Nem egészen két héttel ezelőtt látott napvilágot a hír, hogy ismét Vincent van Gogh festményeit rongálták meg Londonban a magukat környezetvédelmi aktivistáknak nevező személyek, alig néhány órával azután, hogy két társukat ugyanilyen bűncselekményért elítélték.
Az incidens a londoni Nemzeti Galériában történt, ahol a fosszilis üzemanyagok használata ellen küzdő Just Stop Oil csoport három tagja konzerv zöldséglevest öntött van Gogh két festményére. Az egyik a Napraforgók volt, ugyanaz, amelyre 2022 októberében dobozos paradicsomlevest loccsantottak. Az alkotást üveglap védi, így az akkori akcióban — és valószínűleg ebben az újabban is — sértetlen maradt, de a keretének a helyreállítása 10 000 fontba került. Az egyik elkövetőt két év, a másikat húsz hónap letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta a bíróság. Most két nőt és egy férfit vett a helyszínen őrizetbe a Scotland Yard.
Többször megnéztem a videót, és azt láttam, hogy papírszatyorból kapták elő a konzervlevest, a harmadik társuk pedig, egy idősebb nő, aki utólag csatlakozott hozzájuk, nagy méretű, tömött cipzáras táskát dobott le a padlóra. Azonnal fel is merült bennem a kérdés, milyen ellenőrzés van ott. Egyik táskába sem nézett bele senki? És egyáltalán miként lehetséges egy ilyen neves intézménybe ekkora csomagot bevinni? A budapesti Magyar Zene Házában vagy a Szépművészeti Múzeumban az A4-es papírlapnál nagyobb táskát a ruhatárban kell hagyni. Nemrégiben jártam a firenzei Uffizi Képtárban, és oda sem lehet csak úgy lazán mindenféle pakkokkal besétálni. Az is érdekes, hogy néhányan a látogatók közül felháborodottan kiabálnak ugyan, de senki sem lép közbe, sőt, van, akinek ilyen esetben is az jut eszébe, hogy elővegye a mobiltelefonját, és rögzítse a történéseket. Bizonyára, hogy megmutassa a haveroknak, milyen izgalmas dolgok történnek egy múzeumban.
Egyébként az elmúlt időszakban a Just Stop Oil tagjai több más, felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti alkotást és történelmi emléket is próbáltak megrongálni. Például narancssárga porral szennyezték be a Stonehenge szikláit, de Jan Vermeer van Delft holland festő 1665 körül készült Lány gyöngy fülbevalóval című festményét is célba vették, betörték Diego Velázquez Vénusz tükörrel című művének a védőüvegét, a brit nemzeti könyvtárban pedig a Magna Carta történelmi dokumentum egyik példányát őrző üvegfalú tárolónak estek neki vésővel és kalapáccsal.
Azt meg végképp nem értem, miért hiszik, hogy ilyen módszerekkel szimpatikussá válhat akár a szervezetük, akár a cél, melyért küzdenek.
