Zseninek nem csak születni lehet
Balázs Szilvia
2021.05.08.
LXXVI. évf. 18. szám
Zseninek nem csak születni lehet

Ha valaki azt mondja: bármelyik egészséges gyermekből zseni nevelhető, a legtöbben bizonyára legyintünk, és nevetünk egy jót az illető kijelentésén. Polgár László és felesége, Altberger Klára azonban saját példájukkal tudják bizonyítani, hogy az előző állítás igaz: nevelési módszerüknek köszönhetően három lányuk ma világhírű, többszörös világ- és olimpiai bajnok sakkozó. Zsuzsa, Zsófia és Judit összes elismerését és díját felsorolni sem lehet, így nem csoda, hogy a szülők módszerére sokan kíváncsiak. Miamiban sikerült utolérnünk őket egy tartalmas beszélgetésre, melyből az olvasók is megbizonyosodhatnak arról, hogy zsenit nevelni márpedig lehetséges.

* Az idén 75 éves a Hét Nap, és önök is mostanában ünneplik a 75. születésnapjukat, ráadásul alig néhány nap különbséggel. Különleges ez a 75-ös szám önöknek?

A. K.: — A magam részéről elmondhatom, nagyon boldog vagyok, hogy 75 éves leszek, és csak két nap különbség van közöttünk a férjemmel — ő május 11-én, én 13-án születtem. Igyekszünk úgy élni, mint húsz évvel ezelőtt. Néha vannak egészségügyi gondok, de megpróbálunk minél aktívabbak lenni: mindennap elmegyünk sétálni, mindennap pingpongozunk — most, a világjárvány idején különösen fontos a mozgás. Mivel Miamiban élünk, én angolul is tanulok, most már bejárok az iskolába, jó érzés a fiatalok között lenni, akik befogadtak maguk közé, és én is jól érzem magam közöttük. Nagyon sok örömöm van, mert a három lányunk kiválóan teljesít, mindenki egészséges, mindenki dolgozik, és a hat unoka is nagyon jól tanul. Ennél nagyobb öröm egy nagymamának nem is kell.

* Miért éppen Miami? Mennyiben más ott az élet, mint például Magyarországon?

A. K.: Mi valójában itt ragadtunk a járvány miatt. Előtte is gyakran jártunk ide, de most 2019 vége óta itt vagyunk.

P. L.: — Ez egy szabadabb ország, nagyobb demokrácia van, mosolygósabbak az emberek, mint Magyarországon. Nagyon sok nemzet gyermekei élnek itt, ezért az emberek elfogadóbbak egymással. Az időjárás csodálatos, itt télen is 20 fok van, rövid ujjú ingben sétálunk. Talán éppen emiatt, de a COVID-járvány sem volt olyan súlyos, mint Magyarországon. Most is tömegesen ülnek az emberek az éttermekben, rengetegen vannak az utcán, maszkot pedig csak a bevásárlóközpontokban kötelező hordani, az utcán szinte senki sem veszi fel. A levegő és általában a város is sokkal tisztább, mint Budapesten: 2012-ben Miami volt Amerika legtisztább városa. Az ivóvíz, az élelem — minőségben nem lehet összehasonlítani a magyarországival, itt sokkal jobb. Más világ ez. Ahogy mondani szokták: ez itt Amerika! Az emberek sokat dolgoznak, nagyon szorgalmasak. Hogy egy példát említsek, épül itt egy felhőkarcoló, és másfél év alatt már az 50. emeletnél tartanak, de úgy, hogy a 45. emeletig már be is van üvegezve az épület. Tizenöt év alatt épült csaknem ezer felhőkarcoló. Évente százezer ember költözik Miamiba. Csodálatos város.

* Jól érzem, van egy pici szerelem a hangjában, amikor Miamiról beszél? Tehát még tart a rózsaszín köd?

P. L.: — Igen. (Nevet.) Nagyon szeretem Miamit. Budapestet is szeretem, mert az is egy gyönyörű város. Szoktunk lakni Izraelben is, ott is nagyon jó nekünk. Zsófi lányunk ott él.

