Mások megtámadása, olyan konfliktus kirobbantása, amelyben emberek halnak meg, mindig elítélendő. Az ok-okozati összefüggések azonban gyakran olyan mélyre hatolnak, hogy „szabad szemmel” nem is láthatóak. A testvérháborúnak is vannak mélyre nyúló gyökerei, de az új világrend kialakulása is egyfajta katalizátorként hatott. Megfigyelhető például, hogy Oroszország ellen elsősorban a Nyugat lép fel, miközben Kína, India, Latin-Amerika, Afrika, az iszlám térség és Délkelet-Ázsia legtöbb állama nem azt gondolja, hogy az új világrendet kizárólag a Nyugatnak kellene megformálnia. Abban sem ért mindenki egyet, hogy a szabályrendszert is nyugaton kell kialakítani. Egyes narratívák szerint Oroszország jogosan cselekedett, mert nem volt más választása. Fenyegetve érezte magát, mivel a NATO nem tartotta be azon ígéretét, hogy nem terjeszkedik keleti irányban. Sok esetben gazdaságilag is semmibe vették Oroszország érdekeit.

De valójában tényleg testvérháború dúl Ukrajnában. Ez a szomorú valóság. Olyanok vannak a lövészárkok, fegyvereket elsütő szerkezetek mindkét oldalán, akik nemrég még lehet, hogy barátok vagy jó szomszédok voltak, esetleg rokonok. Vegyes házasságból származók is találhatóak egyik és másik oldalon is. Állítólag. Mert ha el szeretnénk igazodni az orosz—ukrán háború dolgaiban, azt semmiképp sem tehetjük a szemben álló felek haditudósításai alapján. Mindkét oldal mást mond, más-más dolgok felnagyítására hajlamos. De a „szerkesztett” múlt tanulmányozása sem biztos, hogy sokat segít. Ki kit provokált, ki veszélyeztette a másikat, kié volt régen Ukrajna? Sokféle módon lehet minderre tekinteni.

Ha sorozatos testvérgyilkosságként nézzük a dolgokat, a bibliai Káin és Ábel esete is eszünkbe juthat. A történettel kapcsolatban van olyan vélemény, hogy a testvérgyilkosság mozzanata a történelem előtti idők barbár szokását tükrözi. A föld termékennyé tétele érdekében őseink rituális körülmények között feláldoztak valakit, nemritkán a már elaggott uralkodót, királyt, a vérét pedig széthintették a földeken. A hóhért, vagy mondjuk inkább úgy, hogy az áldozati rítus végrehajtóját pedig — hogy megkülönböztessék a közönséges gyilkosoktól, illetve megóvják a vérbosszútól — valamilyen tetoválással jelölték meg. Egyes vélemények szerint ez a magyarázata az úgynevezett Káin-bélyegnek, mely a Szentírás szerint oltalmul szolgál, nem pedig a büntetés, kitaszítottság jele. De nem csak a Bibliában, számos irodalmi és egyéb alkotásban is feldolgozták a testvérgyilkosság témakörét, az emberekben rejlő különféle hajlamokra helyezve a hangsúlyt. A háborúskodás mögött egyébként nem is mindig a testvéri kapcsolatokból eredő esetleges ellentéteket kell keresni. A háborúskodásra való vágy nem kizárólag belülről ered. Manipulációk sorozata is elvezethet odáig. A háborúk parazitái, a demokráciát exportálni akarók, a fegyvergyárosok, az újjáépítési vállalkozók összeszokott csapatában lehet, hogy már dörzsölik a tenyerüket. Ők azok, akik talán tönkremennének, ha kitörne a világbéke.

De ahogyan az Édentől keletre címet viselő kultikus mű is erre való utalásként fogható fel, az édenkertből kiűzött ember helyzete nem reménytelen, mert az akarata szabad, ezért akár diadalmaskodhat is a külvilág és saját lelke sötét hatalmai felett.