Ehhez kellünk mi, a közönség, mert bennünk is megfúj egy olyan mélyen levő hangszert, hogy a székbe ragadunk, a szemünk a zenészekre tapad, a gondolataink pedig messzire cikáznak. Nagyon jó zene ez. Ha meg kellene neveznem a stílust, azt mondanám: zúzós jazz jó groove-val.

Lőrinc és zenekara, a Barabás Lőrinc Quartet a Klein House Social Barban lépett fel Szabadkán, s a Beardance, valamint az Other Than Unusual című, eddig megjelent két nagylemez anyagaiból válogatott a közönségnek. A második album az idén márciusban jelent meg, és Lőrinc elmondta, ezzel a csapattal a rögtönzésnek is helyet adnak a koncerteken, s egy-két olyan dalt is műsorra tűznek, amely szinte teljesen improvizatív jellegű. Valójában ők sem tudják, hogy egy-egy esten éppen mi sül ki belőle. Belefogunk, és játsszunk valamit — mondja.

Baráth Attila felvételei

* És kell is ez a fajta állandó újdonság számotokra. Azon gondolkodtam, hogy a setlist dramaturgiája mennyire tudatos. Mennyire fix, és miben változtattok rajta? Például a nyitó- vagy az utolsó szám mindig ugyanaz? Vagy fontosak ezek az újítások, ezek a pici improvizációk?

— Vannak fix, jól bevált setlistek, melyek egy bizonyos dramaturgiát követnek. Ki kell előre találni, hogy egy másfél órás koncerten melyik sorrend működhet legjobban. Mikor szükséges leültetni, mikor felpörgetni a hangulatot, mikor játsszuk az egy kissé gondolkodósabb számainkat, mikor a bulisabbakat. Volt ma este is mindenből egy kevés. Szóval néha változtatunk, hogy nekünk is legyen benne valami más. Ha egy fix sorrendet követnénk, s a dalokat úgy játszanánk hangról hangra, ahogy az a lemezen van, az könnyen megszokottá válhatna, s talán egy idő után unalmassá is, főleg ennél a stílusú zenénél, ahol azért az improvizációnak elég nagy tere van. Mindig a változatosságra törekszünk.

* Ha azt kellene meghatároznod, hogy hol helyezkedsz el Magyarország zenei térképén, akkor hova tennéd magad?

— Nem tudom. A zene, melyet a Quartettel művelünk, valahol egy fúziós, egy kicsit a határok között mozgó muzsika. Instrumentális, mely, ugye, eléggé behatárolja az egész megszólalását, és a közönséget is, viszont valahol ez instrumentális pop is, kísérletezős kortárs zene kontra jazz, világzenei behatásokkal. Hát valahogy így tudnám definiálni, ha nagyon muszáj lenne, ám inkább egy kereszteződési ponton, egy fúziós határmezsgyén képzelem el magam.

* Sokan szeretik a zenéteket, amin nem vagyok meglepődve, hiszen valóban hihetetlen hatással vagytok a hallgatóságra. Ez egyébként mindig így volt? Hiszen különféle felállásokban zenéltél.

— Volt a Barabás Lőrinc Eklektric zenekarom, mely 2005 és 2010 között működött, abban énekesek is voltak, Fábián Juli, Sena, Kemon, s azért az a zenekar egy szélesebb kört szólított meg, ami a felállásnak is köszönhető, hiszen több ismert művész volt tag. Dalszövegeket írtunk, melyek szintén több emberhez eljuthattak, tehát az a fajta zene nagyobb közönséghez tudott szólni, mint, mondjuk, a Quartettel játszott instrumentálisabb muzsika. Ez egy kicsivel szűkebb réteget szólít meg, és én nagyon örülök, mert a közönség érdeklődik, az emberek járnak a koncertjeinkre, s hála istennek a visszajelzések is pozitívak, tehát van ránk igény.

* Eklektika. A zenédben ott van. Na és benned?

— Szerintem bennem is. Eléggé mindenevő vagyok zenehallgatóként is, illetve a zeném is sokfelé besorolható (vagy éppen sehova), viszont maga az eklektika szó jelentése valahol éppen ez, hogy sok minden megfér egymás mellett. Ez a gondolatiság közel áll hozzám.

* Sok stílust emlegetsz te magad is: dub, hiphop, jazz, fusion, pop stb. Van-e olyan, amelyben a legszívesebben lubickolsz zeneszerzés közben?

— Egy-egy dal vagy rövidebb periódus erejéig elmerülni valamelyik zenei stílusban, és csak abban mozogni, vagy ott maradni... Hát ez a része nem foglalkoztat. Inkább egy sajátos dramaturgiát, hangzást próbálok keresni, melyben ez a sokféle különböző stílus mind benne van.