A. K.: — A születésnapi ajándékunk is repülőjegy lesz Izraelbe, és oda el is merünk utazni. Hogy addig hogyan alakul a helyzet Budapesten, ki tudja, én nem vagyok benne biztos, hogy most haza merünk menni.

* És mi a helyzet a lányokkal? Gondolom, az ő mindennapjaikra is kihatott a járvány.

P. L.: — Zsófi Izraelben van, ott már nagyon nagy a biztonság egészségügyi szempontból, magas a beoltottsági arány, így kezdenek visszaállni a korábban megszokott hétköznapok. Zsuzsa lányunk itt van Amerikában, ő állandóan repül, a világ minden tájára, rengeteg elfoglaltsága van. Judit él Budapesten.

A. K.: Judit talán a legaktívabb a három lány közül, neki saját fesztiválja van, melyet tavaly is megtartott, ugyanúgy, mint korábban, csak most online formában.

P. L.: — A napokban éppen egy sakkvilágversenyt kommentált, négy napon keresztül. Könyveket írnak, írunk, tesszük a dolgunkat. Mindhárom lányunk boldog házasságban él, mindenhol van két-két unoka.

A. K.: — Én mindig azt szoktam mondani, hogy a példamutatás a legjobb nevelési eszköz. A lányok nagyon elfoglaltak. Most már a legkisebb unokánk is tizennégy éves — ő az egyetlen lány közöttük, Hanna —, és ők is követik a szüleik példáját: szorgalmasan tanulnak, sportolnak, haladnak előre.

P. L.: — A két amerikai unokánk pedig az idén kap egyetemi diplomát.

A. K.: — Nagyon büszke vagyok rájuk, mert nyáron mindig dolgoznak, pénzt gyűjtögetnek, hogy minél önállóbbak legyenek. Kiegyensúlyozott, aranyos, jól nevelt gyerekek, tisztelettudóak. Ez nekünk a legnagyobb boldogság.

* Beszéljünk egy kicsit az önök által kidolgozott nevelési módszerről! Amikor erre az interjúra készültem, utánaolvastam, több könyvbe is belelapoztam, hogy képben legyek, hogyan kell önök szerint zsenit nevelni. Hogy őszinte legyek, első nekifutásra talán egy kicsit „hidegnek” látja az ember ezt a módszert. Gondolom, azért nem teljesen ez a helyzet. Mi a titok?

P. L.: A szeretet a legfontosabb. Ahogy a gyerek megszületik, azonnal éreznie kell a feltétel nélküli szeretetet a szülei részéről, illetve azt, hogy bíznak benne. Dicsérni kell a gyereket. És amit mi csináltunk: már nagyon korán ki kell választani egy speciális területet, meg kell próbálni megszerettetni azt a gyermekkel, és utána a gyermek már maga szeretne teljesíteni. Intenzíven kell foglalkozni a kiválasztott dologgal, és nem kell félni attól, hogy túlterheljük, mert ha a gyerek szeret valamit, akkor az neki szórakozás. Ha pedig ebben a valamiben sikeres is, akkor az egy biztos örömforrás az életében. Önök a Vajdaságban nagyon jól tudják, hogy ott például a gyerekek többsége három-négy éves korára nagyon szépen megtanulhat magyarul, szerbül, és ha a szülő odafigyel, akár még két-három nyelvet is elsajátíthat ilyen kicsiként. Lenyűgöző, hogy egy gyermek mi mindenre képes. Ha célzottan irányítjuk egy tudomány felé, akkor azon a területen ő nagy eséllyel zsenivé válhat. Minden egészséges gyermek zsenivé válhat, csak a szülőktől és a környezetüktől függ, hogy ebben meddig jut el.

* Honnan tudhatom, mi az, ami irányítás, és mi az, ami már kényszer a gyermek számára?

