Fontos látni, hogy a szükségletek és az érdekek korántsem fedik mindig egymást. Az érdekek átmenetiek és felszínes jellegűek, a szükségletek viszont alapvetőek és tartósak. Az érdekek konkrét dolgok, amelyek cserébe bocsáthatók és kompromisszum tárgyai lehetnek, például a föld, a pénz, a munkahely stb., a szükségletek viszont nem kézzelfoghatók, és nem lehetnek csere tárgyai, például az identitás, a biztonságérzet, a tisztelet vagy az elismerés.
A konfliktuskezelés alapproblémája az, hogy számos esetben az adott konfliktusról azt feltételezzük, hogy érdekkonfliktus, holott a valóságban az alapvető szükségletek konfliktusáról van szó. Felismerve a kettő közötti különbséget a konfliktusok feloldása lényegesen könnyebbé válik.

A konfliktusok feloldása
A sikeres konfliktuskezelésben alapfontosságú, hogy képesek legyünk megtartani — vagy ha szükséges újjáépíteni — a köteléket, hiszen csak így lehetséges érzékelni a másik ember szükségleteit, érdekeit. Kötelékek birtokában válik lehetővé a konfliktusok frontális vállalása, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ne essünk érzelmeink fogságába. Amikor passzivitás vagy döntésképtelenség miatt nem kezelünk valamilyen problémát, és nem teszünk lépéseket a megoldására, úgy cselekszünk, mint egy túsz: belső látásunk elhiheti velünk, hogy a probléma megoldhatatlan, és felmentést ad a megoldáskeresés alól. A konfliktusoknak számos megnyilvánulási formája van, a konfliktuskezelés elvei azonban meglehetősen egyszerűek.
A négy alapelv közül elsőként azt fontos betartani, hogy ne teremtsünk ellenséget ott, ahol nincs. Magától értetődő, hogy ahol nincs ellenségkép, ott nincsen konfliktusgerjesztés sem. Ahol mégis van ellenség, ott érjük el, hogy az illetőből szövetséges váljék. Ehhez rendelkezésre állnak az együttműködés kommunikációjának nélkülözhetetlen eszközei: a kölcsönös tisztelet és a pozitív viszonyulás. Ez még a látszólag nehezen megvalósítható kapcsolatteremtés esetén is képes működni.
Második alapelv: a konfliktusban sosem a személy az alapprobléma. Válasszuk külön a személyt a problémáitól, és összpontosítsunk a megoldandó problémára! Ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy elejét vegyük a konfliktus elfajulásának. Hasznos tudni, hogy megérzéseink nem ezt súgják mindig. Hajlamosak vagyunk a munkahelyi és családi konfliktusokat személyes síkra terelni. Úgy éljük meg, hogy a probléma azért merül fel, mert maga az ember problémás. Ha úrrá tudunk lenni ezen a téves szemléletbeli nehézségen, elkerülhetjük, hogy egy konfliktusban az érzelmeink túszaivá legyünk.
Következő alapelv a konfliktuskezelésben: lehetőségeinkhez mérten törekedjünk segíteni a másik embernek megkapnia, amire szüksége van, vagy amit akar. Nagyon könnyű önmagunk túszává válni azáltal, hogy túlhangsúlyozzuk, mi az, amit mi akarunk, anélkül, hogy megfelelő segítő szándékunkról biztosítanánk a másik embert. Minden kommunikáció során meg kell tartanunk a köteléket a másik személlyel azáltal, hogy érdeklődést mutatunk az ő akarata vagy igényei iránt. Mondhatunk nemet, vagy elmondhatjuk a saját problémáinkat úgy, hogy közben a másik ember szükségleteit és igényeit szem előtt tartjuk.
A negyedik alapelv: ne hagyjuk, hogy a támadások és heves érzelmek rabul ejtsenek bennünket. Ne vonatkoztassuk magunkra az agresszív szavakat és cselekedeteket. Őrizzük meg világos gondolkodásunkat, és egy percre se tévesszük szem elől a célt. Amikor azt észleljük magunkon, hogy visszahúzódunk, vagy  éppenséggel megtámadunk valakit valamilyen probléma okán, akkor a fenti elveket aktivizálva képessé válhatunk visszatérni a kreatív konfliktuskezelés útjára. Ezáltal megőrizzük kapcsolataink egyensúlyát és hosszú távú életképességét.