Még nem voltak gyerekeim, amikor egy internetes oldalon rábukkantam a számomra tökéletes mézeskalács receptjére. Egyszerű hozzávalók, könnyen követhető utasítások, finom eredmény. Tíz éve ugyanúgy sütöm ezt a karácsony környéki süteményt, és mindig nagy népszerűségnek örvend. Körülbelül ugyanekkor kezdtem el „gyűjteni” a mézeskalácsformákat és –kiszúrókat is. A könnyen elérhető kínai internetes áruházaknak köszönhetően bármilyen formát meg tudtam rendelni, később már kézművesek faragtak személyre szabott mintákat, vagy 3D nyomtatóval készítettek olyan kiszúrót, amilyet elképzeltem. Így a Star Wars-formák mellett lett tobozt formázó, boldog karácsonyt kívánó, a szabadkai városházát ábrázoló és neveket tartalmazó kiszúróm, de évről évre bővül a kollekció az aktuális rajzfilmfigurák formáival is.

A folyamat

Számomra azért is tökéletes a recept, mert 250 milliliteres bögrével méri az alapanyagokat, így a gyerekek is egyszerűen megértik az utasításokat, nem kell azon gondolkodni, hogy le tudják-e olvasni, mit mutat a mérleg. Robotgéppel dolgozunk, hogy ne legyen ragacsos a kezünk, és hogy biztosan összeálljon a tészta. Tehát a robotgép táljába beleszórunk 4 bögre lisztet, 1 bögre porcukrot, 15 dekagramm felkockázott szoba-hőmérsékletű vajat, fél bögre mézet, 1 tojást, fél zacskó sütőport és 1 evőkanál mézeskalács-fűszerkeveréket. A robotgép végzi a dolgát, amikor a tészta összeáll, befóliázom, és egy rövid időre a hűtőbe teszem, hogy ne legyen olyan ragacsos. Eközben kiválogatjuk az aktuális formákat és kiszúrókat. Már egy egész nagy doboznyi van ezekből, úgyhogy nem tudjuk mindig mindet használni. Általában 5-5 formát választunk, de minden kedvfüggő.

Ha a gyerekek korábban nem vesztek össze azon, hogy melyik alapanyagot ki teszi bele a tálba, akkor a formák kiválasztása remek lehetőséget kínál a veszekedésre, hiszen a körülmények valahogy mindig úgy alakulnak, hogy éppen ugyanazt a formát szeretnék mindketten. Ekkor — a III. világháború kitörését megakadályozandó — gyorsan ki kell találni valamilyen áthidaló megoldást, vagy elterelő hadműveletként bevetni, hogy vegyük elő a sütőben nem olvadó színes csokikat, melyek majd a rénszarvas szemei vagy a pillangó szárnyain a díszek lehetnek.

A sütőt 170 Celsius-fokra kell előmelegíteni, majd előkészítünk egy tepsit sütőpapírral. A tésztát lisztezett deszkán nyújtjuk ki. Természetesen mindenkinek van saját deszkája és nyújtófája, anélkül nem lehetne dolgozni, nem fogunk mindenen osztozni. Néhány odaragadás után elkészül egy tepsinyi mézeskalács. Ha a színes csokigolyókkal díszítenénk az alkotást, akkor azt sütés előtt kell belenyomkodni a tésztába. Majd betesszük a sütőbe, és 10 perc alatt kész. Persze mindenkinek ismernie kell a saját sütőjét, az előző lakásomban 7 perc alatt lett tökéletes a mézeskalács, most 10 perc kell, de lehet, hogy másnál 12 is. 

Kiszedjük, meghűl, díszíthetjük tovább, ha szeretnénk. Mi nem szoktuk, pedig mindig vásárolok előre gyártott írókát mindenféle színben, de aztán ezeket más alkalmakkor használom el sütidíszítésre, mert a mézeskalácssütés végére elfogy a lendület.

Az eredmény

A mézeskalácsok mindig finomak, egy szezon alatt általában háromszor-négyszer, de van, hogy többször is kell készíteni, mert gyorsan elfogynak, hiszen két étkezés között mi mást tehetne az ember, mint hogy bekap egy mézeskalácsot, hiszen olyan ínycsiklandó.

Az előkészítés és a sütés után a konyha természetesen a szokásosnál is alaposabb tisztítást igényel, hiszen egy négy- és egy hatéves gyerek után minden lisztes lesz („Legyen hó, legyen hó!”), a ragacsos kezek mindenhol nyomot hagynak, de aztán anya is megpihenhet békés mesenézés és süteménymajszolás közben.

A szerző felvételei