Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.
(Ady Endre: Harc a Nagyúrral)
Nemrégiben négy napilapban is olvashattam, hogy kik voltak a tavalyi év leggazdagabbjai. Ennek előtte 946-ra szökött föl a milliárdosok száma, akkor a vezető helyen Bill Gates állt 59 milliárd dollárral. Az idén lecsúszott - tizenhárom év utáni vezető pozíciójából - az első helyről. S láss csodát: a leggazdagabbak listáján a 891. helyen ,,trónolt' hazánkfia, bizonyos Miroslav Mišković úr. Viszont tavaly az egymilliárd dolláros vagyonával szerepelt e listán a Harry Potter-regények írója is.
Mindezekről hallva és olvasva, eszembe jutott a gyermekkorom meg egy régebben, a gazdagokról, a gazdag családokról olvasott könyv.
A SZATÓCSBOLT ,,PARÁDÉJA'
Ha anyám elküldött a boltba - ötéves lehettem - egy stanicli kristálycukorért, ott volt mit látnom. Már a bolt ajtajában nagy füzérben lógott a sárga rafia, egypár kiakasztott facipő, a klumpa. S benne cikóriakávé és a frissen darált babkávé illata fogadott, ami persze összevegyült a sarokban álló petróleumoshordócska szagával. De egy ilyen szatócsboltban ugyebár volt süvegcukor, liszt, üvegbúra alatt a márványsajt, amit főleg a tisztviselők vásároltak. A sokfiókos szekrény olyan finomságokat is rejtett, mint a cukorkatörmelék. És volt a háború alatt szíjcukor, a ,,műrostosnak' nevezett édesség, aminek inkább fanyar, mint édes volt az íze. Emlékszem, volt ott itatóspapír, irka, színes ceruza, gatyamadzag, festék meg még firnisz is.
Hetven év távlatából nehéz mindent fölsorolni, de mindezek láttán, gazdag embernek tartottam a boltost.
AZ EMLÍTETT KÖNYV A GAZDAGOKRÓL
Később megtudhattam, hogy szülőhelyemen is vannak igazi gazdag emberek. Kettejüknek egyenként háromszáz lánc jó ugari földjük volt, aztán ott voltak a téglagyárosok, a kender- és szöggyár tulajdonosa, az esernyő- és nadrágtartókat gyártók, az öntöde, egy kisebb bőrgyár, hogy tovább már ne is soroljam.
Nos, az említett könyv. Sajnos, akkoriban csak két napra kaphattam el olvasásra, címét-íróját elfedtem, de szerfölött érdekes olvasmány volt.
Körülbelül úgy kezdődött, ahogy velem a szatócsbolt parádéja. Hogy például, amikor 20 pfennig volt a belépődíj a németországi árnyékszékbe, a klozetos néninek egy vendég odavetett a tányérjára egy márkát, s leintette a visszajárót, az árnyékszék ,,őrangyala' akkor... nos, gazdag embernek könyvelte el az illetőt.
S ilyesmikkel telis-tele volt a könyv.
KÉZCSÓK A FÖLDESÚRNAK
Mint említettem, a szülőhelyemen, a két nagygazdának hatszáz lánc ugari földje volt. A világ gazdagjairól szóló könyvben láthattam egy fényképet, amint az európai, német földesúrnak kezet csókol a brazil zsellér. A 6000 hold tulajdonosának! S ez csak egy része volt a vagyonának.
- Gróf úr, hány kastélya van? - kérdezte a könyv írója a német nemest. S láss csodát, nem tudta fölsorolni, az író ,,olvasta a fejére', hogy mennyi is van.
Düsseldorfban járva megcsodáltam a Thiesen-palotát. Annak keskeny, égbe nyúló épületét. A tulaj a háború alatt és a háború után kapaszkodott föl a milliomosok közé. Ám ez az iparbáró nem volt nemesi származású, nem folyt kék vér az ereiben. Hogy befogadják a kékek társaságába, örökbe fogadtatta magát egy elszegényedett erdélyi kisnemessel. A Bornemissza nevűvel. Most lett nemesi előneve, így megkaphatta a belépőt a kékek társaságába.
DE VAJON MÉGIS KIK A DÚSGAZDAGOK?
Bizony, föltehető a kérdés, hogy valóban a kékvérű, fehérgalléros cápák a legtehetősebbek-e. Vajon ők mennyire igazgathatják környezetüket, s milyen hatással lehetnek a külországokra is? Természetesen vanni van befolyásuk, de... Vajon kik, melyek azok a családok, amelyek, mondjuk, kormányokat váltanak le, s az ő rendszerükhöz hű egyéneket, csoportokat juttatnak hatalomra.
MIT MONDOTT AZ USA ELNÖKE?
Woodrow Wilson, aki az Egyesült Államok elnöke volt 1913-tól 1921-ig, ezt írta könyvébe:
,,Amióta politikával foglalkozom, megismerhettem olyan nézeteket, amelyeket bizalmasan hoztak tudomásomra. Az USA a kereskedelem és az ipar területén tevékenykedő legnagyobb emberei közül is félnek valakiktől, félnek valamitől. Tudják, hogy van egy hatalom, amely olyan szervezett, olyan kifinomult, mindenre figyelő, mindent behálózó, teljes és átható, hogy jobban teszik, ha csak suttogva szólnak róla, amikor elítélik.'
És kitűnik, ez a hatalom nem éppen a mai, az újságokban fölsorolt milliárdosoknak tulajdonítható.
Hát akkor kiknek?
Többek szerint azoknak, akik a központi bankokat irányítják, akik a világgazdaságban kulcsszerepet játszanak mint beruházó bankárok.
A DINASZTIÁK
Például a Rockefeller-dinasztia, amelynek a vagyonát 11 480 milliárd dollárra becsülték.
A másik a Rotschild család. A családi alapítvány soha föl nem osztott és soha át nem örökíthető vagyona, amely után így nem fizetnek örökösödési adót, illetéket, amikor egyik nemzedékről a másikra hagyományozódik. A szakértők szerint 1998-ban 100 000 milliárd dollár volt a vagyonuk.????????????????????????????
És egy másik adat a Roschildokról, amely szintén a fent említett évben látott napvilágot: vagyonuk elérte a 491 409 ??????????????????????trillió dollárt. Egytrillió alatt ezermilliárd dollár értendő. Ez pedig a világ fizikai vagyontárgyakban és pénzben meglevő teljes vagyonának a fele!
Hát így állunk. Talán kielégítő is a címben föltett kérdésre a válasz, hogy vajon kik a gazdagok.
Az a tíz világelső milliárdos vagy a fent említett, a világ gazdaságát, politikáját irányító, úgyszólván mindent a markában tartó trilliós dollárosok?
Az, aki az árnyékszéket őrző néninek hányavetin leintette a visszajáró pénzt, annak az esetleges vagyona még a legerősebb mikroszkóp alatt is semmis, de a százláncosok vagyona, vagy a 891. helyén trónoló milliomos hazánkfiáé is semmisnek tűnik, ha a Rockefellereket és a hozzájuk hasonlókat vesszük nagyító alá.