home 2024. április 25., Márk napja
Online előfizetés
„Van igény az újrafordításokra”
Szerda Zsófia
2023.03.26.
LXXVIII. évf. 12. szám
„Van igény az újrafordításokra”

Néha elgondolkodom rajta, milyen jó lenne minden könyvet eredeti nyelven olvasni. Dosztojevszkijt oroszul, Jo Nesbøt norvégul, Márquezt spanyolul. Ehhez azonban a világ összes nyelvét ismerni kellene. Szerencsére itt vannak a jobbnál jobb műfordítók, akik saját nyelvünkön elérhetővé teszik számunkra a világirodalmat. Például Rajsli Emese, aki szerbről, horvátról, szlovénról és macedónról is fordít.

* Hogyan lett belőled műfordító?

— Az újvidéki Magyar Tanszékre jártam egyetemre, ahol harmadévtől lehetett választani a fordítói szakot. Akkoriban mind arra vártunk, hogy megnyíljon az újságíró szak, de ez nem történt meg, a könyvtárosit nem szerettem volna választani, maradt a fordítás. Még egyetemista koromban megjelent egy műfordításom a Képes Ifjúság irodalmi rovatában, egy David Albahari-szöveg. Itt kezdődött el, és mindig büszkén mesélem, hogy az első fordításaim egyike megjelent egy szegedi lapban, Ilia Mihály elolvasta, s megdicsért a szerkesztőknek, hozzátéve, milyen jó, hogy olyan fordító készítette, aki maga nem író, költő, csak fordítással foglalkozik. Valahol itt ragadtam le a fordításnál. Akkoriban még nem szerb nyelvet, hanem szerbhorvátot tanultunk, szóval ez a két nyelv eleve adott volt, később, a ’90-es években, amikor már Budapesten éltem, elkezdtem szlovénul és macedónul tanulni. Négy évig Ljubljanában magyar lektorként is dolgoztam, azóta magabiztosabban fordítok szlovénból is. A legtöbbet a macedón fordításoknál kell szótáraznom. És persze az is fontos, hogy a fordító ismerje a szükséges kulturális kódokat, hogy teljes mértékben értse a szöveget.  


Fotó:Döme Szabolcs

* A fordító, ha szükségesnek érzi, elláthatja a szöveget lábjegyzetekkel, hogy azok számára, akik az említett kulturális kódokat nem ismerik, érthetőbb legyen? 

— Szépirodalmi műveknél csak végszükség esetén szokás lábjegyzetelni. Goran Vojnović Jugoszlávia, édes hazám című regénye fordításakor sokat alkudoztam a szerkesztővel, mert ő mást érzett fontosnak lábjegyzetben feltüntetni, mint én, de ő a magyar olvasók szemszögéből nézte a könyvet. Nem érzem szerencsésnek a sok lábjegyzetet, mert megakasztja az olvasást. Lehetőségként ott vannak még a szövegvégi jegyzetek, vagy valahogy bele lehet foglalni magába a szövegbe is a magyarázatot.  

* Vajdaságban sok magyar fiatal egyáltalán nem beszél szerbül. Ezért nyilván nem is olvasnak szerb nyelvű irodalmat, csak ha valaki lefordítja nekik.

