Mint minden alkalommal, ezúttal is Lele József muzslyai citeraművész játékára hangzott el Fehér Ferenc Apám citerája című verse, Süveg Zita tolmácsolta. Újraolvasgatva, „ízlelgetve” a költemény sorait, elmélkedek azon, mennyire igazak: „Valaha megvolt mind a húrja, / valaha simább volt a fája. / Valaha tiszta szívből zengett / apám asztali citerája.” Az esten Szilasi Mihály leszármazottjai is mindig megjelennek, lehet, hogy Miska bácsi unokája még emlékszik a nagyapa muzsikájára, viszont a déd- és ükunoka már csak ilyen módon képzelheti el a régi világ hangulatát.

A rendezvényt Kudlik Zoltán tartományi művelődési titkárhelyettes nyitotta meg, és elmondta, az ősök igényes játékukkal példát állítottak a mai citerásoknak.

— Köszönjük Miska bácsinak és köszönjük a muzslyai Petőfi Sándor MME-nek, hogy minden évben emlékeztet bennünket arra a tényre és igazságra, amely Szilasi Mihály munkásságának köszönhetően még jobban igazzá vált, hogy a citerazene igazi vajdasági érték, vagyis a miénk, amit őrizni, ápolni, tisztelni és továbbadni kell. A citerazene egyben megmaradásunk zálogát is jelképezi. Mert amíg szól, addig mi is vagyunk és leszünk! Vigyázzunk arra, ami érték, és vigyázzunk arra, ami a miénk, a magyar népzenére és -énekre, ami magyarságunk alapjait őrzi itt Vajdaságban.

Az egybegyűlteket az egyesület új elnöke, Halász János is köszöntötte, viszont az eseményt majdnem teljes egészében Dobó József leköszönő elnök szervezte meg, aki az esten elmondta, nagy örömére az idén voltak a legtöbben a citerások ünnepén.

— A találkozó jellemzője talán az, hogy nincs korosztály szerinti megkötés, tehát a legfiatalabbaktól a legidősebbekig fellépnek a Szilasi-napon, és bemutatják, az elmúlt idényben mit értek el a citera terén. A legfiatalabb fellépőink nyolc-kilenc évesek, a legidősebbek életkorát pedig nem tudom, de az biztos, hogy ugyanolyan ügyesen bánnak a húrokkal, mint ifjú korukban. A citerazene kedvelőinek, a citerásoknak a találkozóhelye ez, éppen ezért már a rendezvény kezdete előtt két órával adunk lehetőséget a csoportoknak az egymás közötti tapasztalat megosztására, hiszen ilyenkor van idejük egy kis beszélgetésre is.

Vörös Bence

A nagy citerásősök emlékét idézve pengették a húrokat fiatalok, idősek egyaránt. A programban bemutatkozott a muzslyai Tápai—Rúzsa-duó, a zentai Vörös Bence, az óbecsei Forrás Magyar Népművészeti és Kulturális Oktató Központ citeracsoportja, a muzslyai Szalma Árpád citeraszólista, az újvidéki Pörgető citerazenekar, Pozder Damján citeraszólista Magyarkanizsáról. A közönség hallhatta a helybeli citerazenekart, valamint Szilasi Mihály tanítványát, Lele József citeraszólistát. Lele József tanítványa, Sándor Donát, a valamikori Pöngető citerazenekar tagja sok év után először tért haza erre az eseményre, hogy játszhasson mesterével. Fellépett még Szajler Adrián temerini szólista, az újvidéki Csúsztató zenekar, a törökkanizsai Székej Égető Krisztián, valamint a temerini Kéknefelejcs citerazenekar és kórus a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesületből. A műsor része volt még Mihók Attila csókai citeraszólista, az oromhegyesi Tisza Menti Zengő citerazenekar, Zsadányi Bálint pacséri citeraszólista, a szenttamási Galáris citerahármas, a Pacséri Magyar Dalkör, az Ozoray Árpád MME citerazenekara, Kovács József torontálvásárhelyi citerás, Micsik Béla törökbecsei szólista, Borsi Ferenc citeraszólista, valamint a Flaman—Hézső-citeraduó fellépése.

Óbecsei citerás leánykák

Pöngető citerazenekar

Sutus Áron, a VMMSZ elnöke a Szilasi-nap közösségmegtartó erejét hangsúlyozta.

— Nagyon komoly citerás seregszemléről van szó, ami nem versenyjellegű, a jelentősége az, hogy a jelenlévők egymással találkozhatnak, egymástól tanulhatnak a mai napon. Egy olyan embernek, személyiségnek szentelik ezt a találkozót, aki mestere volt a sánta citerázásnak, de a közösségteremtésnek is a példaképe. Azt gondolom, ennél szebb alkalom itt a közép-bánsági tájon vagy a vajdasági magyarság vonatkozásában nem is lehet. Ilyen találkozókra, ilyen együttlétekre van szükségünk.

A muzslyai rendezvényen minden alkalommal jelen van, sőt fel is lép Borsi Ferenc citeraoktató, aki elmondta, hogy erre az összejövetelre nagy igény mutatkozik.

— Ehhez kapcsolódik az a gondolat is, hogy a közösséget a hagyomány élteti, sőt, az tartja össze. És ha a közösség megőrzi a hagyományait, az erősíti a közösséget, és visszaható erővel is rendelkezik. Azért is fontos ez a citerástalálkozó, mert az amatőröket, de a hivatásosokat is az élteti, hogy találkoznak, szerepelnek, visszajelzést kapnak a munkájukról, és nem utolsósorban egymástól tanulnak. Ezek azok az alkalmak, ahol tájékozódik egy-egy csapat vagy szólista, hogy a másik mit csinál, össze is hasonlítják egy kicsit egymást… Hál’ istennek, hogy itt, Muzslán továbbra is éltetik ezt a zenei örökséget, ami szerintem nagyon jelentős része az életünknek.

Borsi Ferenc

Ha az Apám citerája című vers utolsó sorait idézzük, érthetővé válik a beszámoló címe is: „Olykor, ha szél sír el a tető felett, / jó húrjai még föl-fölzengenek, / s én hallgatom, mint mesét a gyermek, / hallgatom, mint ős partot a víz. / Nem tudok elszakadni tőle: Így némán is, vissza-visszahív.”

Muzslya jövőre is visszavárja a vajdasági citerásokat, tehát február utolsó szombatja már előre bejegyezhető mindenki naptárában.

Sándor Donát és mestere, Lele József

A magyarkanizsai csoport fellépése (Zsáki Ervin felvételei)