A Mad Men név a Madison Avenue-n dolgozó Ad Men, azaz reklámosok elnevezésből ered, a széria szellemi atyja, Weiner pedig minden apró részletre kiterjedő alapossággal mutatja be ezt a világot, ahol még bőven jelen van a szegregáció és a rasszizmus, valamint a nők hátrányos megkülönböztetése. A nők a Mad Menben leginkább a háztartást vezetik, illetve kivételes esetben titkárnőnek állhatnak valahol — addig, amíg férjhez nem mennek. A kor társadalmának rétegződése és jellemvonásai tudatosan, de nem szájbarágósan jelennek meg a Mad Menben. Az erőssége mégsem ez, inkább annak a lassú, de határozottan tetten érhető folyamatnak a bemutatása, ahogyan a kor szellemében minden változik hőseink körül. Manhattan csillogása és rohanása mellett irodákban bekapcsolva hagyott tévéképernyőkön felsejlik a vietnámi háború vagy a polgárjogi mozgalmak megjelenése. Persze a Kennedy-gyilkosság külön epizódot kap, ahogyan a holdra szállás is — ezek érthető módon közvetlenül is hatnak hőseink magánéletére, de leginkább a reklámszakmára. A napi rutin része a folyamatos koktél- és bourbonfogyasztás, hiszen a reklámozók leginkább úgy próbálták lenyűgözni az ügyfeleket és megtartani a nagyhalakat, hogy minden kívánságukat teljesítették.

Képek: imdb.com

A Mad Men azért is kiváló, mert fiktív cégek helyett (bár azért ilyen is akad) létező vállalkozások és brandek jelennek meg benne, mint például a Lucky Strike, a Gillette, a Heinz, a Kodak, a Jaguar vagy a Chevrolet. Izgalmas látni, mekkorát változott azóta a teljes reklámbiznisz — az írók, a kreatívok akkor még kiváltságosoknak számítottak, sohasem termékeket adtak el, inkább egy életérzést. A szlogenek, a tipikusan amerikai reklámplakátok vagy a korra jellemző, ma már kínosnak mondható rövidfilmek elkészülésének háttere pedig nagyon izgalmas — legalábbis annak, akit nem riasztanak el a gyakran politikai háttérjátszmákra emlékeztető, mégis iszonyatosan erős történetek és a rafinált üzletelési taktikák, melyeket hőseink bevetnek az egyes epizódokban.

Hét évadon át követhettük nyomon az először még Sterling Cooper néven futó ügynökség legfontosabb szereplőit, 2007-től 2015-ig. A Mad Men szorosan illeszkedik a Maffiózók, a Breaking Bad vagy a Better Call Saul mellé: hősei árnyalt személyiségek, esendők, mégis önzők és számítók, ezáltal pedig valóságosak is. Ez a kettősség — azaz inkább többszörösség — jellemzi a Mad Men főszereplőjét, Don Drapert (Jon Hamm) is: a koreai háborúban halott társának személyazonosságával tér haza az Államokba, hogy ott új néven, múltjával leszámolva csináljon karriert. Identitásválságának legfőbb állomásai adják a Mad Men gerincét. Felesége, Betty (January Jones) és gyermekei mellett saját útját járja, szeretőkkel, szélsőséges élményekkel és ezernyi titokkal. Mégis, éppen ezekből a titkokból és élményekből merít ihletet, melyek aztán a legnagyobb pénzzel járó üzleteket hozzák a cégnek. Draper az a figura, akit a mosolygó, tökéletes családokat ábrázoló, ’60-as években elterjedt reklámplakátokon látunk. Matthew Weiner alkotó mégis arra a sötét és perverz oldalra koncentrál, amely a tökéletességet sugárzó billboardok mögött van. Ebben a történetben előbb-utóbb mindenki elhagyja a feleségét, hogy elvegye a fiatal titkárnőjét. A Mad Men mégsem kizárólag Draper sztorija: a milliomos társtulajdonos, Roger Sterling (John Slattery), a határozott és független szexbomba, Joan (Christina Henricks) vagy a titkárnőből a kreatív írók főnökévé magát felküzdő Peggy (Elisabeth Moss) történetei mind-mind lebilincselőek.

A 16 Emmyt és számtalan más tévés díjat bezsebelő sorozat jelenleg az Amazon Prime streamingszolgáltatásban található meg, illetve a magyar nyelvű csatornákon is rendszeresen ismétlik az egyes epizódokat. Mindenki, akit érdekel a ’60-as évek Amerikája, és kíváncsi a baby boom generáció turbulens korszakának csillogó felhőtlenségére, bátran kezdje el, mert a Mad Men a legnagyobbak között van. Elsőrangú dráma, melynek minden epizódja mestermű. Hasonlóan ambiciózus sorozat ma már szinte egyáltalán nem készül.