Muravidéki kincseket tártak fel ismét szeptember végén. A lendvai fiatalokból verbuvált Diáxínpad ezúttal Billy Wilder Van, aki forrón szereti c. darabját mutatta be. A rendező ezúttal is Mess Attila, a Diáxínpad megalapítója, a négyszeres közönségdíjas szabadkai színművész.
Tavaly megalapítottuk a Diáxínpadot, s mivel egész évben lehetőségük nyílt az elkészített darabot különböző helyekre elvinni, tájolni, úgy gondoltuk, ebbéli munkánkat folytatni kellene.
* A csapat a régi?
- A java részét - a magot - tavaly megismertem, s abból a tizennégy gyerekből tizenhárman maradtak. Tehát egy tapasztalt gárdával dolgozhattunk tovább. åk már ismerték az alapokat, s erre könnyen tudtunk építeni. Még hat lurkó csatlakozott hozzájuk, közöttük középiskolások és egyetemi hallgatók is, s így végül tizenkilenc emberrel alkottunk.
* Miért ez a darab? Dušan Kovačević után Billy Wilder?
- A múltkorival valami nagyot akartunk mondani, ezúttal pedig szórakoztatni. Billy Wildernek volt egy számomra is nagyon érdekes és fontos mondata: ,,Az én tízparancsolatom első kilenc pontja: NE UNATKOZZ...”! Azt gondolom, nem bűn, ha szórakoztatjuk az embereket, ha bejönnek az utcáról, és két óra erejéig elvonjuk, eltereljük kissé a figyelmüket a gondjaikról. Másrészt fontos volt, hogy egy szerepeiben kiosztható, egy szakmailag már következő kihívást hordozó darab legyen. Itt már a diákszínészek énekes, táncos tudását is igazán elő kellett vennünk, s erre ott, Lendván más lehetőség nincs is nagyon... hisz kevesen vannak.
* Mit kell tudnunk a darabról?
- A filmként befutott mű Chicagóban játszódik, ahol a két zenészünk egy gengszterleszámolás tanúja lesz. Menekülni kényszerülnek, s egy női zenekarban kapnak állást. Egyikük azonban beleszeret az együttes énekesnőjébe, a másiknak pedig egy milliomos férfi csapja a szelet. Majd jön a bonyodalom, a lebukás ideje... a Tony Curtis, Jack Lemmon és Marilyn Monroe főszereplésével bemutatott 1959-es filmvígjáték színpadi adaptációja ez... persze sok-sok dallal, tánccal spékelve.
* Mennyi idő alatt készültetek fel erre?
- Ez az igazán csodálatos! Talán emlékeznek még, én már korábban is nagyon dicsértem ezt a csapatot, most viszont az akkori teljesítményüket is felülmúlták. Jómagam szeptember elsején érkeztem Lendvára, és szeptember 30-án bemutattunk egy kétfelvonásos musicalt, tánccal, dallal, díszlettel, tokkal, vonóval, mindennel együtt. Ez szinte fizikai képtelenség. åk mégis megcsinálták. Azt nem állítom, hogy minden tökéletes. Ha még két hetem van, akkor még többet dolgozunk egy-egy dalon, de erőn felül, sőt a közönség elvárásain felül teljesítettek. Minden színészi követelmény mellett még a díszletet is le kellett gyártanunk. Ennek nagyszerű hátteret biztosított a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet mind anyagiakban, mind a szervezést illetőleg, gondolok itt a díszletek kivágására, varrására, összeállítására. A díszlet gyermekrajzszerű - minden kétdimenziós, eltúlzott méretekkel, színekkel. Gyakran a koreográfiát is nekik kellett elkészíteniük, mert útközben kiderült, hogy a tervezett dalt nem tudjuk már beletenni a darabba, így négy olyan szám került be, amire még én sem voltam felkészülve.
* Hogyan alakult a bemutató és az azt követő időszak?