— Harminc-negyven évvel ezelőtt is nagy volt a különbség, mondjuk, egy újvidéki és egy szabadkai fiatal nyelvtudása között — ehhez nyilván hozzájárult az is, ahogyan akkoriban a környezet nyelvét tanították. De Észak-Bácskában akkor még boldogulni lehetett csak magyarnyelv-tudással is. Újvidéken más volt a helyzet, jobban beszéltük a szerbet, hiszen többnemzetiségű környezetben éltünk. Most azt látom, hogy az északi tömb továbbra sem vagy nagyon rosszul beszéli az ország nyelvét, és az egyetemen bajban is vannak emiatt. Ami viszont jó dolog, hogy megváltozott a szerb nyelv tanítása az iskolákban, differenciáltan oktatják, korszerű módszerekkel. A nyelvtudás hiánya miatt viszont nagyobb az igény a műfordítások iránt, nagyobb az olvasóközönség. Amikor még én voltam egyetemista, ez más volt, mi eredetiben olvastuk a könyveket, folyóiratokat, és másféle, élő kapcsolat létezett a két irodalmi élet között. Ezt próbálja valamilyen szinten visszahozni a műfordítás-sorozat, melyet a Forumnál szerkesztek. Ténylegesen közvetíteni a többnyelvű délszláv térség és a magyar olvasók között. Úgy érzem, hogy lassan, de elindult a régióban egy visszarendeződés, legalábbis kulturális téren, egyre többen értik és beszélik egymás nyelvét. Ebből a magyarok a csökkenő létszámuk miatt kimaradnak. Ki ismer egy vajdasági magyar írót a szerb értelmiségi körökben? Nagyon kevesen. Ők is a mai napig inkább az Új Symposion szerzőit emlegetik.  

* Akkor több vajdasági magyar irodalmat kellene szerbre fordítani, nem?

— Vannak fordítók, ha kevesen is. A nemrég elhunyt Sava Babićnak köszönhetően például óriási reneszánsza van Hamvas Bélának. Aztán ott van Draginja Ramadanski, Vickó Árpád vagy Marko Čudić, de kevés a fiatal műfordító, aki magyarról szerbre fordít. Csak a legfontosabb művek jelennek meg, főleg magyarországi szerzők. 

* Sok nagy klasszikus van, melynek csak ősrégi fordítása létezik. Megesik, hogy egyiket-másikat újrafordítják, ami szükséges is, hiszen a nyelv változik. Ilyenkor pedig elkerülhetetlen, hogy a két fordítást összehasonlítsuk. Szerinted jó vagy rossz dolog az újrafordítás?

— Ó, ez egy jó téma, rengeteg pró és kontra érvet lehet felhozni. Ott van például J. D. Salinger nemrég újrafordított Zabhegyezője. Elég nagy vihart kavart vele Barna Imre, hiszen még a címet is megváltoztatta, az ő verziója Rozsban a fogó címen fut. A regény első fordítása a ’60-as években jelent meg, a fordítónak, Gyepes Juditnak ki kellett találnia egy nyelvet, egy szlenget, melyen az angol íródott. Szlenget fordítani sokszor lehetetlen vállalkozás, de neki jól sikerült. Az a nyelv azonban elévült, mesterkéltnek hatnak az akkori kifejezések. Érdekes Nádasdy Ádám műfordító munkássága is: Dante Isteni színjátékát és több Shakespeare-drámát is újrafordított, egy nagyon mai nyelvre — azért maira, mert a saját korában Dante is, Shakespeare is korának olasz, illetve angol nyelvén írt, modern szerzőnek számított. Vannak persze olyan vélemények, hogy a szent és sérthetetlen Babits- vagy Arany János-fordítást nem lenne szabad megváltoztatni, de azt kell látnunk, hogy van igény az újrafordításokra, hiszen közben elmúlt száz év, és új olvasók vannak. Nemrég megjelent a Háború és béke, valamint az Anna Karenina legújabb fordítása is, Gy. Horváth László munkája. Szóval szerintem van igény újra lefordítani a nagy klasszikusokat.  

* Felismerhető-e egy fordító stílusa? Egyáltalán jó-e az, ha felismerhető?

— Nyilván minden fordítónak van egy saját stílusa. A fordító a könyv társszerzője, hiszen a magyar szöveget ő írja, ő teremti meg az eredeti alapján. De hogy a krumplit pityókának vagy burgonyának nevezem-e, azt is én döntöm el. A Forum műfordítás-sorozatában jelent meg Igor Marojević Beograđanke című novelláskötete, Glavinić Vékás Éva fordította, aki a belgrádi szlenget újvidéki, vajdasági nyelvvel oldotta meg. Ez egy tudatos fordítói döntés volt: megteremtette Marojević magyar nyelvét.

