Huszonhatezer növény- és állatfaj (pl. madarak, halak) került fel nemrég a különösen veszélyeztetett és kihalófélben levő élőlények listájára. Az úgynevezett ,,vörös listán már a közönséges víziló is szerepel - jelentette be a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN). A szervezet által végzett felmérés alapján világossá vált, hogy mindezért a globális felmelegedés és az emberi nemtörődömség felelős. Azáltal, hogy a környezetünket szennyezzük, magunknak is sokat ártunk. A környezetszennyezés, illetve civilizációs ártalmak egyre gyakrabban terhelik az emberi szervezetet. Ilyenek: ózonhatás, ionizáló, sugárzás, föld-, levegő- és vízszennyezés, az organikus oldószerek, gyógyszerek, peszticidek lebomlási termékei, dohányzás és alkoholfogyasztás, többszörösen telítetlen és telített zsírsavak, élelmiszer-adalékanyagok. Ennek következtében emelkedik a tüdő- és szívrendszeri megbetegedések, valamint a daganatos betegségeknek, illetve a fokozott fertőzéssel, immungyengeséggel, allergiával kapcsolatos betegségeknek a száma. A légszennyeződést 45%-ban az üzemek, 35%-ban a közlekedés, 20%-ban a háztartások és a fűtés okozza. Az emberek által a tavakba és folyóinkba beledobált nem lebomló szemét nagymértékben hozzájárul a vizek szennyeződéséhez. A nem biztonságos hulladéklerakókból számtalanféle szennyezőanyag szivárog a talajvízbe: savak, szerves szennyezőanyagok, nehézfémek stb., és ezek az anyagok a táplálék útján az emberi szervezetbe kerülnek.
Június 5-én környezetvédelmi világnap lesz. Ebből az alkalomból kérdeztük a héten: védjük vagy szennyezzük?
SZABÓ Julianna zombori nyugdíjas:
- Sajnos, mai világunkban a folytonos rohanás közepette senkinek sincs ideje arra, hogy figyeljen a környezetére. Pedig óvni kellene azt, hiszen nekünk embereknek is jobb, ha tiszta, rendezett környéken élünk, nem pedig olyan helyen, ahol a kilátást szeméthegyek akadályozzák. Emlékszem, fiatalkoromban mennyit szaladgáltunk a friss levegőn, fürödtünk a közeli patakban, gyakran még ittunk is kristálytiszta vizéből, s testünket naphosszat süttettük a tűző napon. A mai fiataloknak mindez nem adatott meg, hiszen a levegő szennyezett, a patak vizében gyakran állati tetemek úszkálnak, még az önfeledt napozás sem a régi, hiszen a nap sugarai is tartalmaznak káros anyagokat, amelyek betegségeket okozhatnak. Nyugdíjas éveimben gyakran elgondolkodok azon, vajon mi lesz velünk, mi lesz az emberiséggel, ha ilyen ütemben folytatjuk környezetünk szennyezését? Elnézem azokat az embereket, akik a hulladékot egyszerűen lerakják az egyik forgalmas út vagy pedig lakott terület mellé, mit sem törődve az ott élők egészségével. Egyszerűen nem tudom őket megérteni, s bizony olyan büntetéseket szabnék ki rájuk, hogy itt-ott szednék össze magukat. Szerintem a környezet védelmét már az általános iskola első osztályában tantárgyként kellene oktatni a nebulóknak, mert ha a gyermek már ilyen korán megtanul vigyázni környezetére, akkor felnőttkorban sem szennyezi azt. Habár ez a megállapítás nem biztos, hogy helyénvaló, mivel ismerek néhány személyt, aki naponta többször is felhívja csemetéje figyelmét arra, hogy a fagylaltospapírt a szemeteskosárba dobjuk nem pedig a földre, a gyermek azonban fittyet hány minderre, s alig várja az alkalmat, hogy kihasználva a szülők figyelmetlenségét újra csak eldobhassa a papírt.
CSÚSZÓ Endre, a makkhetesi helyi közösség közgyűlésének elnöke:
- Az emberek rettenetesen szennyezik a környezetüket. A szakmámból kifolyólag gyakran járok terepre, és sokszor látok a határban, azt erdőben illegális szeméttelepeket. Mindenfelé az út mentén lehet látni ilyen lerakodóhelyeket. Az emberek nem vesznek annyi fáradságot sem maguknak, hogy elszállítsák az erre a célra szolgáló telephelyekre a szemetüket. Ha mondjuk egy nap valaki kirak az út szélére egy zsákot tele szeméttel, másnap vagy harmadnap már biztos, hogy több zsák fog az út mentén heverni. Sajnos nagyon kis gondot fordítunk a környezetszennyezés megakadályozására. Az Azohem műtrágyagyár is ennek a példája. Az emberek fellélegeztek, amikor sikerült a Zorka gyárat bezárni, hiszen északi szél esetén az egész városban lehetett érezni a bűzét. Most azonban egy másik gyár szennyezi a környezetünket, amely ráadásul napról napra bővül, jóllehet semmilyen engedélye nincs. Néhány évvel korábban azon a helyen, ahol az Azohem gyár épületei vannak, még kaszáló volt. A nyugalmat és a csendet felváltotta a zaj.
Azt gondolom, hogy elsősorban az emberek fejében kellene végbemennie változásnak, és csak utána tudunk a környezetvédelemre többet fordítani.
BICSKEI Angéla makkhetesi lakos:
- Tizenhat éve lakom Makkhetesen, az Azohem gyár csak néhány éve üzemel. Előtte ez egy nagyon csendes kis környék volt. De amióta itt a gyár, nagyon megváltozott az életünk. Még vasárnap délután sincs nyugalmunk, állandóan zajongnak a gyárban. Sőt éjjel - amikor mindenki alszik - szokott a legnagyobb zakatolás, dübörgés lenni. A kamionokat, nyerges vontatókat szerintem ilyenkor pakolják meg. Amikor valaki értesíti a gyártulajdonost, hogy ellenőrök érkeznek, beszüntetik a munkát, ilyenkor az egész üzemben nem dolgoznak. A levegőben fehér lisztfinomságú por szokott terjedni, és ezt lélegezzük be. Amikor a gyár felől fúj a szél, az egész udvart ez a bizonyos fehér por lepi be. A környéken nincs ipari áram, amióta saját transzformátoruk van, nem észleltem változást az áramszolgáltatáson, de előtte még a villany is gyenge volt. Amióta itt az üzem, az utca életveszélyessé vált. Egyszer szemtanúja voltam annak, hogy egy kerékpárost egy jól megrakott kamion lesodort az útról. Gyakran a házam elé parkolnak ezek a járművek és ilyenkor elállják az utat.