Mi, akik hivatásszerűen foglalkozunk vadászatvezetéssel, próbálunk hatni a többiek lelkiismeretére, formálni a közízlést, felhívni a figyelmet arra, hogyan kellene egy magára valamit is adó vadásznak festenie, de ez nem mindig olyan egyszerű, mint sokan gondolnák. A minőségi vadászruhák drágák, hazai gyártó már nemigen van, a külföldiek meg sokszor több havi átlagfizetésbe is belekerülnek. A jó vadászruhának meg kell felelnie rendeltetésének: legyen kényelmes, könnyen tisztítható, anyagába ne ragadjon bele a bogáncs, a kullancs se tudjon rajta könnyen megkapaszkodni, és az sem utolsó szempont, különösen a nagyvadra vadászok ruhája esetében, hogy ne suhogjon, zizegjen. A vaddisznónak kitűnő a hallása, meghall minden neszt, és akkor oda az akár több órás várakozás minden reménye.
Egy nemrég vadásszá vált ismerősünk mesélte, hogy miután mindent beszerzett a vadászathoz, befizette az illetékeket, kiült a magaslesre vaddisznót várni. Múlott az idő, hűlt a levegő, de nem történt semmi, vadnak se híre, se hamva hét határban nem volt. Gondolta, hogy majd másnap nagyobb szerencséje lesz. Úriember módjára ismét megborotválkozott, felöltözött frissen mosott vadászruhájába, ismét kiült a magaslesre. Az ablakot minden irányba kinyitogatta, mivel nem tudhatta, merről jön majd a konda. Gyenge szellő lengedezett, a hold szórta arany sugarait, vad mégsem jött. Tette ezt pár napon át, mígnem egy este indulván a vadászatba össze nem futott az egyik tapasztalt idős vadászbarátjával a házuk előtt. Feltűnt neki, hogy a kolléga igencsak furcsa ábrázatot vágott, mikor lekezeltek. Először azt gondolta, hogy az irigység teszi, így rákérdezett, hogy mi az oka a fancsali képének. A válasz egyszerű volt: „Bűzlesz az arcszesztől, nem bírja az orrom!” Ekkor leesett vadászunk álla, egyből megértette, miért nem látott vadat az elmúlt napokban, hiszen ők is érezték a frissen mosott, illatozó ruha és a divatos arcszeszének a szagát. Ilyen apró dolgokon is múlhat egy-egy vadászat sikere, végkifejlete. Kedves vadásztársak, adjuk meg mindig egymásnak és a vadnak is a kellő tiszteletet, de ne essünk túlzásba. Sikeres és örömteli vadászatokat kívánok mindenkinek, legyünk kevésbé tarkák ruházatunkban, a vad elejtésében viszont annál leleményesebbek.