* Szimultán fordítás, tolmácsolás. Nem egyszerű műfaj, magam is próbáltam, nagy koncentrációt igényel. Én ezt úgy csinálom, hogy a fülemen beengedem az egyik nyelvet, a számon ki a másikat, mint egy gép. Van erre jobb technika?

— (Nevet.) Van a szimultán és a konszekutív fordítás. Szimultán esetén egy fülkében ülsz, hallgatod a szöveget egy fülhallgatón, s egy mikrofonba fordítasz. Jó esetben félóránként váltjátok egymást a másik fordítóval. Ilyennel nem foglalkozom, csak konszekutív fordítással, amikor két fél beszélget, én pedig tolmácsként segítem őket. Az egyetemen tanultuk, de nem tanultuk meg. Ebben csak a sok gyakorlás segít. Kell hozzá egy magabiztos nyelvtudás mindkét nyelven, de főleg azon, amelyre tolmácsolsz. Én ha valamit nem értek, visszakérdezek, és közben jegyzetelek is, dátumokat, adatokat, fogalmakat. Régóta csinálom, a tapasztalat már magabiztossá tesz. 

* A sok könyv között, melyeket lefordítottál, van olyan, amelyre valamiért különösen büszke vagy?

— Kettőt emelnék ki, az egyik nem is egy könyv, hanem egy szerző. A Gondolat Kiadónál az ötödik kötete jelenik meg a montenegrói Andrej Nikolaidisnek a fordításomban. Valahol ráakadtam a Mimesis című kötetére, lefordítottam csak úgy kedvtelésből, s elkezdtem házalni vele. Elég sokáig nem találtam kiadót, de később egy másik regényével nyert egy európai irodalmi díjat, a művet pedig a Gondolat Kiadó szerette volna kiadni, rábeszéltem a szerkesztőt, hogy mivel a díjazott könyv vékonyka, jelenjen meg együtt a kettő. A szerkesztő is beleszeretett Nikolaidis regényeibe, s már az ötödik jelenik meg hamarosan. Kevés kiadó vállalkozik arra, hogy úgyszólván felépítsen egy szerzőt, ha nem lát benne pénzt. A másik, amit említenék, egy friss fordításom, Rumena Buzsarovszka A férjem című novelláskötete, mely hirtelen nagyon olvasott és felkapott lett Magyarországon, két kiadásban jelent meg az Európa Kiadónál, illetve egy színházi előadás is készült belőle. A kötet tíz novellából áll, mindegyikben egy nő meséli el férjével való kapcsolatát.

* Ilyenkor a fordító engedélyét is kérni kell, hogy a szöveget színpadra lehessen vinni, nem?

— Így kellene, illene a fordító szerzői jogait is tiszteletben tartani, de még mindig nem bevett szokás. Az említett színházi előadáshoz kapcsolódóan úgynevezett storytelling esteket is szerveznek, ahol női témákat dolgoznak fel és beszélnek ki. Az előadások címlapjára még a díszlettervező neve is előbb felkerül, mint a fordítóé. Ez egy örökös harc. Rumena Buzsarovszkára például ráragadt egy állandó jelző: ha csak szóba kerül, „karcos balkáni hang”-ként emlegetik, és hát akárhonnan is nézzük, az a karcos balkáni hang végül is az enyém. Létezik egy mozgalom, a #namethetranslator, melyhez egyre több kiadó is csatlakozik világszerte. A Forum Könyvkiadónál most már a negyedik kötet jelenik meg úgy a műfordítás-sorozatban, hogy a fordító neve is szerepel a borítón. Műfordítóként és szerkesztőként is úgy érzem, ez egy fontos ügy, mely mellett szeretek kiállni.

* Min dolgozol most?

— Mivel mostanában kevés időm van fordítani, a fiatal, szerb Radmila Petrović versei közül fordítok le időnként egyet-egyet. Most ezzel házalok, hiszen versfordítást kiadni még nehezebb, mint prózát. A másik: négy éve jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál Lana Bastašić Kapd el a nyulat! című regénye, év végéig le kell adnom legújabb novelláskötetének, a Tejfogaknak a fordítását.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..