyzet látszik eddigi lemaradásában felzárkózni a szabadkai képzőművészeti szcénán. A Képzőművészeti Találkozó Modern Galéria ugyanis majdnem két évtizede kénytelen nélkülözni a városi költségvetés azon támogatását, melyet az intézmény — rendeltetésének és kötelességének megfelelően — a gyűjteményének gyarapítására fordíthat. Szabadka város ezt 2013-ban hosszú idő után ismét lehetővé tette, ennek eredményeként nyílt meg január 29-én az Új szerzemények 2010-től napjainkig című kiállítás, melynek kapcsán a galéria megbízott igazgatója, Nela Tonković osztotta meg gondolatait a közönséggel:
„A nemcsak gazdasági, hanem általános érték- és identitásválság jelenidejében a pénzeszközök kultúrára és intézményei számára történő, bármilyen kis mértékű ráfordítása már önmagában is valódi teljesítménynek számít. Ebből kifolyólag ezen eszközök felosztása igencsak felelősségteljes feladatként hárult galériánkra. Egy intézmény — amilyen egy kortárs művészeti múzeum, esetünkben: a galéria, amely fenntartja magának a jogot, hogy gyűjteménye révén a kortárs vizualitás legmarkánsabb pontjait memorizálja a jelen- és utókor számára — felelőssége mindenképpen óriási, hiszen a múzeumi intézmények képezik egy társadalom szellemi kincstárát. Ehhez jön még az adófizető polgárok irányában mutatkozó felelősség... Így a helyzet, amely számunkra előállott a tavalyi esztendőben, talán máris világosabb.
Ha nem is tudott az elmúlt húsz évben galériánk műtárgyakat felvásárolni, gyűjteményét mégis sikerült gyarapítania, leginkább a művészek, illetve bizonyos műgyűjtők adományaiból, ajándékaiból és felajánlásaiból, vagy a galéria Grafikai Műhelyének tevékenysége révén létrejövő alkotásokból. Az ajándékok az esetek zömében — a vitathatatlanul legjobb szándék ellenére — nem igazán tudtak követői lenni a gyűjteményünk számára régen kialakított értékrendnek. Egy gyűjtemény egészen más képet mutat, ha létrehozói felelősségteljes, kompetens szakemberek, vagy ha ugyan nemes és lelkes, de a lényeget és a felmerülő szakmai feladatokat illetőn kevésbé tájékozozz emberek — bár áldozatos — munkája hívja életre.
A jelen kiállítás: Új szerzemények 2010-től napjainkig olyan csúcsszínvonalú alkotásokat hivatott bemutatni, amelyek ebben az időszakban, a legkülönfélébb módon kerültek a galéria gyűjteményébe — adományozás, hagyaték és felvásárlás útján. Ezek a művek a jelenkorunk élő művészetét megfogalmazó bizonyítékok, melyek — miután részei lettek egy kortárs gyűjteménynek — a jövővel is kommunikálnak, a jövőre hagyományozzák a csúcsművészetekről alkotott mai nézeteinket. Éppen ezért a műtárgyak közgyűjteményekbe válogatása többszörös felelősséggel terhelt kihívás: alaposan átgondolandó, hogy mit, kinek a nevében és kinek a részére választunk... Ez a kiállítás egy ilyen felelősségteljes válogatás eredménye.”
A felvételen Miodrag Mlađović: Vasbeton c. alkotása