Rendhagyó kiállítást nyílt meg a szabadkai városnapi ünnepségek keretében. Az évszázadok címereit felvonultató tárlat a szabadkai városháza galériájában tekinthető meg a hónap végéig. De ki áll az érdekes, nem mindennapi munka mögött, hogy született meg a címerkészítés ötlete? Ezeknek a kérdéseknek jártunk utána.

Kákonyi Zoltán több generációs szabadkai ékszerészcsaládból származik. A címerkészítéssel véletlenül került kapcsolatba: az első példányt nászajándékként készítette, s mivel úgy vélte, hogy az igen jól sikerült, az a gondolat merült fel benne, hogy talán érdemes lehet ezzel foglalkozni a továbbiakban is. Az ötvös művészetnek is számos szakterülete van, s Zoltán, elmondása szerint, azért döntött éppen a címerkészítés mellett, mert úgy véli, hogy egy-egy ilyen alkotás szorosan kötődik egy nemzethez, de az egyénekhez, családokhoz, településekhez, az államhoz, intézményhez, vagy akár egy céghez is. Az évek folyamán a nulláról kezdve magának kellett elsajátítania a címerkészítés fortélyait, mivel a mára már teljesen ismeretlen mesterséggel kapcsolatban jóformán semmilyen szakirodalom nem állt a rendelkezésére. Évek kitartó munkájával, kísérletezésével alakult ki az a technika, amelyet egy-egy címer elkészítésének komplex folyamata igényel. Az első címerek az ötvös mesterek által jól ismert véséssel készültek, ezüstből. Idővel maga a munkafolyamat is egyre több részegységre tagolódott. Ekkor már megjelent használatban a sárga- és a vörösréz, s maga a címer is egyre több önálló elemből állt össze. Elméletileg aranyba is lehet foglalni ezeket a címereket, s hogy mégsem abból készülnek, arra viszonylag egyszerű a magyarázat: az arany nemcsak hogy drága, hanem igen hosszadalmas a megmunkálási folyamata. A vízválasztó az Osztrák—Magyar Monarchia címerének az elkészítése volt. Több mint három hónapig, napi nyolc órai munkával készült, s több mint harminc külön elemből áll össze. Ezt követték a nagyságban is egyre nagyobb, egyre összetettebb, s még több időt igénylő művek. Az elmúlt években számos város, állam felségjelzésein kívül több nagy világcég jelképe is megelevenedett munkássága révén. A brit királyi címer például tíz hónapig készült. Az évek múlásával, ahogy Zoltán technikája is fejlődött, egyre nagyobb hangsúlyt kapott az alkotás háttere, a keretben történő elhelyezése is. Ezzel a munkafolyamat lényegében két részre tagolódott: magának a címernek és a hátterének, a keretének a megtervezésére és kimunkálására, amely teljes egésszé teszi az alkotást. Az említett angol címer például egy kerítés-imitációba ágyazódik be, a történelmi Magyarország címere a budai várfal apró, több mint kétezer téglakockájának makettjére van felszerelve, a Ballantine's whiskey pedig egy tölgyfahordó hátterét kapta. „A több hónapos munkafolyamatot követően a címer életre kell. Egy ilyen műalkotást olyan közegbe kell helyezni, ahol jól érzi magát, ahol megkapja a kellő méltóságát” — véli Zoltán.

A munkák természetesen meg is vásárolhatóak, az ötvösmester rendelésre bármilyen címert elkészít. Amikor az árakról faggattuk, nem kívánt részletekbe bocsátkozni, csupán annyit árult el, hogy igen méltányos, alkuképes összegekért  dolgozik. Az elmúlt években számos felkérést kapott egy-egy címer több tételben történő előállítására, így a tapasztalaton kívül megvannak a szükséges technikai feltételei is a nagyobb mennyiségben történő rendeléshez. Ilyen esetben is minden egyes darab kézi munkával készül el, ezért húsz-harminc példánynál több nem készül ugyanabból a címerből.