* A magyar kormány teljes vállszélességgel támogatja az ön pártjának gazdaság- és térségfejlesztő programját. Ennek keretében, ha minden jól alakul, 160 millió euró érkezik Vajdaságba abból a célból, hogy segítse az itt élő magyarok szülőföldön maradását. Ez történelmi beruházás, hiszen az összeg nem kevesebb mint két és félszerese Vajdaság költségvetésének.

Huszonöt évvel ezelőtt 385 000 magyar élt Vajdaságban, ma az utolsó népszámlálási adatok szerint 254 000-en vagyunk. Nincs olyan család a vidékünkön, amelynek a környezetéből az elmúlt években ne ment volna el valaki Nyugatra dolgozni. Megállíthatja-e ezt a folyamatot az 50 milliárd forintos anyaországi gazdasági segítség?

— Ha 254 000-en vagyunk, akkor a vajdasági magyar politikának, a vajdasági magyar közéletnek, a VMSZ elnökének nehéz feladata van: 254 000 embert kell szolgálnia. Meggyőződésem, hogy a folyamatok változóak, és reménykedhetünk benne, hogy egyszer majd többen leszünk, nem kevesebben. Én ezt a lehetőséget, mely a magyar kormány nemzetpolitikai paradigmaváltásaként is felfogható, egyfajta eszközként élem meg ahhoz, hogy azok, akik itt vannak, meg tudjanak kapaszkodni, és egzisztenciálisan megerősödve mások számára is kereseti lehetőséget teremtsenek. Ez ebben a pillanatban mindannyiunk közös érdeke, mert csak így tudunk megbirkózni a mindennapokban tapasztalható nincstelenséggel.

* A 90-es évek legelején, amikor megalakult a történelmi VMDK, azt mondta valaki, addig jó, amíg nem támogat bennünket senki, mert nincs pénzünk, és nem marakodunk. A pénz általában megosztottsághoz vezet, hiszen mindenkinek nem juthat belőle. Hogyan lehet az elkövetkező időszakot — hároméves ciklusról van szó — úgy végigcsinálni, úgy elosztani ezt a sok pénzt, hogy ne legyen belőle keserű szájíz, hogy valóban a nemes ügyet szolgálja?

— Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az elmúlt huszonöt évben is érkeztek Vajdaságba különböző mértékű támogatások, amelyek elsősorban a kultúrát, az oktatást, a tájékoztatást segítették: művelődési otthonok újultak meg, iskolák korszerűsödtek, felépült az Európa Kollégium, van ösztöndíjrendszerünk, rendezvények sorozata jött létre, az itteni közösség egész felépítménye gazdagodott. Ha azoknak a pénzeknek a kezelésekor ki tudtunk építeni egy átlátható rendszert, akkor nem értem, más szférában miért ne tudnánk ugyanezt megtenni. Nekünk most az az elemi érdekünk, hogy ne kezdjünk el e körül a dolog körül marakodni, van elegendő ellendrukkerünk, nem kell belőlük még a saját pályánkon is. Ön azt mondta a bevezetőjében, ez a VMSZ programja, ami részben igaz, részben nem. Igaz, mert ennek az egész folyamatnak az élére valóban a VMSZ állt. Tette ezt azért, mert az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozott azzal az elvárással, hogy a megélhetésre is gondolnia kellene. A gazdasági programunk kidolgozására több évet szántunk, a munkába a párt tagjait és kívülállókat egyaránt bekapcsoltunk, tudósokat, gazdálkodókat, vállalkozókat kértünk fel az együtt gondolkodásra. Miután elkészült a program, ez már csak látszatra a VMSZ-é, inkább a közösségé. Nyilvános vitákat folytattunk, a kampányokban folyamatosan beszéltünk róla, számtalan lehetőséget teremtettünk, hogy az emberek elolvassák a leírtakat, hozzászóljanak, és ezt sokan meg is tették. Az első tájékoztató rendezvények után elmondhatom, a program iránt hatalmas az érdeklődés. Az összejöveteleken olyan dolgok kerültek szóba, amelyek ebben a pillanatban már biztosra vehetőek. A részletek kidolgozása még mindig tart, de ezeket a beszélgetéseket azért szerveztük meg, hogy a susmorgást minimalizáljuk, hogy világosan elmondjuk, mi a helyezet. Maga a folyamat ebben a pillanatban az előkészítési szakaszban van. Január végére kell eljutnunk abba a fázisba, hogy minden kérdésre konkrét választ kapjanak az érdeklődők. Addig létre kell hoznunk egy olyan intézményi rendszert, amelyen keresztül ezt a projektumot szakmailag működtetni tudjuk. Jó lenne, ha valamikor a tavasz folyamán megszületnének az első döntések, az érintettek aláírnák az első szerződéseket. Jelenleg két dolgot szeretnék határozottan kijelenteni. Az egyik, hogy semmi olyat nem szeretnénk tenni, ami törvényellenes, ami esetleg ütközne a szerb jogrenddel. A másik, hogy semmit sem kívánunk fű alatt, avagy „mutyiban” csinálni. Egyetlen dinárt sem ítéltek oda senkinek, mivel erre a programra még egyetlen dinár sem érkezett az országba. Nem látom, kinek lehetne érdeke, hogy ez a pénz ne kerüljön be ebbe az országba. Ez a forrás ugyanis itt járulhat majd hozzá a szerb állam össztermékének növeléséhez, itt teremt forgalmat, itt fizetnek utána adót. Mivel ez egyrészt nemzetpolitikai, másrészt térség- és gazdaságfejlesztési eszköz, a kedvezményezettjei nem kizárólag magyar emberek lesznek, hanem mindazok, akikkel gazdasági kapcsolatban állunk, akiknek az erősödése a mi fejlődésünket is elősegítheti. 

