A napokban olvastam, hogy milyen gondjaik és problémáik vannak a bíróságoknak, amikor az alkotmány és a törvények értelmében a feleknek lehetővé kell tenni a tárgyalás anyanyelven történő levezetését. Pontosabban tolmácsot kell biztosítani. Hála az átutazó kamionosoknak, a török, görög és bolgár tolmács már nem okoz gondot, a svéd vagy a dán sem, a németről, angolról és a franciáról nem is beszélve, hiszen a Nyugaton vendégmunkásodó honfitársaink százezrei beszélik ezeket a nyelveket. Az is egészen természetes, hogy itt, a Vajdaság területén nem nehéz magyar, román, szlovák vagy ruszin tolmácsot és fordítót találni. A flamand nyelvet viszont még Belgiumban is kevesen ismerik -- hát még erre mifelénk. Ezért volt nagy gondban az egyik vajdasági bíróság, amikor az ügyfél, flamand tolmácsot kért. Mivel nem találtak, a szerbet és a flamandot egyformán jól beszélő fordítót -- végül is kiegyeztek az angolban. Holland--szerb fordítókat is meglehetően nehéz találni. A holland nyelvről különben azt mondják, hogy akkor keletkezett, amikor részeg angol tengerészek megpróbáltak németül beszélni.
Az is tény viszont, hogy az életben a nyelv a legkisebb akadály, hiszen csak meg kell tanulni. Van, akinek ez könnyebben megy, van, akinek nehezebben. Amikor annak idején Vlade Divac kosarazónk elment Amerikába játszani -- néger profi klubtársai egy hét múlva már szerbül káromkodtak. A Női Röplabda Európa-bajnokságon figyeltem fel arra, hogy a lengyel válogatott lányaihoz az olasz edző angolul beszélt. Mi vajdaságiak külön is büszkék lehetünk arra, hogy több nyelven beszélünk. Mi magyarok például anyanyelvünk mellett még szerbül, horvátul, bosnyákul, ,,montenegróiul', de megértjük a macedónt, a bolgárt és a szlovént is. Tehát mondhatjuk, hogy hét nyelven beszélünk. De büszkék lehetünk, hogy itt Vajdaságban, Verbászon, egy kereskedelmi rádió hetente egyszer egy órán át -- kínai nyelven sugároz műsort!
Ne filozofáljunk most arról, hogy a nyelv összeköt-e, avagy elválaszt, azt viszont nem tagadhatjuk, hogy sokan vannak azok is, akiket határozottan idegesít más nemzet nyelve. Azaz némely nyelvet néhol nem ajánlatos beszélni. A hágai börtönben levő Šešelj radikális pártvezér és csetnik vajda például a 90-es évek elején mondta, hogy Szabadka valóban szép város, csak az a baj, hogy túl sok magyar beszédet hallott. Viszont az is bizonyítható, hogy egy nyelvvel is lehet boldogulni. És most nem az angolra, hanem éppen a magyarra gondolok. Íme a bizonyíték, melyet már elmondtam, sőt le is írtam, de szívesen idézem ismét -- ha megengedik.
Annak idején, az előző Jugoszláviában a katonaságot az Adrián, pontosabban Mali Lošinj szigetén szolgáltam, és egyik feladatom az volt, hogy minden délután bevárjam a Rijekából érkező hajót a katonai posta végett. Egyszer, amikor vártam, hogy az utasok kiszálljanak a hajóból -- egy jellegzetes kupuszinai népviseletbe öltözött fiatalasszony lépett hozzám, és magyarul kérdezte: mondjam már meg neki, merre van a katonaság városi parancsnoksága. Meglepetten rákérdeztem, hogy így, tengerészruhába öltözve, honnan látta és tudta, hogy magyar vagyok. A válasza logikus és egyszerű volt: ő ugyanis csak magyarul tudott! Ha most még azt is elmondom, hogy a lošinji városi parancsnokságon, akkor éppen egy zentai magyar fiú volt az ügyeletes kiskatona -- máris bizonyítottam, hogy egy nyelvvel -- ebben az esetben a magyarral is meg lehet tenni az utat, vonaton és hajón, a bácskai Kupuszina és az adriai Lošinj szigete között.