A város egy része és a Tisza a magasból - Martinek Imre fotója

Szeptember 27-én ünneplik az idegenforgalom világnapját, amelynek a megtartásáról azért döntött az 1975-ben alakult Idegenforgalmi Világszervezet, hogy elősegítse a turizmus fontos iparággá fejlődését. Célja, hogy felhívja a nemzetközi közösség figyelmét a turizmusnak a társadalmi és kulturális értékmegőrzésben, valamint a politikai és gazdasági életben betöltött szerepére.
Ha Zenta nevét említjük, talán sokakban felvillan a Tisza-parti, fehér és rózsaszín virágú gesztenyefák oltalmában megbúvó város képe. A vajdaságiak előtt bizonyára, de mi a helyzet külföldön? Az anyaországban például, hogy ne menjünk távolabbra... A zentai csatáról valószínűleg tanultak történelemórán, de hányan tudják, hogy a helyszíne alig ötven kilométerre van az országhatártól? A homály eloszlatásában segíthet Zenta község idegenforgalmi szervezete, amelynek a megalakításáról lassan egy éve, tavaly decemberben döntött a községi képviselő-testület. Az eddigi eredményekről és a tervekről számolt be Vörös Attila igazgató.
- Állíthatom, hogy most már többfelé tudnak rólunk, és ígéretet kaptunk különböző támogatásokra, fejlesztésekre. A budapesti és a belgrádi idegenforgalmi kiállításon részt vettünk, a hasonló jellegű niši és Banja Luka-i eseményre pedig eljuttattuk a Zenta községről készült szórólapokat. A város önerőből kezdte meg a turisztikai információs központ kialakítását, hamarosan el is készül. Önálló irodánk lesz a városháza kupolája alatt, a főbejárat mellett, ahol nemcsak útbaigazítással szolgálunk az érdeklődőknek, hanem emléktárgyakat is árusítunk majd.
* Miért lehet Zenta vonzó az idelátogatók számára?
- Elsősorban a történelme alapján. Zenta 500 évvel ezelőtt vált szabad királyi várossá, amivel a környező települések nem dicsekedhetnek. Mi talán nem is törődünk vele kellőképpen, az ide érkezőknek viszont lényeges ez az adat. A zentai csata jelentőségét is jobban meg kell becsülnünk és ki kell emelnünk, mert ez lehetne az egyik legfontosabb vonzerő. A községhez tartozó falvakban még inkább őriznünk kell a néphagyományokat, a kézi birkanyírás és az aratóünnepség mellett megemlíthetem az őszi kukoricamóvát is. Szórólapunk mindezeket tartalmazza, dátumokkal és képekkel együtt, sőt a jelentős művelődési programjainkat is, amelyekből szintén van bőven.
* A legnagyobb hiány, köztudomásúan, szálláshelyekből van.
- Sajnos, ez igaz. Van ugyan kollégiumunk és szállodánk, az utóbbit éppen átépítteti a tulajdonos, de mindez kevés. Éppen ezért megkezdtük a községben, a városban és a falvakban egyaránt, a kiadó szobák, lakások, házak összeírását, rendszerezését, kategorizálását. Október vége felé előadásokat szervezünk a falusi turizmus fontosságáról és a benne rejlő lehetőségekről. Erre vonatkozó elképzeléseink egyébként nekünk is vannak, csak a támogatás késik, vagy inkább hiányzik. A pályázatokat általában a már bejegyzett falusi vendéglátók számára írják ki, nem azoknak, akik most kívánnak valamibe belefogni.
* Az idegenforgalmi szervezetnek is pályáznia kell?
- Természetesen, de általában nem egyedül tesszük, hanem a várossal közösen, mivel nálunk hiányzik az önerő, amit a legtöbbször megkövetelnek. Most is megnyertünk az önkormányzattal egy pályázatot. Az idegenforgalmi táblák kihelyezésére, a turisztikai szempontból fontos létesítmények megjelölésére kaptunk pénzt a tartománytól. A gazdasági osztályunk viszont a kikötőre szerzett támogatást, ami szintén idegenforgalmi beruházás lesz. A terveink között szerepel még, hogy a városháza kilátótornyát elérhetőbbé tegyük az érdeklődő csoportoknak, de erre még ki kell járnunk az anyagi fedezetet.