A családi ünnepek sorából a lakodalomhoz fűződő szertartás táplálkozási szokását mutatom be, ahogyan azt a paraszti hagyomány kialakította. A visszaemlékezések szerint Kishegyesen több olyan szakácsnő neve is ismert volt, aki felvállalta egy-egy lakodalom „kifőzését”. A kifőzés szó nem idegen a kishegyesiek körében, a ki főz szavak összefonódásából született. Régen a jól sikerült sátoros lakodalmak meghatározója volt a szakácsnő. A jó hangulathoz két tényező volt elengedhetetlen: a kiváló étel és zene. Ez ma is így van, de a vendéglőben tartott lakodalmak már előre sugallják az étel milyenségét. Gyakran halljuk: ott jól főznek, ott jó a konyha. A sátoros lakodalmak nem előlegezték meg ezt a garanciát, mert sok függött attól, kiket hívnak meg szakácsnak, ki lesz az, aki felel a lakodalmi menü kifogástalan minőségéért.

Lénárd Etelka 1929-ben született Kishegyesen (a beszélgetés 2011. március 12-én lett rögzítve). Konyhán, úgynevezett kifőzdében az 1970-es években kezdett dolgozni, előtte besegített a Bábi kocsmában. Az ott szerzett tapasztalatát kellett „értékesítenie” a Gradja-Mont Szerszámgépgyárban. A kezdethez segítségére volt egy kézzel írott könyv, melyben régi kocsmai szakácsnők jegyezték fel tapasztalataikat: hány személyre miből mennyit. Előbb csak 65 személyre főzött, de amikor elkészült a gyár új részlege, már 460 ember ellátásáról kellett gondoskodnia. Etelka néni lett a főszakács, mellette öten segédkeztek. Mivel a törvény úgy rendelkezett, hogy minden munkásnak főtt étel jár reggelire, a szakácsok mindig éjszaka dolgoztak, hajnali 1-2 órától. Ha szárma volt, akkor biztosan 1 órára mentek.

Még a ’90-es években is háznál tartották a lakodalmakat. Egy hét volt a készülődés. Hétfőn kezdték sütni a szárazabb süteményeket, a mézeseket. A menyasszonynak nem volt szabad semmihez sem hozzányúlnia. Teát főzött, segített az ebéd elkészítésében, de a készülődésben nem vehetett részt. Volt vaníliás koszorú, kisebb kakaós és lekváros piték, linzer, mézes pogácsák, újabb keletű sütemény már a zsuzsu, ezt hájjal sütötték. Vajas sütemények nem készültek, mert gyorsan romlanak, a lakodalmakban pedig fontos volt — hűtőszekrények hiányában — a tárolás több napon keresztül. Sós kalács sem volt, esetleg gyúrt sós pogácsa. A tortákat otthonról hozták. A menyasszonyi tortát az ara családja süttette. A falusi lakodalmak átlagban 100—150 személyesek voltak.

A lakodalmas kalácsot a péknél sütötték, ott is dagasztották be, hiszen ekkora mennyiséghez ott volt megfelelő méretű edény. 250—300 darab kalácshoz 30 kg liszt, 15 liter tej, 1 kg élesztő, 1 (esetleg 1,5) kg zsír, 2-2,5 kg cukor és fél marék só kellett. Akkoriban az utcai menet alkalmával a nézőknek osztották a kalácsot. Ahogy mondták, akik kint álltak az utcán, azoknak egy darabkát adni kell a lakodalmas kalácsból. Az 1960-as évekig kőttes kalácsot is sütöttek. A lakodalmas háznál előkészített tésztát, a mákos, diós kőttest elvitték a pékhez, s ott sütötték meg.

A zsuzsut (régen hájas kockának nevezték) előző este kell elkészíteni. Két levél réteshez 60 dkg liszt, 4 dkg olvasztott, langyos zsír, 1-2 tojás, egy kevés só, 2,5 dl víz és egy kávéskanál 20 százalékos ecet szükséges. A folyadékmennyiséget nem lehet pontosan meghatározni, jobb minőségű liszthez több, gyengébb minőségűhöz kevesebb kell. Elkészítése a következő módon történik: A lisztet egy tálba tesszük, ebbe ütjük a tojást, hozzáadjuk a zsírt és a vizet, melyben előzőleg feloldottuk a sót. Ezeket jól összekeverjük, és nem túl kemény tésztát gyúrunk. A gyúrással és a csapkodással hólyagosra, fényesre dolgozzuk ki a masszát. Akkor jó, ha lisztezés nélkül sem tapad a kezünkre vagy a deszkára. Ezután megkenjük a cipót olvasztott zsírral, és letakarjuk langyos lábassal vagy tállal. Így pihentetjük a tésztát. Nyújtását akkor kezdjük el, ha ujjunkkal benyomva puhának érezzük, és az ujjunk nyoma benne marad. Becsukott öklünkkel alányúlunk, és lassan rázogatva elkezdjük kinyújtani. Később óvatosan kifelé húzzuk a szélét. Az elnyújtott tésztára ráterítjük a hájat, meghajtogatjuk, ettől lesz réteges, majd forró késsel kockákra vágjuk. Másnap reggel sütik ki, végül porcukorral hintik meg. A rétestészta igen nagy gyakorlatot igényel, és jó minőségű, úgynevezett rétesliszt (nullás, egyszer grízes liszt) is kell hozzá.

A májgombócot 1 kg baromfimájból készítjük. Ahány darab máj van az 1 kilóban, annyi tojás szükséges hozzá. Ezenkívül fél kg zsír, 2 kg prézli, továbbá bors, só és zöldségzöldje. Nagyon apróra daráljuk a vöröshagymát, majd egy kissé megdinszteljük, de előtte még rászórunk egy pici sót, hogy puhább legyen. Összedolgozzuk az egészet, és a masszából kis gombócokat göngyölítünk.

Készült a VMMI közreműködésével. Javaslattevő és fényképek: dr. Szőke Anna. Kapcsolódjon be az értékgyűjtő mozgalomba. Cím: Cím: www.ertektar.rs