P. L.: Kétféle irányítás van: külső és belső. A belső motivációt a gyerek a tudás örömének az érzésétől kapja meg. Ehhez egy idő után — ha olyan területen teljesít kiválóan — anyagi motiváció is csatlakozhat. A külső irányítást is lehet úgy tálalni, hogy az a kicsik számára ne legyen kényszer. Nálunk a sakk esetében az volt a szerencsénk, hogy az nemcsak tudomány, hanem szórakozás, játék és sport is, így valószínűleg ezért volt nekünk ilyen téren könnyebb dolgunk. De lehet ugyanez a helyzet a matematikával, a fizikával vagy a számítástechnikával is. Volt egy gyermek, akit részben a mi szemléletünk alapján neveltek, és ötéves korára már öt nyelven beszélt, kisiskolásként az élmezőnyben végzett az egyetemisták anatómiaversenyén, emellett sportolt, sakkozott, golfozott, számítógépezett, tizennégy évesen már leérettségizett, és ugyanabban az évben már orvosi egyetemre járt Amerikában, emellett a nyári szünidőben a Microsoftnál programozott, mert abban is továbbképezte magát. Tehát hihetetlen, hogy a gyerekekből mi mindent lehet kihozni, ha a szülő, a tanárok, az edzők odafigyelnek — majdnem minden tőlük függ. És az sem mindegy, hogyan befolyásoljuk a gyerek baráti körét, mert a nem megfelelő társaság miatt könnyedén „elveszhet”. Én hiszem azt, hogy a gyereknek nem feltétlenül a kortárscsoportból kikerülő baráti körre van szüksége, inkább olyanok társaságára, akik hasonló szellemi színvonalon vannak, mint ő. Az a barát pedig ilyen módon lehet tizenöt, ötven- vagy hetvenéves is. Több könyvet is írtam a témáról, ezek közül van, amelyik szerbhorvát nyelven is megjelent.

* Biztosan már számos alkalommal feltették ezt a kérdést, de úgy gondolom, a mi olvasóinkat is érdekli, így nem hagyhatom ki: ha észrevették volna, hogy a három lányuk közül valamelyik nem élvezi, amit csinál, vagy inkább valami mással szeretne foglalkozni, akkor azt elfogadták volna?

P. L.: Akkor én azt mondtam volna, hogy mi ügyetlenek vagyunk, és változtatni kellene valamin. Szerintem a mi gyermekeinknek volt a legboldogabb gyermekkoruk: sikerekkel, utazásokkal, élményekkel. Végignevetgélték a napot, világot láttak, mindenhol dicsérték őket. Nyerni jó dolog, és ők a tehetségükkel még pénzt is kerestek, egészen kicsi gyerekként, hiszen a versenyek pénzdíjasok. Tizenhét éves korukra saját lakásuk, autójuk lett. Ki az, akinek nem tetszenek ezek a dolgok?

* De ha valamelyik lányt például a festészet érdekelte volna, és nem a sakk?

P. L.: — Volt ilyen, igen, Zsófi lányunk belsőépítész- és számítástechnikai diplomát is szerzett, és a képzőművészeti egyetemre is járt, festőművész szakra. A mai napig fest is, itt a lakásunk is tele van az alkotásaival. Mondhatni, elég sokoldalúvá vált, mindamellett, hogy többszörös olimpiai bajnok sakkozó.

A. K.: Zsófi-kiállítás van itt nálunk. (Nevet.)

* Mennyire szól(hat)tak bele az unokák nevelésébe?

P. L.: Egy kicsit szeretnénk beleszólni, de a lányok a férjükkel mindent önállóan intéznek. Én szerettem volna, hogy az unokáim is zsenik legyenek, de a lányaim nem erőltették ezt. Mindegyik unokánk kitűnő tanuló volt az iskolában, sok mindent kipróbáltak, és túl sok mindent csináltak ahhoz, hogy zsenivé váljanak. Hacsak nem váltanak most irányt, és kezdenek el napi tizenöt órán át egy bizonyos dologgal foglalkozni.

A. K.: — Minden egyes beszélgetésnél elmondjuk nekik, hogy a tanulás a legfontosabb: tanulni, tanulni, tanulni. Ezt elvárjuk tőlük. És bár nem egy területre szakosodnak úgy, ahogyan mi szeretnénk, hogy egyvalamiben legyenek kiemelkedőek, de sok mindent csinálnak jól. Meglátjuk, mi lesz, majd eldöntik maguk, hiszen ők önállóak, függetlenek, felnőttek.

P. L.: — Mindenki egészséges és nagyon boldog a családban. Nekünk ez a legfontosabb.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..