home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Veszteség és sikerélmény — Eszmefuttatás a műfordításról
Molnár Krekity Olga
2013.10.02.
LXVIII. évf. 40. szám
Veszteség és sikerélmény — Eszmefuttatás a műfordításról

Az idei Bazsalikom Műfordító Díjat fiatal műfordítók E-szerelem címen megjelent antológiájának ítélte oda a Bányai János, Predrag Čudić, Ördög Mónika, Szabó József és Vickó Árpád összetételű zsűri. A Híd folyóirat köré tömörült fiatal irodalmi nemzedék ebben a kötetben közölt műfordításai jó betekintést nyújtanak a mai szerb irodalomba, jól reprezentálják a fiatal műfordítók munkáját, ezenkívül pedig bejelentenek egy új műfordítói nemzedéket a vajdasági magyar művelődési életbe.

A kötet kishegyesi bemutatóján Faragó Kornélia, a Híd folyóirat főszerkesztője, a kötet szerkesztője bevezetőképpen elmondta, hogy a kötetben 30 mai szerb író műve olvasható 13 fordító tolmácsolásában. Közülük Bognár Dorottya, Orovec Krisztina és Lenkes László beszélt műfordítói élményeiről.

Faragó Kornélia:
— Azért tartom jelentősnek az antológia létrejöttét, mert amikor ezek a fiatalok elkezdtek fordítani, nem voltak műfordítóink. Egyetlenegy sem. A korábbiak, ugyancsak kiemelkedő írószemélyiségek, vagy meghaltak, vagy pedig elhagyták az országot. Tehát, ha úgy tetszik, gyakorlati okokból is meg kellett teremteni egy fiatal műfordítói gárdát, annál inkább, mivel a Híd elkötelezte magát a műfordítások mellett (is). Orovec Krisztina az első nemzedék tagja, akkor kezdtük ezt a műfordítói műhelyt szervezni, amikor ő egyetemista volt, aztán a többiek folyamatosan csatlakoztak hozzá, és mára már igen sokan vannak. A legjobbakat kiemeltük ebben az antológiában.

A műfordítás paradoxona — hangsúlyozta a szerkesztő egy francia filozófusra hivatkozva —, hogy egyszerre lehetséges és lehetetlen. Lehetséges, hiszen mindig van egy forrásszöveg, ugyanakkor lehetetlen, mert rengeteg megoldatlan problémával találkozik a műfordító munkája során, választásokból és döntésekből áll az élete, meg veszteségekből.

Orovec Krisztina:
— Kompromisszumok eredménye minden olyan megoldás, ahol valamilyen problémába ütközünk, tehát biztos, hogy valami elveszik, de az is lehet, hogy olyan többlet keletkezik, amiért érdemes vállalni a kockázatot. A műfordítás egy önálló irodalmi alkotás, nem tekinthetünk rá úgy, mint az adott forrásnyelvi szöveg másodrangú másolatára, hanem mint egy önállóan értékelendő műre. Volt már alkalmam olyan, nem szépirodalmi jellegű, pongyola megfogalmazású írásokat is fordítani, amikor egyértelműen az volt a feladatom, hogy közérthető szövegeket hozzak létre. Természetesen amikor szépirodalomról van szó, akkor sokkal finomabban kell hozzányúlni a szöveghez, és arra kell törekedni, hogy az eredeti mű ritmusa, hangulata, stílusa megmaradjon. Vállalni kell azt az alázatot, hogy műfordítóként háttérbe szorítjuk a személyiségünket.

Lenkes László:
— Paunović professzortól olvastam nemrégen (aki James Joyce Ulysses című regényét fordította le), hogy a műfordító a legtürelmesebb és legprecízebb olvasó. Viszont egészen más a történet, amikor az ember pénzért, a megélhetésért fordít. Ilyenkor többnyire az idő is kényszerítő tényező, s megesik, hogy nem sikerül a fordítás. Slobodan Tišmát például íróként, zenészként is nagyon szeretem — vajdasági konceptualista író, költő, new wave zenész, énekes, zeneszerző, gitáros, akinek a Quattro stagioni c. regényéből fordítottam egy részt —, de a szövegével mindig alaposan meg kell küzdenem, szinte át kell írnom, mert olyan bravúros szójátékokat, nyelvi fordulatokat használ, amelyekre nincs magyar kifejezés. Ráadásul egy nőként megszólaló férfiról szól a regény, s a szerb nyelvben a nemeknek külön jelölésük van.

