Az első tábort a háborús, gazdasági válsággal terhelt időszakban, 1994 nyarán hirdette meg az abban az évben megalakult Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör. Az oktatói — többek között — Vrábel János, Csonti Melinda, Varga Attila voltak, a jelenlevők pedig kizárólag nemezeléssel foglalkoztak. Később nem csak az oktatók, a tábor arculata is folyamatosan változott, az érdeklődők a „gyapjúgyúrás” mellett különféle kézműves-kismesterségeket sajátíthattak el. Több mint két évtized után az esemény a katolikus parókia udvarából átköltözött a Miletić utca 30. alatt található épületbe, melyet egy helybeli lakos bocsátott a kultúrkör rendelkezésére. Pozitívumként említhetjük, hogy a jelenlegi oktatók egy része is a táborból nőtt ki, hiszen kisgyermekkoruk óta részesei az ott folyó munkának.

Az idei sátorverés után rekkenő hőségben kezdődött meg a majdnem egy hétig tartó tevékenység. A forróságot csak egy este enyhítette a falura törő kisebb vihar, de másnap délelőttre ismét visszatért a kánikula. Így nem is kell csodálkozni azon, hogy a nemezelés gyakran vizeskedéssé alakult, és azok voltak a legnépszerűbb csapatjátékok, amelyekben mindenki kedvére locsolhatta önmagát és társait.

Nemcsak a délelőtti és a délutáni foglalkozások, hanem az esti program is változatos volt. A gyerekek Barát Kinga és Rakić Violetta felügyeletével gyöngyöt fűztek, gyurmáztak és nemezeltek, a batikolásban pedig e sorok írója segédkezett nekik. A csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület Százszorszép kézimunkacsoportjának néhány tagjával üvegeket díszítettek szalvétatechnikával, a szabadkai Harcsa Diana révén a makramézás titkaival ismerkedtek meg. Dia másik foglalkozása az újrahasznosítás jegyében folyt, régi CD-ket színesítettek ugyanis apró akrilfestékpöttyökkel. Közös munkaként kör alakú faliszőnyeg készült, melynek a témája ezúttal — a zentai Rozetta Kézműves Társaság következő kiállítására készülve — a víz volt. 

Bíró Mónika és Csipak Levente játékmesterek négy csoportba osztották a táborlakókat, ügyelve arra, hogy mindegyikbe kerüljenek kisebbek és nagyobbak egyaránt. A lányoknak és a fiúknak számos izgalmas, érdekes feladatot kellett teljesíteniük, amihez nemcsak az ügyességük, hanem a találékonyságuk és a tudásuk is kellett. A portyázós játék célja az volt, hogy jobban megismerjék az eseménynek otthont adó települést, a Ki mit tud? vetélkedőre pedig az ének és a tánc mellett rövid jeleneteket is rögtönözniük kellett. A csapatjátékokban a Neonszínű Pulikutyák nevet viselő társaság bizonyult a legjobbnak, legyőzve az Avokádó, a Koponyák és az Agymenők csoportot.

A táborozók a padéi Sövényházi-tanyára is ellátogattak. László gazda kalauzolta őket a miniállatkert lakói között, a vállalkozóbb kedvűek lovagolhattak is, méghozzá úgy, hogy szőrén ülték meg a lovat. A kirándulás érdekessége az volt, hogy az utat traktorral tették meg, a pótkocsira rakott szalmabálákon ülve. A felsoroltakon túl az idén sem hiányozhatott a tábortűz és a szalonnasütés.

A huszonötödik kézművestábor, az eddigi hagyományokhoz híven, az elkészült munkákat bemutató kiállítással és művelődési műsorral ért véget. A színes összeállításban Tóth Rozália vezetésével fellépett a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület gyermekcsoportja, Csizmadia Berák Benitta óvónő botos táncot gyakorolt be a táborbeli gyerekekkel. Balunovity Anna, Cseszkó Réka és Árok Fanni verset, Kalmár Leona népmesét mondott, Mrkšić Lázár és Gecse Kornél táncos-zenés produkcióval, Bagi Alex és Gubi Dániel bohócjelenettel, az Avokádó csoport pedig énekszámmal szórakoztatta a közönséget.

A jelenlevőknek Reperger Miklós, a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör elnöke foglalta össze az elmúlt huszonöt évet, majd mindenki megkóstolhatta az ízletes őzpörköltet, melyhez a bográcsba valót a helybeli vadászegyesület ajándékozta.

A kézművestábor munkáját a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap és Csóka Község Önkormányzata támogatta.

A szerző, Rakić Violetta és Gyólay Karolina felvételei