- Hosszúfalun próbáltunk, ez egy Lendvával összenőtt falucska. Egy héttel a bemutató előtt kiköltöztünk Dobronákra, azaz tíz km-re Lendvától, itt volt a nyilvános főpróbánk is, a díszbemutatóra már a Lendvai Színház- és Hangversenyterem színpadán került sor. Ezúttal is két előadással kezdtünk. Nagyszerű volt a második napon az előző napról már ismert arcokat újra látni. A színészek azóta útjára indították a darabot. Az idén már hat egyetemistánk is van, akik Mariborig vagy Ljubljanáig utaznak, és ez a játékidejüket is behatárolja. Vajdaságba február 10-e körül jutnak el. Akkor Szabadkán, Zentán - Zenta ki sem maradhat, hisz tavaly ők voltak a házigazdáik -, talán Újvidéken vagy Topolyán lépnek fel.
* Tavaly Paller Petié volt a főszerep, az idén milyen a szereposztás?
- A kiemelt szerepek, azaz Dzsó, Dzseri és Virág szerepe most Štampah Misinek, Kósa Péternek és Sobočan Sanjának jutott. A dolog érdekessége, hogy ők ott kétnyelvű iskolába járnak, ami azt jelenti, hogy a tantárgyaik nagy részét magyar nyelven hallgatják, de vannak tárgyak, amiket csak szlovénul tanulhatnak, így a gondolkodásuk is inkább ,,szlovén”. Így az én Marilyn Monroe-m, azaz Virág igen gyengécskén beszéli a magyar nyelvet. Ez már eleve kihívás. De egy nagyon szorgalmas lánnyal van dolgunk. å maga elemezte a szöveget, s a próbán remekül teljesített, mígnem, egyszer csak magyarul kezdett el gondolkodni. A helyiek sem ismertek rá a bandára, annyira magyaros hangzású volt az, ahogyan játszottak. Kihívás volt nekem a hat új ember, illetve a tizenkilenc is együttvéve, sőt kihívás volt Billy Wilder is, akiről kiderült, hogy egy érdekes alkotó volt, már csak az említett mondata kapcsán is. Mindig kialakul valamiféle mottója a Diáxínpadnak, az idén pedig a ,,merjetek többek lenni attól, amit mások elképzelnek rólatok” lett. Ilyen biztatásra mindenütt, de ott hatványozottan szükség van, hisz a hely nem kifejezetten a lehetőségek tárháza. åk mertek többek lenni.
* Mi történik mostanában Mess Attilával?
- A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézménnyel a jövőben is folytatjuk az együttműködést, a Diáxínpad mellett kissé kibővítjük a művelődési programokat. Továbbra is hallható vagyok a Szabadkai Rádió reggeli műsorában, az újonnan indult Pannónia Alap Televízió műsorában hírt olvasok, illetve a felnövekvő generációt puhítjuk a társaimmal, hogy a képernyőn is lazák, elengedettek, mondhatnám, formabontók lehessenek. A Kosztolányi Dezső Színházban, Urbán András rendezésében december 8-án bemutatjuk a Makrancos hölgyet, amelyben az egyik kérőt játszom. Sőt nagy fába vágtuk a fejszénket, ugyanis a szabadkai Gyermekszínház keretében, hála Árokszállási Mártának, egy különleges előadásra készülünk. Ebben süketnéma, gyengén látó és vak, valamint mozgássérült gyerekekkel készítenénk egy darabot, elkerülve a gettósítást úgy, hogy egészséges fiatalokat is bevonnánk a munkába. Az említett marginalizált gyerekeket sehol sem látni, ezért is szeretnénk véghezvinni a tervünket. Az egyenlő esélyt meg kell nekik adnunk. Nem könnyű meló, de hiszek benne, mert a jó szándék vezérel bennünket. Azokat a gyermekeket, akiket annak idején a Diáxínpadban aktivizálni tudtunk, most át szeretnénk menteni ebbe a gyermekszínházas ötletbe. Ma már tudom, ha egy zenészre van szükségem, kit keressek, ha egy tapasztalt diákszíjátszó kell, kihez fordulhatok.