Életem hala
B. FOKY István
2014.02.05.
LXIX. évf. 6. szám
Életem  hala

Egy kissé elgondolkodtatott annak ténye, hogy mind többet sorjáznak életünkben a „nagymenő” rangsorolások. Sohanapján történt talán, hogy valami természetes, de átlagos jelenséget követendőnek, útbaigazítónak tituláltak volna, ehelyett mindig az extrém, a nem mindennapi fityegett árvalányhajként a kalapunk mellett mint nemzeti vagy világi csúcsok csúcsa.

De maradjunk a kaptafánál, a halaknál. A hónap végén úgyis beköszönt a halak fémjelezte időszak, s mint olyan, eleinte nem kecsegtet szinte semmi horgászélménnyel, így a feljegyzések, élményleírások idejét élheti majd egy jó hónapig a koca- és a mesterhorgász is.

Ennek reményében vetem fel bizonyos ráérősök nyomán a kérdést: Melyik halat jelölték ki az idén az év halának? A Magyar Haltani Társaság szerint a múlt év végén zárult közönségszavazás eredményeként a befutó a védett halnak nyilvánított magyar bucó lett. A ranglistán a csapósügért és a gardát előzte meg, melyből valamicske mégiscsak jutott anyaországi barátaink asztalára. Arról az oldaláról ismerszik fel leginkább a magyarfajta ember, hogy evésben, ivásban az élettorkosok élén tudhatja a világranglista; aki ezt kételkedve fogadja, nézzen utána a disznótorok meg a bornapok világában, szóval a zabálás, a vedelés és a szűzdohány behatárolt háromszögében nemigen találkozunk, mondjuk, haltorok említésével, leszámítva persze a tisztelt kivételt, a bajaiak halügyi rendezvényeit.

Eléggé elverte a port a magyar mentalitás szokásvilága feletti bajaink területein, tisztelettel, szinte bátortalanul kérdezném, vajon önöket érdekli-e netán egy icuripicurit, hogy valójában melyik az életem hala. Itt villámgyorsan kapcsolhatunk, hogy egy bezdáni mekkora halat akaszthatott nagyságrendi szempontból az első helyen, életében. Nem erről van szó! Életem haláról vallanék szeretettel önöknek, az örök társról, akiben sosem csalódtam, és aki mindig kitöltötte az életemet. Önök már a mellékelt ábrának köszönhetően tisztában vannak vele, hogy a szóban forgó hal a TÖRPEHARCSA. Csupa nagybetűvel, aláhúzva. A leköpdösött és megvetett zsiványa, az elszaporult veszedelem vizeinkre nézve, melyeket kiskorában úgy ül meg harcsányi rajokban, hogy feketéllik minden. Azaz feketéllett vala. Az idén majd tessenek már utánanézni, hogy fellelhetik-e egyedi példányait itt-ott vizeinkben. Uraim, a nagy zsiványnak befellegzett, még az elhíresült adai Budzsákban is, ahol tervszerűen irtották életem halát. Csupa üröm lesz jelzett halunkra horgászni, ázsiója mutatkozik majd a piacon a tavi termelésének.

Kérdezhetnék, persze jogosan, hogy miért istenítem az említett piszokhalat. Mert életemben mindig belőle ettem a legjobb falatokat. Nyugodtan adhattam sülve-főve a gyerekek kezébe, gyerekjáték volt ugyanis a húsos részek élvezetéhez jutniuk.

Első törpeharcsafogásom a bezdáni Kígyóson történt, kereken 70 évvel ezelőtt, a Napkeleti utca fölötti vályoggödrök takarásában, majd a Duna-pumpai Vén-Duna vizéből elővarázsolt, hetven-nyolcvan dekagrammos sokbajszúak élményvilága következett, minekutána a Fokok ízletes, szépre nőtt sárkárászainak nyomában csaknem félkaromnyi törpeharcsák is tisztüket tették haltartómban.

Ami gondba ejt mostanság, csupán az íratta le velem mindazt, amit az olvasó eddigi okfejtésemből kiböngészhetett. Mégpedig annak a ténye, hogy az elmúlt idényben szinte mutatóba sem tudtam horogra csalogatni az én imádott törpeharcsáimból. Túlságosan megcsappantnak látszik jelenlétük környezetünkben, ellenségeik örömére és a mi, szegényes horgászok bánatára. Gondoljunk csak bele, tisztelt szakik: hol lesz annak történése, hogy görbül a bot potykáink, harcsáink, nagy méretű márnáink súlya alatt. Legalábbis errefelé ennek az illúziónak örökre befellegzett a horgász számára; aki pénzért nyúl a zsebébe, és tökmag akad a kezébe... Csupán egy kattintás, szaktársak, s a megfelelő helyen rátappinthatnak az új magyarországi horgászengedélyen díszelgő megszorításokra, regulákra. Figyelmes tanulmányozás után rájönnek, hogy könnyebben végezhetnek a mit és a mennyit szabad felsorolással, mint a felsorakoztatott, zömmel agyonmagyarázott tiltásokkal.

— Hej, egyszer majd megcsókoljátok, gyerekek, a farka nyomán érkezett vízmozgást is, helyette, ugyebár! — mondotta volt a dunai hajóskapitány nagyapám. Nos, az idén már ennek jött el az ideje és minden boldogsága.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Villantó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..