Dr. Farkas Emil, a zentai kórház sebésze, a Magyar Koalíció jelöltje 4451 szavazattal jutott be a tartományi választások második fordulójába. Vetélytársa, Sándor József (Demokrata Párt) 2678 voksot kapott. Mivel tudjuk, hogy a kilencvenes évek szerepvállalása után a doktor úr sokáig távol tartotta magát a politikától, arra a kérdésre vártam választ: miért fogadta el most a jelölést?
- Azért vállaltam ismét politikai közszereplést, mert összefogtak a vajdasági magyarság azon pártjai, amelyeknek valóban ez volt a céljuk. Egyetértek a Magyar Koalíció programjával, és kiemelten fontosnak tartom, hogy az egyéb, euroatlanti integrációra törekvő demokratikus pártoktól eltérőn, tartalmazza az autonómiakoncepciót is. Ezt én elengedhetetlenül szükségesnek vélem a délvidéki magyarság fennmaradásához. Az Európai Unióhoz való csatlakozás nem elegendő ahhoz, hogy önrendelkezése legyen a kisebbségnek, ami bebizonyosodott Szlovákiában és Romániában is.
Azt is szem előtt tartottam, hogy az egészségügy átszervezése folyamán a kórházak alapító jogát a tartomány vette át. Ha megválasztanak, a képességeimhez mérten azokon a területeken állhatok ki a Koalíció programja mellett, amelyekhez értek. Azt szorgalmazom, hogy mindenki oda menjen gyógykezeltetni magát, ahova szeretne. A zentai kórháznak meg kell maradnia magyarnak, hiszen már így is az egyetlen a Vajdaságban, ahol a portástól kezdve a legképzettebb szakorvosig mindenki magyarul szól a beteghez. Papírforma szerint is vissza kell állítani azokat a régiókat, amelyek a mi intézményünkhöz tartoztak. Olyan lehetőséget kell biztosítani, amely adminisztratívan nem gátolja a betegek áramlását. Visszakaptuk Csóka és Törökkanizsa községet, elértük, hogy azokból a helységekből, ahol 45 kilométernél közelebb nincs más kórház, mint Zentagunaras vagy Péterréve, ide jöhessenek.
* Sokan éppen a Magyar Koalíció autonómiakoncepciójával rémisztgették a választókat.
- Egy erős, összefogott magyarságtól félnek, ez történt a kilencvenes években is. Amikor a történelmi VMDK megalakult, akkor Szerbiában féltek az egységes magyarságtól, de Magyarországon sem tudtak mit kezdeni velünk. A vajdasági magyarságot felrázták ezek a választások, de sokan továbbra is a magukat demokratikusnak valló szerb erőkre szavaztak, mert rettegnek a radikalizmus előretörésétől. Az is nyilvánvaló, hogy a programokat végre kell hajtani, és ez nem lesz könnyű, de csak így szerezheti vissza a Koalíció a délvidéki magyarság bizalmát.
* A képviselőséggel járó munka nem hátráltatja majd a szakmai előrehaladását?
- Nagyon remélem, hogy nem. A kilencvenes évek elején helyhatósági, tartományi és köztársasági képviselő voltam, és akkor is elláttam a feladataimat. Amikor visszavonultam a politikából, akkor szakmailag többet vállaltam, nemzetközi konferenciákon vettem részt, fejlesztettem, új módszereket vezettünk be a sebészetben. Úgy érzem, most már olyan szinten vagyunk, hogy ezt továbbra is fenntarthatjuk. Ha megválasztanak tartományi képviselőnek, az intézménynek is hasznára lehetek. Az átalakítások és az elkerülhetetlen európai integráció folyamán lehetőség lesz a régi eszköz- és műszerpark kicserélésére. Előnyt jelent, ha az ember ott van, ahol meghatározzák, ki mit kap.
* Milyen elvárásokkal tekint a második forduló elé?
- Mint általában a második fordulóban, most is 25-30 százalékban mennek ki az emberek szavazni. A voksok számát tekintve, remélem, az az arány marad meg, mely az első forduló után alakult ki közöttem és a vetélytársam között.