Munka és szenvedély

A szabadkai Szabó Batancs István a háztartásigép-szerelést tanulta ki. A sorkatonai szolgálat letöltése után a munkaközvetítő által javasolt álláslehetőségek közül válogathatott kedvére. Ekkor kezdett el dolgozni a FA-FA cégnél, majd egy jobb munkabeosztás és némileg nagyobb fizetés reményében átment a Tesla Servisbe. Szegeden, a Lehel gyárban tökéletesítette a szaktudását.
— Szinte éjjel-nappal dolgoztunk, annyi volt a munka — mondja. — Hűtőszekrényeket, mélyhűtőket javítottunk, de mivel az idő múlásával csak a munka szaporodott, a fizetés viszont nem lett nagyobb, másik állás után néztem. A vasúton kezdtem el dolgozni váltókezelőként, később elvállaltam szinte mindent. A munkámra soha nem volt panasz, sőt az akkori főnököm még azt is megengedte, hogy — mivel akkortájt már javában muzsikáltam a bandámmal lakodalmakban, különféle rendezvényeken — hétvégenként ennek a szenvedélyemnek éljek, vagyis ne kelljen ügyeletet vállalnom szombaton és vasárnap. Amikor azonban új főnököt kaptunk, megváltozott a helyzet. Mivel a muzsikálással egy éjszaka alatt megkerestem a munkabéremnek a többszörösét, döntöttem: otthagytam az állásomat, és a zenélés felé fordultam.

Nappal kertész, éjjel gitáros

István azóta több együttesnek volt a tagja, sőt maga is alapított zenekart, a Dáridót. Igaz, időközben elhelyezkedett az Aurometalban is, öt évig dolgozott ott. Miután a gyár tönkrement, és feleségével együtt munka nélkül maradtak, otthon, a saját kertjükben paradicsom- és paprikapalánta-nevelésbe kezdtek.
— Ötven négyzetméteren, fóliasátor alatt neveljük őket, majd értékesítjük. Eleinte még mi magunk árultunk a piacokon, de ma már megvan a saját vevőkörünk, házhoz jönnek a portékáért. Igaz, sok a munka, a befektetés sem kicsi, de így például minden évben meg tudjuk venni a tüzelőt, és saját részünkre megtermesztjük a paradicsomot és a paprikát is. Munkanélküliként tehát szinte ki sem látszom a munkából. Szerencsére a zenekarunkat is sokat ismerik, lakodalmakban, bálokon, születésnapokon, keresztelőkön, osztálytalálkozókon muzsikálunk, és a két jövedelemből fenn tudjuk tartani magunkat, iskoláztathatjuk a két lányunkat. Jó döntés volt a részemről, hogy a muzsikálást nem hanyagoltam el, de hogyan is tehettem volna, hiszen a zene az életem. A véletlen folytán éppen egy zenészcsaládba nősültem be annak idején, így a családom is megérti, hogy a hétvégi egész éjszakás kimaradás számomra munka, és nem szórakozás. Mindig hittem abban, hogy az ember nem tehetetlen, igenis tud boldogulni, ha akar. Nekem szerencsére megadatott az a lehetőség, hogy előrehaladjak az életben, sokat köszönhetek a családomnak is, amely a lelki válságaimban átsegített a nehézségeken. Én egyébként derűlátó ember vagyok, aki örül mások sikereinek, és azon fáradozik, hogy a saját és a családja életét még élhetőbbé és kényelmesebbé tegye — zárta a beszélgetést Szabó Batancs István.