* Milyen zenészekkel szeretsz együtt muzsikálni?

— A Quartet-tagokkal például nagyon. Egy hosszabb időszaka volt az életemnek, amíg a Quartet elnyerte mostani felállását. Eközben is sok zenésszel játszottam, változó felállásokban. Ezt azóta is művelem a Random Szerdában. (A Random Szerda projektum Lőrinc vezetésével a budapesti hiphop-, nu jazz és dubszíntér jeles képviselőiből alakult alkalmi együtteseket vonultatja fel. Örömzenélés, improvizáció, jammelés — a szerző megj.) Itt mindig eltérő a felállás, és egy teljesen más élmény úgy játszani valakikkel, hogy már összeszoktatok emberileg, zeneileg, hangzásilag, azaz hagytátok, hogy megérjen a dolog, lecsapódjon bennetek, elmélyüljön. A kettő nagyon különbözik. A frissen megismert emberekkel való együtt játszásnak is megvan az izgalma és érdekessége, ahogyan az állandó zenésztársakkal való muzsikálásban is egy csomó szépség rejlik.

* Amikor zenét írsz, miből merítesz ihletet? És most nem a zenei inspirációra gondolok, hanem valami másra.

— Elég sok filmet nézek. Ezeknek az alkotásoknak a képisége és az analógiái hatnak rám. Szeretek képeket nézegetni, továbbá szobrokkal, valamint a képzőművészet absztraktabb irányvonalaival ismerkedni, belőlük inspirálódni. És ott van a természet, mely szintén ihletet ad. Szeretek kirándulni. Kint, a szabadban a természet egy olyan egyensúlyt mutat nekem, amely lenyűgöz. Nincsenek aránytalanságok, mindennek megvan a helye s egyensúlya egymással. Hát ezek a dolgok inspirálnak, viszont sokszor lekövethetetlen, hogy mi miért történik. Próbálom úgy élni az életemet, hogy élvezzem, jól érezzem magam, ihletet merítsek, sokfelé járjak-keljek, találkozzak emberekkel, meglegyen az input és az output is.

* Ezt úgy kell elképzelni, hogy meglátsz egy jó képet vagy filmet, esetleg az erdőben járva rád ragad egy jóleső hangulat, s a fejedben már meg is szólal egy dallam vagy akkord?

— Nem, nem így működik. Sokkal inkább azt érzem, hogy én végzem a dolgom, egy csomó impulzus ér, azokat megrágom, és mindez, ami velem történik, formálja a személyiségemet, majd ebből aztán keletkezik egy dallam vagy dal. Inkább naplószerűnek gondolom a zeneszerzést. Folyamatosan írok, mindig vannak ötleteim, aztán ezeket hol így, hol úgy, de kibogozom, s összerakjuk dalokká, a dalokat pedig lemezzé.
 

* Igen, ezt több helyen is említed, hogy például a Beardance című album is ilyen zenei naplójegyzetekből áll össze.

— Ez az új lemezre is igaz, sőt, majdnem mindenre, amit csinálok. Nincsenek nagyobb koncepciók, csak születnek az ötletek, melyeket csokrokba szedünk és albumra írunk.

* Sokfelé játszottatok már. Van kedvenc koncerthelyszíned?

— Márciusban léptünk fel a Művészetek Palotájában, csodálatos volt. Az egy olyan helyszín, amely valóban elképesztően jó és profi. Benne játszani pedig még jobb, mint ott koncertet hallgatni. Ereje van. Az A38-as hajón is szoktunk fellépni, az szintén jó helyszín, és talán Veszprémet említeném még meg, ahol ugyancsak többször megfordultunk, azt is szeretjük. Persze minden hely a maga módján jó és izgalmas.

* És van olyan, ahol még nem léptetek fel, de szeretnél?

— A Müpához hasonló helyszínek a világ többi részén, hiszen ennek a zenének, amellyel mi foglalkozunk, a klasszikus koncertterem az igazi környezete.

* Itt a nyár, fesztiválszezon. Ti is végigkoncertezitek?

— Igen. Tele van a naptárunk fellépésekkel a nyárra, s az ősszel is lesz még két nagyobb fesztivál. Aztán az év végén a Random Szerda koncertfelvételeiből szeretnénk megjelentetni egy albumot, jövőre pedig szólólemez van tervben. Most kétlemeznyi anyagra bővült a repertoárunk, ám szerintem folyamatosan érkeznek az új dalok is, úgyhogy másfél-két éven belül valószínűleg meglesz az új Quartet-lemez.