Bognár Dorottya:
— Az E-szerelem kötet nem tud teljes áttekintést adni a szerb irodalomról, de azt hiszem, hogy nagyon jól bekalauzol a szerb irodalomba. Egyaránt megtalálhatók benne a klasszikus szerzők és a nagyon fiatal, kortárs szerzők műfordításai is. A fiatal szerzők közül Mića Vujičić műveit fordítottam, és ami nagyon érdekes: amikor megtudta, hogy a műveivel foglalkozom, kapcsolatba lépett velem, elmondta, nagy megtiszteltetés ez számára. Később a fordítást elküldte Esterházy Péternek, s ő ügyesnek minősítette a műfordítást. A dicséret nagyon jól esett, hiszen még kezdő vagyok a szakmában, eddig mindössze négy fordításom jelent meg.

Mint megtudtuk, a kötet úgy tudott nyomdába kerülni, hogy minden egyes szerző lemondott a tiszteletdíjáról. Ez ügyben körlevéllel fordult a szerkesztő a 30 szerb szerzőhöz, s ők szívből eleget is tettek a kérésnek. Mindannyian örömmel üdvözölték az antológia megjelenését.
A kötetbe beválogatott szövegeknek természetesen megvan a maguk története: valaki felhívta rájuk a figyelmet, vagy a műfordítók saját olvasmányaikból válogattak, vagy például díjazták a szerzőt, esetleg azok valamilyen magyar jellegű témával foglalkoztak, mint ahogyan Vida Ognjenović, aki arról írt, hogyan utazott Danilo Kišsel Belgrádból Újvidékre, s hogy útitársa egyfolytában egy Seres Rezső-dallamot dúdolt, a Szomorú vasárnapot.

Orovec Krisztina:
— Vida Ognjenović Preljubnici című regényével — amit én Hűtleneknek fordítottam — már nagyon régóta foglalkozom, talán az év végére el is készül. Nagyon személyes hangvételű, egyes szám első személyben beszélő regény, és nagyon érdekes, számomra egy teljesen új témát dolgoz fel, új érzelemvilágot tükröz. A regény hősnője egy lány, aki nem tud arról, hogy örökbe fogadták a szülei, már felnőtt, amikor ez kiderül, s itt kezdődik egy nagyon izgalmas és nagyon aprólékos fejtegetés arról, hogy valójában kihez tartozunk mi, és kiket nevezhetünk szüleinknek. Kik a mi érzelmi társaink, és kik idegenek a számunkra. A cselekmény szövevényes, fordulatos és izgalmas. Újszerűnek találtam a témát, lebilincselőnek a nyelvezetét, és tényleg öröm fordítani, mert a fordítással is úgy tudok haladni, mint az olvasással, gyorsan és lendületesen.

A fordításnak rengeteg elmélete van. Az egyik az, hogy a fordító egyben olvasó és író is. Vagyis először olvasóként kell elmélyednie a műben, s csak utána hozzáfogni a forrásszöveg átültetéséhez.

Bognár Dorottya:
— Ez a műfordítás professzionális vetülete. Először meg kell tanulni élvezettel elolvasni a művet, hogy befogadjuk magát a szöveget, hogy utána azt, amit érzelmileg-gondolatilag értelmeztünk, feldolgoztunk, ki tudjuk magunkból írni. Egy pici részt mindig magunkból is beleviszünk a műfordításba. Tudni kell egyszerre olvasóként és íróként is elmerülni a forrásszövegben, átküzdeni magunkat rajta.


A kishegyesi könyvtárban (balról jobbra): Lenkes László, Faragó Kornélia, Orovec Krisztina, Bognár Dorottya


A kötetben szereplő szerzők névsora: Jovica Aćin, Borivoje Adašević, David Albahari, Vladislav Bajac, Svetislav Basara, Laslo Blašković, Gordana Ćirjanić, Filip David, Zoran Đerić, Vesna Korać, Miloš Latinović, Igor Marojević, Vladan Matijević, Ivan Negrišorac, Mirjana Novaković, Vida Ognjenović, Mihajlo Pantić, Radoslav Petković, Franja Petrinović, Đorđe Pisarev, Nastasja Pisarev, Maja Solar, Jelena Stanojev, Tamara Šuškić, Vladimir Tasić, Slobodan Tišma, Srđan Valjarević, Dragan Velikić, Mića Vujičić.
Az E-szerelem antológia fiatal műfordítói: Bognár Dorottya, Drozdik-Popović, Mačković Anna, Orovec Krisztina, Ördög Mónika, Vékás Éva, Virág Árpád, Vlahovity Annamária.


Olvasd el Maja Solar e-szerelem című alkotását Orovec Krisztina fordításában!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..