És nemcsak meglátja, hanem széles e világnak meg is mutatja, milyen csodálatos Oromhegyes és a bennünket körülvevő természet. Czérna Juditra a közösségi oldalra feltöltött gyönyörű fotóinak köszönhetően figyeltem fel, és ahogyan követni kezdtem, rácsodálkoztam, szinte mindennap kirándul valahová Magyarkanizsa községi szülőfalujában, vagy olykor-olykor éppen egy picit távolabb.
Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet — tartja a mondás, és hozzáteszem, az sem, aki a táj nyugalmát kívánja, értékeli. Juditot ismeretlenül is kedvesnek, barátságosnak képzeltem el — így egyáltalán nem lepődtem meg, amikor otthonuk előtt fonott kosárral, benne forró kávét rejtő termosszal és frissen sütött kiflikkel, kiránduláshoz nélkülözhetetlen pokróccal várt. Pillanatok alatt összebarátkoztunk az ötvenéves, kétgyermekes asszonnyal, akivel az Oromhegyes határában levő Bergel-dombhoz, avagy Csákó-halomhoz vettük az irányt.
Czérna Judit a Bergel-dombon (a szerző felvétele)
„Csákó-halom 107 méter tengerszint feletti magasságával uralja a környező tájat, hiszen a környék egyetlen ilyen magaslata. A helyőrség és egy török előörs csatájának helyszíne, mely 1686-ban játszódott le és amely megelőzte a zentai csatát, melynek jelentősége, hogy hozzájárult a területnek a török megszállás alóli teljes felszabadulásához. A Csákó-halom a szerb határőr Zakov-család magyarosított nevét viseli, amelynek Mária Terézia nemesi rangot és földtulajdont adományozott.
Tetején 1881 óta egy kereszt áll. 2001-ben egy spirális utat és térdfalat építettek rá és Magyarkanizsa község emlékhelyévé nevezték ki. A térdfalat emléktáblák díszítik, melyek minden évszázadból megörökítik a környékre nézve legfontosabb történelmi eseményeket. De a halmon találhatók más emlékek is: a dombra vivő út kezdeténél a Jelfák, egy kicsit feljebb pedig Hunor és Magor fába faragott szobra várja a látogatókat” (Hellokanjiza.rs).
Kutyasétáltatás a kis erdőben
— Tősgyökeres oromhegyesi vagyok, akárcsak a férjem, Róbert. Két gyönyörű szép gyermekünk van, és mindkettőnek természetesen magyar neve van: Gyula huszonöt éves, végzett szakács, Csenge lányunk cukrásznak tanult, az idén fejezett. Régebben is szerettem fényképezni, sok családi fotót készítettem, ám mióta a gyerekek felcseperedtek, több szabadidőm van, sikerült egy jó mobiltelefont is beszerezni, és a háztartási teendők után az énidőmmé vált a séta, a fotózás, a falunk szépségeinek felfedezése és népszerűsítése. Szeretem a természet nyújtotta csöndet, jó távol lenni a mindennapi zajoktól — meséli a családcentrikus asszony, ám rögtön hozzáteszi, a pörgés sem áll távol tőle, nagyon aktív a helyi közösségben, segédkezik, amiben csak lehet, most éppen a közelgő teadélutánra készülnek, a temető gondozásából is kiveszi a részét, s a lányának is segít otthon süteményeket készíteni, ahogyan néhány évvel ezelőtt fia kibontakozását is támogatta. — A Bergel-domb a kedvencem, gyakran feljárok a kereszthez, bevártam már itt a hajnali 4 órai napfelkeltét is, és a napnyugta is elvarázsol. Mindkettő leírhatatlan élmény! Amerre nézünk, szántóföldek, fák borítják a tájat, szép időben ellátni Szegedig, a szilveszteri tűzijáték is élvezhető innen, ha derült az ég, de belátni Kispiacot, Velebitet, Zentát, Bogarast, Tornyost, Tóthfalut — sorolja. — Hacsak módom van, másoknak is megmutatom, milyen gyönyörű ez az emlékhely és a kilátás innen. És mindezt fotókon is megörökítem — egy környékbeli ismerős fotós nagyon sok szakmai tanáccsal lát el, szeretem folyamatosan fejleszteni, képezni magam. Számos lelkes visszajelzést kapok — határon túlról, a faluból vagy a környékről elvándoroltak szívhez szóló hozzászólásokat, üzeneteket küldenek —, és sokan érdeklődnek arról, hol található ez a hely, hogyan lehet eljutni ide, s én mindenkinek örömmel, szívesen segítek. Gyakran kísérek fel ismerősöket, barátnőkkel is el-eljárunk a kereszthez. Tele van madárcsicsergéssel, rovarokkal, bogarakkal, pillékkel. Napsütötte vasárnap délutánonként megtelik feltöltődésre, csendre vágyó emberekkel ez a hely, van, aki ide jár olvasni, mások lóháton keresik fel — és sajnos motorozni is ide jönnek, ami nem tesz jót az emlékhelynek és a környékének.
