Lehet, hogy a sajtó vigasztalni akar bennünket, vagy azt bizonyítani szeretné, hogy minden relatív. Miközben kisebb-nagyobb címek alatt beszámol arról, hogy megdrágult a kenyér, a tej, a villanyáram, a gáz és az üzemanyag -- egy teljes oldalon képes riportot közöl egy belgrádi napilap arról, hogy mely polgártársainknak van 6-8, sőt 10 millió eurót érő jachtja. Ez még román lejben is sok, hát még euróban -- jegyezte meg a szomszédom. Azt már én tettem hozzá, hogy ezekhez a 10 millió eurós jachtokhoz viszonyítva a kenyér, a tej, a villany vagy a gáz ára valóban nevetséges aprópénz.
Azután a lényegre tértünk. Mármint a május 11-i, előre hozott választásokra. A most induló kampányból ítélve ugyanis tolvajok, sikkasztók és törvényszegő ügyeskedők közül kell választanunk. Mert hogy a politikusok, miniszterek, képviselők és pártvezérek nem a kétkezi munkájukból és havi keresetükből gazdagodtak meg -- az biztos. A vagyonbevallástól sem riadnak vissza, ilyenkor a választások előtt, de hogy mit és mennyit vallanak be, az már más lapra tartozik. Hivatalosan egy állami vagy pártvezető politikus, miniszter és képviselő sem keres többet havi 1500--2000 eurónál, ezért okkal csodálkozhatunk azon, hogy akkor miért ragaszkodnak e hálátlan hivatáshoz és foglalkozáshoz? A radikálisok szabad lábon levő főnöke maga vallotta be, hogy 16 éve képviselő a parlamentben. Belgrád előző városelnökét még halála után sem hagyták nyugodni, azzal vádolva meg őt, hogy 30--50 millió eurós örökséget hagyott hátra utódainak. Lehet, hogy Szent Péter előtt tisztázta magát, de itt a földi vagy inkább földszintes politikában tolvaj marad. A horgos--požegai autópályát a jelek szerint már az építkezés megkezdése előtt ellopták.
Nos, ezek és ilyenek közül kellene, illetve kell választanunk. Azok közül, akik egymást tolvajnak nevezik. Különben arról is lehetne beszélni, hogy kitől loptak. Azt nem hinném, hogy külföldön gazdagodtak meg, hiszen egy részük nem is mer külföldre menni. Marad tehát az egyetlen és logikus magyarázat: tőlünk lopnak, választópolgároktól, akik kitartóan és lelkiismeretesen rájuk szavazunk. Akik annak idején mindent államosítottak, most ugyanazt privatizálják, saját árjegyzékük alapján, saját zsebüknek.
Azt szokták mondani, hogy morog, mint a bolhás kutya. Ezt tesszük mi is, mégpedig hiába, de jogosan, hiszen kutyaéletünk van. Ráadásul nehéz helyzetben vagyunk -- mert tolvajok közül kell választanunk. Arra még gondolni sem merünk, hogy egyszer majd lesújt rájuk jogállamunk igazságos keze. A börtönbüntetést semmi esetre sem javasolnánk, hanem inkább arra ítélnénk őket, hogy havi 200-300 euróból éljenek tovább, családtagjaikkal együtt. És személyesen vegyék meg mindennapi kenyerüket egy albán kisebbségi pékségében -- aki ugyanolyan szerbiai állampolgár, mint ők.