* Elnök úr, mennyire aggasztja, hogy a szabadkai városi képviselő-testület tizenhat VMSZ-es képviselője közül kilenc, tehát a többség átállt a Magyar Mozgalomhoz, és azóta ki is rúgták őket a pártból. Van, aki úgy véli, Szabadka elvesztése végzetes lehet a VMSZ számára a következő választásokon.

— Minden párton belül vannak viselkedési szabályok, melyeket mi magunk fogadunk el, hogy tudjuk, hol vannak a mezsgyekarók, hol vannak a határok. Én azt látom az utóbbi hónapokban, hogy van egy csoport, amelyik folyamatos konfliktushelyzetet próbál teremteni a VMSZ-en belül. Az elmúlt egy évben többtucatnyi párttársammal hosszú-hosszú órákon át tartó beszélgetések során próbáltuk meg ezt a feszültséget feloldani. Én nagyon szerencsétlennek tartom, hogy egyesek odáig mentek, hogy a VMSZ szabadkai képviselő-testületi frakcióján belül platformot hoztak létre. Nekem mint a VMSZ elnökének konstatálnom kellett, hogy az, ami a frakción belül történik, olyan mértékben megy szembe minden belső szabállyal, hogy nincs más lehetőségem, mint fegyelmi eljárást indítani. Mérhetetlenül problémásnak tartom, hogy ebből a kilenc személyből többeket ágyúgolyóként használtak fel azok, akik a háttérből mozgatják a szálakat. A VMSZ-nek, amely jelenleg 10-11 000 tagot számlál, úgy kell működnie, mint egy pártnak. Nem látom a visszaigazolását annak az állításnak, hogy akkora feszültségek vannak a VMSZ-ben, hogy ezrek fognak szembemenni a párt vezetőségével. Ha ebben az egész történetben én vagyok a gond, akkor ezt egyszerű megoldani. Valaki feláll, elindít egy eljárást, a közgyűlés dönt, és mehetünk tovább. De ha nem ez a szándék, akkor mi? Az, ami eddig működött, valami miatt hirtelen már nem jó? Azért nem jó, mert azok, akik irányítják ezt a történetet, elveszítették a pozíciójukat? Egy belső választáson nem kerültek oda, ahol hosszú időn át voltak? Az idén volt tisztújító közgyűlés, én ott elszámoltam az elmúlt nyolc évvel, elmondtam, milyen feltételekkel vagyok hajlandó vállalni a VMSZ vezetését a harmadik ciklusban, programot hirdettem, melyet most lépésről lépésre valósítunk meg. Én erre kértem és kaptam felhatalmazást, és engem ez a közgyűlési döntés kötelez.

* Meggyőződésem szerint az volna jó, ha azoknak a tudását is hasznosítani lehetne valahogy, akik elmennek, kilépnek vagy akiket kizárnak, hiszen éveken át szolgálták a közös ügyet.

— Én a magam részéről senki irányába semmiféle gyűlöletet nem érzek, nyitott vagyok az együttműködésre. Ezeknek az embereknek egy része most is a VMSZ vezető testületeihez tartozik. Senkit nem bántottam és nem is engedtem bántani azért, mert a Magyar Mozgalom tagja. Viszont azt látom, hogy ennek a civil szervezetnek az igazi szándéka a vajdasági magyar közösségi élet és a VMSZ rombolása. Ha ez nem így volna, akkor nem kerülnénk folyamatosan abba a helyzetbe, hogy valakik belülről szándékosan megszegik a játékszabályokat. Nekünk rengeteg nagy feladatunk van. A gazdaságfejlesztési program mellett a kisebbségi akcióterv végiggondolása és elfogadása, hogy Szerbia uniós csatlakozásának folyamatában meg tudjuk valósítani a jogainkat. Ezekre a beszélgetésekre meghívtuk mindazokat, akik ebben a pillanatban messze vannak a VMSZ-től, de szakértelmükkel hozzá tudtak járulni ennek a dokumentumnak az előkészítéséhez. Viszont szakértők nem csak abban a csoportban vannak, akik önmagukat szakértőként élik meg. A pártnak 11 000, a közösségnek 254 000 tagja van, nehogy már valaki azt mondja, hogy csak azok a szakértők, akik létrehozták a Magyar Mozgalmat.

A nyitókép Szabó Attila felvétele