home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
„Végül nem maradt semmi, csak egy sóhaj”
Szerda Zsófi
2014.10.21.
LXIX. évf. 43. szám
„Végül nem maradt semmi, csak egy sóhaj”

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban készül bemutatni új előadását a Nyári Mozi Színházi Közösség október 24-én, pénteken, este 19 óra 30 perces kezdettel. A produkció címe: Együtt.

Antal Attila rendező elmondta, új előadásában az együttlét, az együttlétezés, az együttműködés kérdéseit boncolgatja nemcsak egy párkapcsolaton, hanem egy munkakapcsolaton belül is.

— Ez egy izgalmas munkafolyamat volt, hiszen a kérdéskört sok oldalról megvilágítottuk. Hogyan lehet együtt élni, a gondokat megoldani, és ebből valami új értéket létrehozni? Ez a darab egy előadásciklus második része, előtte a Monológ című, szerelmi kapcsolatokat, megvalósulatlan szerelmet bemutató előadást mutattuk be. Most azonban megvalósul a szerelem, a szereplők élik, megélik, túlélik ezt a szerelmet. Archetipikus kérdésekkel foglalkoztunk, és folyton meg kellett találnunk azokat a színházi elemeket, amelyek a legőszintébbek, s univerzálisan hatnak. A pár nem specifikus, de a néző által azzá válhat.

Varga Heni és Döbrei Dénes az előadás koreográfusai, színészei, táncosai.

Varga Heni a tőle megszokott nagy mosollyal beszél az előadásról, illetve azokról az érzésekről, amelyeket benne kelt.

— Reggel, indulás előtt éppen ez a csésze került a kezem ügyébe, amelyen a kis herceg látható. Ez a lányom bögréje, jómagam pedig úgy ismertem meg Döbrei Dénest, a férjemet, hogy tizenhat éves koromban először láttam színpadon, a Szelídítések című előadásban. Azóta magyarul és franciául is olvasgatom Saint-Exupéryt és A kis herceget, néhány szó talán már meg is érkezett hozzám. Ezek a szelíd-szelídítés, felel-felelősség, gond-gondviselés. És ahogyan a bögrén, most itt is süt a nap, a nap nélkül pedig nincsen hold, hold nélkül nap, s egyik a férfi, másik a nő, kettőből lesz valami harmadik, ami csak úgy lehetséges, ha létezik szeretet, szerelem.

Döbrei Dénes elmondta, az elmenni vagy együtt maradni kérdéssel is nagyon sokat foglalkoztak a próbák alatt. Ezt megválaszolni nem könnyű, hiszen végtelen számú új kérdés merül fel.

— Különféle tanulmányok bizonyítják, hogy a párok leginkább akkor vesznek össze, s akkor válnak szét útjaik, mikor a gyermekük abba a korba lép, amikor elkezd kérdezősködni, hiszen minden érdekli, ami körülötte történik. A szülők közötti különbségek ekkor látszanak a legjobban. A belső értékek háttérbe szorulnak, a hangsúly a rohanó világra tevődik át. Az előadásban nincsenek válaszok, csak kérdések. Sok mikroelemből építkezik, ezek pedig csak a közönséggel együtt tudnak működni, s megválaszolódni. Szóval, szóban kifejezhetetlenek. A dialógusok is némán, a test, illetve a mozgás, a tánc nyelvén fejeződnek ki. A sok-sok mondatból, mely elhangzott a próbák folyamán, végül nem maradt semmi, csak egy sóhaj.

Antal Attila arra a kérdésünkre, hogy milyen kutatómunka előzte meg a próbafolyamatot, azt válaszolta, hogy az előadás alapja a szöveg.

— Szöveget mondok annak ellenére, hogy nincs benne szöveg, mégis ez az alapja, ez alapján készültek a képek, alakultak a viszonyok, ez volt maga a kutatómunka. Nem könnyű erről beszélni, mert személyes tapasztalatok, élmények sokaságára derült fény a munkafolyamat során, s ezeket kellett olyan formába önteni, amely nemcsak néhány ember számára érdekes, hanem mindenkivel tud kommunikálni. Olyan formát találtunk, amely izgalmas, és szerintem szélesebb körben eddig nem lehetett ilyet látni. Ennek a kis alkotócsapatnak, ennek a négy embernek március óta, amikor elkezdtünk erről beszélgetni, sikerült nagyon mélyre ásnia, és fontos kérdéseket feltennie. Valójában az a célunk ezzel az előadással is, hogy olyan szemszögből világítsuk meg a sokszor egyértelműnek tartott dolgokat, amelyből kiderül, talán mégsem éppen olyanok, mint amilyennek hittük. Mik azok a dolgok, amelyekre nem merünk rákérdezni? Nem tesszük fel a helyes kérdéseket. Mi ezt most megpróbáljuk.

Már tavaly megszületett az ötlet, hogy ezt a témát tovább kell gondolni, s akkor egy trilógia képe sejlett fel bennem, most viszont már azt gondolom, talán nem is egy trilógia, hanem egy sokkal több részből álló előadásciklus lesz, hiszen a témára egy egész életművet fel lehet építeni.

Az előadás zenéjét is Antal Attila jegyzi, a rendező munkatársa pedig Biljana Rončević.

Támogatók: a szerbiai művelődési minisztérium és az NKA.

Együttműködő partner: a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és a Danilo Kiš Alapítvány.

 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..