A tordaiak mindig tiszteletben tartották az ősöket, a múlt eseményeit, így az idei évben is koszorúk, virágok kerültek az emlékművekhez és -táblákhoz, valamint a templom melletti nagy keresztnél is emlékeztek. Az ünnepi szentmisét Mellár József atya általános helynök celebrálta a pap testvéreivel együtt. Masa Tamás atya tordai plébános megerősítette, a templombúcsú és a falunap mindig kiemelkedő esemény a falu életében.

— Nepomuki Szent János vértanú, áldozópap a védőszentje a templomunknak, aki még így több száz év elteltével is tanít bennünket Krisztus követésére, a hallgatás és a titoktartás szépségére, valamint arra, hogy mennyire bölcs az ember, amikor Istennel találkozik, és beengedi az életébe. A falu számára is sokat számítanak ezek az ünnepi találkozások, mert a különféle rendezvények által is erősödik a közösség. Új ismeretségek születnek, a régiek erősödnek, és ez az embernek erőt, lendületet ad a hétköznapok szürkeségében, forgatagában. Ebben az évben egyébként is nagy hangsúlyt kapott a reménység. Megboldogult Ferenc pápa hirdette meg a reménység szent évét, a reménység zarándokai vagyunk mi magunk is. A reménység az nem csal meg bennünket, mert ezáltal kiárad a szívünkbe Isten szeretete, és mi, keresztények arra vagyunk hivatottak, hogy a mai világ nehézségei, szörnyűségei között ezt a krisztusi reménységet hordozzuk. Itt Tordán is remél ez a közösség, mely kicsi ugyan, de élettel teli. Vannak fiataljaink, idősek, középkorúak, és mindenkinek megvan a maga helye, a maga hivatása, és ezt próbáljuk erősíteni ezeken a rendezvényeken, szentmiséken, közösségi megmozdulásokon.       

Az ünnepi szentmisén

A szentmise után ünnepi beszédet mondott Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki hangsúlyozta, a tordai falunap és a templombúcsú nemcsak a zenéről, a finom ízekről szól, hanem az összetartozásról, az otthonról, a gyökerekről és a közös jövőről is.

— Torda nem csupán egy pont a térképen. Ez a település egy közösség szíve, ahol a hagyomány, a hit, a kultúra és az emberi kapcsolatok évszázadok óta formálják egymást. Talán éppen az az egyik legnagyobb értéke ennek a falunak, hogy a szórványban, távolabb a tömbmagyarság területeitől, megőrizte identitását, anyanyelvét, nemzeti öntudatát. A falunap, a templombúcsú nemcsak visszatekintés, hanem ígéret is. Ígéret arra, hogy nem hagyjuk elveszni azt, ami generációk óta megtartott bennünket: az összefogást, az emberi kapcsolatokat, a kultúránkat, a hitünket. És ígéret arra is, hogy továbbadjuk mindezt gyermekeinknek, unokáinknak — itt, Tordán, a Bánság szívében. Legyünk ma hálásak mindazoknak, akik ezért a közösségért dolgoztak és dolgoznak — tanítók, lelkipásztorok, civil szervezetek, helyi vezetők és minden ember, aki nem hagyta, hogy a falu ereje, hite, nyelve elcsendesüljön. Kívánom, hogy továbbra se adják fel, hogy még sokáig életben tartsák ezt a példás közösségi életet erős bástyaként, példát mutatva ezzel minden vajdasági magyarnak!

Dobai János, Torda faluelnöke úgy fogalmazott, ez a település legszebb és legnagyobb ünnepe.

— 249 évvel ezelőtt Tordát újratelepítették, 120 gányó család jött Szegedről és Makó környékéről. Úgy gondolom, az őseink, akik ezt a települést létrehozták, megérdemlik, hogy méltóképpen megemlékezzünk a múltról, de egyben ünnepeljük a jelent, miközben a jövőbe tekintünk. Van mit és miért ünnepelnünk, hisz ennyi év alatt kitartottunk, minden nehézség, gond, probléma ellenére megmaradtunk magyarként a szülőföldünkön. Ez a közösség mindig az összefogásról volt híres. Ezúttal is ez történt, hisz háromnapos ünnepséget nem tudnánk szervezni, ha nem dolgozna együtt a falu apraja-nagyja. Mindenki a maga módján tevékenykedett, hisz ilyenkor a falu legszebb arcát szeretné mutatni. A polgárok a saját házuk előtt takarítanak, csinosítják a környezetüket, és mi is megtettünk mindent annak érdekében, hogy a falu középületei, a központja is minél szebben nézzen ki. Örülök annak, hogy velünk vannak a testvértelepüléseink, és együtt tudunk ünnepelni, hisz ezzel is egymást erősítjük. Jóleső érzés, hogy ilyenkor az elszármazottak is hazajönnek, és nagyon sokan vagyunk, lüktet a falu ezekben a napokban, és ez valamilyen módon nekünk is erőt és kitartást ad. Lassan majd megkezdjük a jövő évi jubiláris rendezvényünk szervezését, ugyanis 250 éve lesz annak, hogy Torda újratelepítése elkezdődött.  

Kerekes József, a VMSZ alelnöke is megtisztelte jelenlétével a tordaiak nagy ünnepét, annak tudatában, hogy a kis szórványközösségnek ezek a legfontosabb pillanatai. Mint mondta, az ilyen események feltöltődést nyújtanak az elszármazottaknak, de az itthon maradottaknak is.

A művelődési otthonban egy elszármazott alkotó munkáiból nyílt kiállítás. A nyolcvankét éves Gyapjas István, a falu szülötte Németországban él, de szívesen látogat haza Tordára, és édesanyjának megígérte: nem adja el a családi házat.

Gyapjas István képkiállításának megnyitója

A tordai tónál zajlott a horgászverseny, ám az időjárás meg a halak ívása miatt most elmaradtak a nagy kapások, de a sporthorgászok így is jól érezték magukat. A sportpályán és környékén, mint minden évben, ezúttal is csirkepaprikást főzött a mintegy 30 versenyző csapat. Jelen voltak az anyaországi testvértelepülések, Balástya, Bihartorda képviselői, Erdélyből pedig az újszentesiek, az ótelekiek és a végváriak képviseltették magukat.

A főzőversenyen a hideg ellenére is jó volt a hangulat

A szombati napot koncertek koronázták meg. Előzenekarként Détári Donáta fellépését Csíkos Aleksandar szintetizátoron és trombitán kísérte. A hideg ellenére szép számú közönség, rajongó érkezett Varga Miklós és a Band koncertjére. Mindenki örömére felcsendültek a jól ismert dalok, melyek nemcsak a tordaiakra, hanem az összes jelenlevőre lélekerősítőként hatottak.

Varga Miklós koncertjére sokan voltak kíváncsiak