Még a Nap is másként ragyog Oromhegyesre — kapom fel a fejem a mondatra, hiszen a szülőfaluhoz való ragaszkodást megtapasztalni itthon mindig nagy élmény számomra. Judit hangsúlyozza, soha nem hagyná el ezt a vidéket, Oromhegyest, a külföld még csak meg sem fordult a fejében.
— Ismerem, szeretem, megszoktam az itteni embereket, akárcsak ők engem. Közvetlen vagyok mindenkivel, nemcsak a faluban, hanem akárhol, ahol megfordulok. Még napszámba is szerettem járni a környéken, számomra öröm volt együtt lenni másokkal, a terményt betakarítani a határban. Szüleim örökítették át rám az emberek és a természet megbecsülését, szeretetét, ők is ilyenek voltak. Sajnos már mindketten eltávoztak az élők sorából, anyukámat tavaly januárban veszítettem el, addig mindennapos „vendég” voltam nála a faluban. Utána kezdtem el az újkori fotózásomat, először a Bergel-dombbal, a gyönyörű sárga tavaszi-nyári repceföldekkel, annyira szép! Akárcsak a búza vagy az árpa érési folyamata, s a gabonamezőkben a gyermekkorom óta imádott sok pipacs, búzavirág. És felfedeztem, az otthonunk környéke is mennyi szépséget rejt. Imádom a virágokat, legyenek azok vadon termők vagy kiskertben növők, így sorra születtek a virágos képek. Szemben velünk van egy magántulajdonban lévő kis erdő, ott szoktam sétáltatni a kutyáinkat. Három magyar vizslánk és egy tacskónk van, igencsak igénylik a mozgást. Jártatás közben nézelődök, a telefonom mindig nálam van, és ha valami megihlet, megörökítem, lehet az gomba, mohás fa, bármi. Mindig nézelődök, a szemem ráállt a körülöttünk lévő szépség észrevételére. Mindenben a szépet látom. Ezt meg hol fotóztad, merre, mikor, és hogy találtad? — írnak rám egyre többen, ismerősök és ismeretlenek, ha pedig egy-két napig nem posztolok, rögtön kérdezik, tán nem vagy beteg, hogy nem jártál semerre? Öröm ez a szívnek, az enyémnek és a követőimnek is. A víz is beindítja bennem a fotóst, legyen az akár az ilonafalvi Baráthok-kútja vagy a falunkban található két artézi kút a főutcán, illetve az ún. csordaúton, és melyekről hozzánk hasonlóan szabadkaiak, topolyaiak, zentaiak is viszik az egészséges ivóvizet.
Magyarkanizsa községben rengeteg a látnivaló, a környékbeli községek falvainak mindegyike sok-sok kincset rejt, Oromhegyes pedig gyönyörű — vallja Judit, és mindenkinek azt tanácsolja, lássa meg, értékelje a bennünket körülvevő csodákat. Rengeteg a fa, meseszép a templom, a faluház, a körülötte lévő, gombákat rejtő park, a két játszótér, sós tó található a Bergel-dombhoz vezető út mentén — kell-e ennél több a mindennapok szépségét kereső szemnek és léleknek?
. A természet apró szépségei
„Még a Nap is másként ragyog Oromhegyesre”
Aki a virágot szereti…
Czérna Judit felvételei
